Hírek röviden

ASSISTOSOK FIGYELEM!
Az ASSIST-tal kapcsolatos hasznos információk a blog első felében találhatók, leginkább a 2008 július és szeptember vége közötti részen. 2008 szeptemberétől a bejegyzésekben arról olvashattok, hogyan éltük meg/át azt az évet, amit Csuri Amerikában töltött.






2008. október 14., kedd

Egy lépéssel megint előrébb

Ma ismét rá kellett jönnöm valamire, ezúttal azonban nem csak nekem kell levonni a tanulságokat. Az történt, hogy a Facebookon (hasonló közösségi portál, mint az IWIW ) azt olvastam egy L'villes diák korábbi bejegyzésében, hogy megjavult a skype és lehet rajta kommunikálni. Sajnos jó két hetes volt a bejegyzés ezt nem láttam. Gondoltam, írok Csibének, hogy próbálja ki. Előre tudtam, hogy pipa lesz, hogy megint ezzel a baromsággal zaklatom, de anya vagyok és nem adhatom fel, amíg azt nem érzem, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy megtaláljuk a mindenki számára megfelelő kommunikálási lehetőséget.
off
Persze megkérdezhetnétek, hogy ki az a "mindenki", itt megjegyezném, hogy noha természetesen számomra is megnyugtatóbb lenne skypon beszélgetni Csibével, de a mindenkibe beletartoznak a nagyszülők és a barátok is, nem csak mi a közvetlen család.
on
Nos a mai "beszélgetés" után EZT érzem, így letettem arról, hogy skypon vagy bármi ingyenes lehetőségen értekezzünk, de nem ez a lényeg, hanem az, amire rájöttem a "beszélgetésünk" alatt. Nevezetesen, ami eddig is nyilvánvaló volt csak nem lett így kimondva, hogy Csibe is teper rendesen, hogy átadja nekem, a lehetetlent, azt, ami ott van. Hiszen tudja, hogy milyen nagyon szeretnék ott lenni. Nem úgy, mint egy aggódó szülő, hanem mint az egészben résztvevő. És ez alól nekem kell felmentenem őt, hiszen ő a gyerekem, aki akármilyen önfejű is de szeretne megfelelni a vélt vagy valós elvárásoknak.
Csibém! Ez a pár sor neked szól, így nyilvánosan, mert másokat, az utánunk jövőket is érintheti... /meg hát olyan jó szaftos :)), lehet rajta csámcsizni /. Szóval nem a Te felelősséged, hogy engem részévé tegyél ennek a tapasztalatnak, kalandnak /még ha korábban mindketten úgy gondoltuk is, hogy ez menni fog/. Én itt most /már/ statiszta vagyok. A szülőknek néha meg kell vívniuk a maguk harcát. Bármennyire is tudod, hogy mi a problémája, bármennyire is szeretnél segíteni, mert a gyereke vagy, nem teheted, mert az nem a Te feladatod. Amikor felnősz, bármennyire is hasonlítasz a szüleidre, bármennyire is hasonló az érdeklődésetek azért szülő és gyerek külön úton jár / néha azonos irányba, de akkor is külön/. Mivel Csibém Te is erőteljesen kopogtatsz a felnőtt lét kapuján meg kell tanulnod, a magad elvárásait felállítani, és azoknak megfelelni. Nekem pedig meg kell tanulnom elfogadni azokat, és megszokni, hogy nem kell már az irányt mutatni neked.
Az én utamat meg nekem kell járni, magam által, és nem általad. Ha meg akarom tudni, hogy milyen ott /és nem itt:)/, akkor meg kell találnom a módját, hogy elérjem ezt /megjegyzem megfogom:))/ Hiszen ismersz, ezért is szeretnél annyi mindent elmesélni nekem.
Csibém a Te dolgod most odakint az, hogy enjoy your marvellous adventura without your mum. :)))). Ezt tartsd szem előtt. Én meg majd fárasztalak az itthoni beszámolóimmal az angolról és a családról. puszállak: a statiszta :)))

8 megjegyzés:

eniko írta...

Csak a csmcsogok kedveert: igen Anya, en ezzel mind tisztaban vagyok. Viszont ha ezt en irtam volna meg,hasonlo formaban, akkor rosszul esett volna Neked. I guess.

Amugy van egy meglepetesem szamodra. Haha.

Erika írta...

btw ezért van neked baromi jó fej anyád:))))
1.
Mert ha Te írod sem sértődött volna meg, és ha rosszul is esett volna előszőr, akkor is elgondolkozik rajta / mint, ahogy tette azt a "beszélgetés" után/
2.
Mert megkímél Téged attól, hogy Neked kelljen ilyeneket írnod.
3.
És mert teszi ezt mindazok ellenére, hogy folyamatosan szívatod az ilyen "meglepetésem van számodra" típúsú megjegyzésekkel, miközben tudod, hogy megöl a kíváncsiság :)))

puszállak: Anyád

Unknown írta...

Hát Lányok, büszke vagyok rátok!!!

Először is Erikára, amiért idejekorán rájött arra, amire sok anya, sok szülő egy egész élet alatt nem jön rá és tönkre is teszi szépen a gyermek életét. (Most nem magamról beszélek, az enyém nincs tönkre téve...)

És Csuri, rád is büszke vagyok, amiért te már érezted mindezt (naná, mi "gyerekek" hamarabb érezzük), mégsem tiportad porba anyádat, hanem kivártad, amíg rájön magától.

Istenem, annyira megható, sniff, sniff... :))))
(Jóvanna, télleg marha büszke vagyok...)

Melinda

Erika Antal írta...

Most, az úccsó mondatodért kaptál egy virtuális tockost :D :D :D

Amúgy meg:
- egy kicsit erős ez a "mi gyerekek" kifejezés :)). Jó, icipicivel több a korkülönbség, mint 10 év de felhívnám arra a nem elhanyagolható tényre a figyelmet, hogy én is még gyerek vagyok / legalábbis valakinek a gyereke :)))/
- valamint Te az Én barátnőm vagy úgghogy leszel kedves az én táboromat erősíteni és hanyagolni a "mi gyerekek" kifejezést :)))

Amúgy meg veled együtt a bejegyzéseidet is imádom, ha egyszer könyv lesz a blogomból, tuti a Te hozzászólásaiddal reklámozom majd.
Pusza, Te vidéki: Erika

eniko írta...

Now honestly you two are crazy. :D

Névtelen írta...

:D:D:D A fenti beszélgetésetek Csurival teljesen "itthoni", a megszokott volt!Jó látni, hogy a távolságokat legyőzve is tudtok ilyenek lenni!!!!!:D:D:D:D You made my day!!!
Love Kiss
Dodó

Erika írta...

Hát igen, ahogy beáll a rend, mi is hozzuk a formánkat. A legrémisztőbb az, hogy még meg sem erőltetjük magunkat... alapból vagyunk ilyen, idézek: crazyk :))

Dodó, nem akarsz kiköltözni hozzánk, amig a Csibe nincs itthon, felborult az egynesúly hiányzik egy lány a házból?

én is pusza

Névtelen írta...

:D Szivesen mennék:D De akkor nálunk is felborulna rend...:D:D Huuh... Tényleg, milyen a férfiuralom nálatok???Hogy birod?
puszi