Mivel tegnap a tervezettnél lényegesen korábban értünk haza, így maradt idő egy kis ejtőzésre . Mint tudjuk a televízió műsorkínálata igazán nem veszi igénybe az agysejteket, ezért miközben "értelmesen" bámultam a képernyőt maradt időm arra, hogy járjon az agyam Csibéről.
Azt hiszem kicsit talán fényezés jellege lesz a dolognak, de nézzétek el nekem, ennyi elfogultság jár nekem is :)).
Azon gondolkoztam tehát, hogy az ASSIST elvárása - amellett, hogy az ösztöndíjasai ismerjék meg az amerikai kultúrát - az is , hogy aki kint tanul megfelelő módon képviselje az országot, ahonnan jött. ( btw ez alapkövetelmény bárkivel szemben, aki külföldön jár). Az jutott eszembe, hogy vajon megfelelő-e az, ahogy Csibe ehhez a kérdéshez áll? Nem kellene-e egy kicsit jobban reprezentálnia, hogy ő honnan jött? Balázsnál pl. ez nem kérdés, hogy hogyan tegye, teszi. Ő nem csak a viselkedésével, de például ha alkalma nyílik rá az öltözékével is, mutatja honnan jött. Vagy ahogy megragad minden alkalmat, hogy meséljen, beszéljen rólunk, a történelmünkről, így mindenki számára nyilvánvalóvá téve, hogy Mo. nem csak egy kis ország, ami belefér egy időzónába (igaz, Balázs? Hát ez még mindig nagyon jó :)) ). Bevallom, talán én is ezt az utat választanám, ha hasonló szituációba kerülnék.
Csibe azonban(ha jól tudom) nem tesz ilyeneket. Aztán az jutott eszembe, hogy ő nem is ígért mást. Ti. a SLEP teszt esszékérdése pontosan erre vonatkozott: hogyan reprezentálnád az országodat, ha elnyernéd az ösztöndíjat? És Csibe ott sem azt válaszolta erre, hogy zászlót, címert, butykost, csikóst, kilencluku hidat bevetve indít marketing hadjáratot, hanem azt, hogy ő biza a habitusával szeretné azt megmutatni, hogy a magyar milyen szeretetre méltó és okos nép.
És ha innen közelítjük meg a dolgot ennek TÖKÉLETESEN eleget tesz. Én még életemben annyit nevetni nem láttam, mint a kint készült képeken, nem hallottam, mint, amikor skypolunk. Lelkes, mindig kész a közösségi dolgokra. Az órákon érdeklődő és közreműködő. Minden (és ez szó szerint értendő) tanára szeret vele dolgozni. Ahogy kiveszem a beszámolóiból rengeteg iskolatársa szereti. Vidámságot és vitalitást képvisel az iskolában, ami amúgy sem szenved ebben hiányt, tehát ha úgy vesszük tökéletesen beilleszkedett az adott közösségbe.
Jó, nem dícsérem tovább, mert az amúgy is hatalmas egója a csillagokig nő, a lényeg, hogy többféleképpen lehet képviselni egy országot és azt gondolom, hogy Csibe sem jár rossz úton. Biztos vagyok benne, hogy azok, akik megismerték őt, nyitott szívvel, pozitív érzésekkel fogadnak majd más magyart is, mert emlékezni fognak rá, hogy volt egy big chatterbox tanítványuk magyarországról, aki mindig kész volt használni a fejét, aki lelkiismeretesen készült az órákra. Vagy, hogy volt egyszer egy csacska magyar lány iskolatársuk, aki örökös nevetésével vidámságot vitt a társaságba. Szóval Csibe szerintem jól csinálod, csak így tovább!!! :))))
Azt hiszem kicsit talán fényezés jellege lesz a dolognak, de nézzétek el nekem, ennyi elfogultság jár nekem is :)).
Azon gondolkoztam tehát, hogy az ASSIST elvárása - amellett, hogy az ösztöndíjasai ismerjék meg az amerikai kultúrát - az is , hogy aki kint tanul megfelelő módon képviselje az országot, ahonnan jött. ( btw ez alapkövetelmény bárkivel szemben, aki külföldön jár). Az jutott eszembe, hogy vajon megfelelő-e az, ahogy Csibe ehhez a kérdéshez áll? Nem kellene-e egy kicsit jobban reprezentálnia, hogy ő honnan jött? Balázsnál pl. ez nem kérdés, hogy hogyan tegye, teszi. Ő nem csak a viselkedésével, de például ha alkalma nyílik rá az öltözékével is, mutatja honnan jött. Vagy ahogy megragad minden alkalmat, hogy meséljen, beszéljen rólunk, a történelmünkről, így mindenki számára nyilvánvalóvá téve, hogy Mo. nem csak egy kis ország, ami belefér egy időzónába (igaz, Balázs? Hát ez még mindig nagyon jó :)) ). Bevallom, talán én is ezt az utat választanám, ha hasonló szituációba kerülnék.
Csibe azonban(ha jól tudom) nem tesz ilyeneket. Aztán az jutott eszembe, hogy ő nem is ígért mást. Ti. a SLEP teszt esszékérdése pontosan erre vonatkozott: hogyan reprezentálnád az országodat, ha elnyernéd az ösztöndíjat? És Csibe ott sem azt válaszolta erre, hogy zászlót, címert, butykost, csikóst, kilencluku hidat bevetve indít marketing hadjáratot, hanem azt, hogy ő biza a habitusával szeretné azt megmutatni, hogy a magyar milyen szeretetre méltó és okos nép.
És ha innen közelítjük meg a dolgot ennek TÖKÉLETESEN eleget tesz. Én még életemben annyit nevetni nem láttam, mint a kint készült képeken, nem hallottam, mint, amikor skypolunk. Lelkes, mindig kész a közösségi dolgokra. Az órákon érdeklődő és közreműködő. Minden (és ez szó szerint értendő) tanára szeret vele dolgozni. Ahogy kiveszem a beszámolóiból rengeteg iskolatársa szereti. Vidámságot és vitalitást képvisel az iskolában, ami amúgy sem szenved ebben hiányt, tehát ha úgy vesszük tökéletesen beilleszkedett az adott közösségbe.
Jó, nem dícsérem tovább, mert az amúgy is hatalmas egója a csillagokig nő, a lényeg, hogy többféleképpen lehet képviselni egy országot és azt gondolom, hogy Csibe sem jár rossz úton. Biztos vagyok benne, hogy azok, akik megismerték őt, nyitott szívvel, pozitív érzésekkel fogadnak majd más magyart is, mert emlékezni fognak rá, hogy volt egy big chatterbox tanítványuk magyarországról, aki mindig kész volt használni a fejét, aki lelkiismeretesen készült az órákra. Vagy, hogy volt egyszer egy csacska magyar lány iskolatársuk, aki örökös nevetésével vidámságot vitt a társaságba. Szóval Csibe szerintem jól csinálod, csak így tovább!!! :))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése