Totál agy nélküliség.

Csibe reklamált, hogy ritkán írok a blogba, hát írok. /Apropó tudtátok, hogy a blog kifejezést 1999-ben találták ki?/ Az elmúlt 6 napban tökéletesen modelleztem jelenlegi egyik kedvenc tanárom előadásában hallottakat, mely szerint mennyire nem éljük tudatosan az életünket... mármint annak nagy részét... a mindennapokat. Visznek a szokásaink az élet sodrában. Visszagondolva az elmúlt napokra se kép, se hang. Tettem a dolgom, ha dolgozni kellett ott, ha iskolába kellett mennem ott (néha a kettőt együtt), vittem a Bendit, és mentem a Bendiért, és közben egyetlen megjegyzésre, nemhogy lejegyzésre érdemes gondolatom nem volt. Minden megszokásból, rutinból. Tavasszal olvastam egy könyvet, a Kockavetőt (ne olvassátok el, rémes), az szólt egy elmebeteg pszichológusról, aki a dobókockára bízta az életét. Különböző opciókat adott meg majd dobot... és amit a kocka "parancsolt" azt tette. Agyament egy hülye volt, nem a kockás :) ötletért, hanem azért mert a megadott opciók egyre durvábbak és durvábbak voltak. Gyilkolt is miattuk. Mondom, ne olvassátok el, csak eszembe jutott...hm vegyek két kockát?

Egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy részletesebben felsoroljam a hetemet, amiben volt, meló, suli egy általam nagyon nem kedvelt tanárral, Bendi Dorog elleni meccse / nyertek/, egy rossz somlói, aztán megint meló és vééégre a négy napos hétvége.
Aminek az első napján, tehát ma, összeröfiztünk a társaságunk kemény magjával egy kis október végi vacogásra. Sütöttünk szalonnát, baconos virslit és ittunk páleszt mert majd meg fagytunk. Közben jóóól kinosztalgiáztuk magunkat a régi jó bulik felelevenítésével... hihetetlen miket megéltünk együtt. Az elmúlt 10-12 évben annyi mindent csináltunk , hogy bőven lesz mit mesélgetnünk egymásnak a nyugdíjas otthonban. A legviccesebb az, amikor egy kicsit kívülről nézem önmagunkat, manapság az első körös beszélgetés általában arról szól, ki, mikor, melyik orvost, milyen nyavajájával kereste fel. Majd jön a távolsági olvasás, mert szemüveget ugye senki nem cipel magával ilyen alkalmakra, így tuti két hosszúságú kar kell az egymásnak mutogatott dolgok olvasásához, megnézéséhez. Aztán már csak a hangoskodás marad, és az egymás szavába vágó beszélgetés. Ez, és így történt ma is.

Arrafelé történt:
- Csibénél is zajlanak a hétköznapok. Meséltem már, hogy elég tetemes lett a teló számlája, ami egyáltalán nem jellemző rá? Több, mint a felét rooming hívás(vagy fogadás, nem derült ki) teszi ki. Szóval Csibém, most intézheti a számla befizetést, drukkolok neki, itthon ugyanis nem szerzett ebben túl nagy gyakorlatot.
- Aztán megkapta az első értékelést, igen büszkék lehetünk rá. A tanárok dicsérik, szeretnek vele dolgozni, az eredményei szuperek. Megkérdeztem Andit, hogy mindenkit így dicsérnek-e, vagy ha gond lenne vele azt is megírnák-e, megnyugtatott... nem fényeznek, megírnák.
- Elküldte a töri deffiniciókat, amiket tudni kellett / 94 %-os dogát írt belőle/, hááát nekem nem lett volna egyszerű, fogalmam sincs, hogy jegyezte meg.
- És elküldte a két esszéjét is, kifejezetten látszik rajta hogy fejlődött az angolja a kettő között. Míg az elsőt, a komplikáltabb témáról, az én kevéske angol tudásommal is szinte szótár használat nélkül olvastam és értettem meg, addig a másodikat a lényegesen populárisabb, ámde nem kevésbé érdekes témáról, hááát ott már sűrűbben kellett kattingatnom no. De mindkettő nagyon érdekes volt és abszolút felismerhető bennük Csibe stílusa. ha megkapom a közlés jogát felteszem, nyelvgyakorlásra remek.
Nos, ahhoz képest, hogy totál agy nélküliség vett rajtam erőt elég hosszúra sikeredett a bejegyzés, most megyek elpakolni a sütögetés romjait. A négy nap eseményeivel jelentkezem hamarosan.