Bendegúz, kézilabda, hidegháború

Bendegúz újabban a kézilabda felé kacsingat. Azt nem állítanám, hogy ez az elhatározása atomháborús helyzetet szült itthon, de tény, hogy némi hidegháborús érzésem van, amikor ez a téma előkerül.
Talán már korábban említettem, hogy Bendi decemberben azzal állt elénk, hogy akkor ő inkább kézilabdázna, mint focizna. Nem tagadom apróbb dolgok miatt időnként leordítom a gyerek fejét, de nagy horderejű dolgokban igyekszem megőrizni a hidegvéremet. És ugyebár a sport és annak minden hozománya nálunk különös súllyal esik latba. Már akkor gyanítottam, hogy bizony a következő időszakban én leszek a követ, a tolmács, a békebíró és minden, amit az éppen felszínen lévő indulatok megkívánnak.
Elsőként annyit kértünk, hogy ne dobjon oda mindent (9 év foci) egy -talán -hirtelen fellángolásért, ezért, ha fárasztó is egy ideig járjon le mindkét edzésre, aztán meglátja, hogy melyik mellett dönt. Ezzel Bendi elkezdett kézizni. Egyelőre úgy tűnik szereti. Esténként, amikor beül az autóba lelkesen mesél, ellentétben a focival, ahol állandó a morgás. Már az igazolását intézi és ha minden igaz jövő héten már éles meccsen is játszhat. Ez, állítólag nem megszokott, hogy ilyen hamar leigazolnak valakit.
És eközben az apukája? Igyekszik hősiesen tartani magát, bár eleinte a tőle megszokott módon reagált, megsértődött. Igen, az első hetekben akadtak feszültségek, remek volt a két fiú között közvetíteni. Tomka, sajnos nem volt átlagos tini, tudjátok ő olyan rendes gyerek volt. Velem ellentétben, aki ugyan nem voltam egy égedelem, de azért okoztam némi fejfájást a körülöttem lévő felnőtteknek. Így tehát ő nem tudhatja, hogy ha most karikába hajlunk, Bendi akkor sem fog focizni, ő azt hiszi, hogy ez még egy visszafordítható folyamat. Igen, ez benne van a pakliban csak nem úgy, ahogy azt ő elképzeli. Az első megsértődés hullám alkalmával elmeséltem Tomkának, hogy szerintem örülnünk kéne, hogy Bendi NEM abba AKARJA HAGYNI a sportot és nem bulizni kezd el és nem cigizni, hanem csupán egy MÁSIK sportot választott magának. Igen, persze, tudom, kicsit késő már, és ép elméjű ember nem dob oda 9 évet alig a cél előtt, de mi mindig azt mondtuk, hogy nem élsportolót akarunk belőle, hanem csupán azt szeretnénk, hogy le legyen foglalva és mozogjon. Erre meg tökéletesen megfelel a kézilabda is.
Szóval első körben megpróbáltam megvilágítani, hogy nem a világ vége érkezett el, csak fiú gyermekünk is bontogatja a szárnyait és megkértem, hogy ha lehet támogassa ebben a sportban is Bendit, mert nagy szüksége van rá.
Azt szeretem Tomkában, hogy ha első kanyarban meg is sértődik (persze most is ez történt), azért elgondolkozik a dolgon és ha úgy véli van igazságom, akkor képes változtatni. Úgyhogy már voltak közösen a választott csapat meccsén, igaz az edzését még nem tudta megnézni, de, ami késik nem múlik.
Most éppen azon vagyok, hogyan tudnám rávenni, hogy játsszunk nyilt lapokkal a foci edzőjénél. Mivel amúgy is egy elég gyenge bajnokságban vesznek részt, nem hiányozna talán annyira a csapatból Bendi (persze lehet, hogy ezt csak én gondolom így a szőke nő :) ). Ezért azt javasoltam Tomkának, mondja el az edzőnek mi a helyzet és kérje meg, hogy üljön le Bendivel, mondja el ő, mint szakember, hogy ha marad akkor kb. mire számíthat, meddig juthat el. Majd hagyjuk egy pár hónapig a foci edzéseket és nyár végén döntse el Bendegúz, hogy mit akar, annak tudatában, hogy ha otthagyja a focit, akkor milyen lehetőséget hagy ki.
Hát ezt első kanyarban megvétózta, úgyhogy most csendben figyelem a fejleményeket és igyekszem nem összetéveszteni, hogy melyik nap, melyik pályához, hányra kell Bendiért mennem.