Annyira, de annyira édes lett Szofikánk. Tudom, írhattam volna róla korábban is, de beláthatjátok, hogy az előző két bejegyzés főszereplői elé mégse tolakodhatott be az öreg hölgy. Hétfőn volt nála a kutyakozmetikus. Igen, beeezony neki saját, házhoz járó kozmetikusa van. Tomka mindig mondja, hogy ő legszívesebben kutya lenne nálunk. Szóval végre visszajött szülési szabiról Brigi, kedvenc kutyakozmetikusom. Szeretem, mert önálló, csak felhívom, jön és intéz mindent önállóan kettesben a kedvencünkkel.
Most is így történ, csak egy kisebb fennakadás volt az elején. Szofikánk nem igazán kedveli ezeket a kozmetikázásokat, de el kell ismerni, hogy hősiesen tűri. Ámde mielőtt hozzáfognak, mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt megússza. Konkrétan elbújik, ha nem vagyunk elég szemfülesek. Én, nagy naivan azt gondoltam, hogy Brigire már úgy sem emlékszik, így ezzel most nem lehet gond. Majd Szofikánk gyanútlanul beengedi , barátkozik vele egy darabig, és hozzákezdenek a nagy munkához.
Nos jó nagyot tévedtem, mert Szofi, mint egy igazi nő NEM FELEJT!!!. Amint meglátta Brigit az ajtóban azzal a lendülettel pucolt be a feldíszített fenyőfa mögé. Ja hupsz, hááát eegen nálunk általában nem ér véget vízkereszttel a karácsony. Nálunk a fa, a születés napomig áll... hááát igen.... néha tovább is, de húsvétig mindenképpen leszedjük.
Szóval Szofi a fa mögött dekkolt, anyósom és Brigi felváltva próbálták meg kicsalogatni. Mit mondjak előbbi kérlelésére én se igazán mozdultam volna. Ebből a szempontból, abszolút empátiával viseltetem ebünk iránt. Na de Brigi miatt csak kijöttem volna.
Egy szó, mint száz a vége az lett, hogy a két lábú hölgyek a négylábú hölgy miatt némileg átrendezték a nappalit. Fenyő odébbtol, amitől a fele tűlevél azonnal elhagyta addig biztosnak látszó őrhelyét, és szofikánk fa mögül kirángat. Innen már simán mentek a dolgok, ilyenkor ugyanis Szofikánk feltrónol az asztalra (nem arra, amin eszünk) és nagy sértődötten, "na jól van tegyétek a dolgotokat de igyekezzetek" kifejezéssel a pofáján, türelmesen végig üli a procedúrát. És a végeredmény önmagáért beszél. ( többi kép a FOTÓk link alatt)
Most is így történ, csak egy kisebb fennakadás volt az elején. Szofikánk nem igazán kedveli ezeket a kozmetikázásokat, de el kell ismerni, hogy hősiesen tűri. Ámde mielőtt hozzáfognak, mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt megússza. Konkrétan elbújik, ha nem vagyunk elég szemfülesek. Én, nagy naivan azt gondoltam, hogy Brigire már úgy sem emlékszik, így ezzel most nem lehet gond. Majd Szofikánk gyanútlanul beengedi , barátkozik vele egy darabig, és hozzákezdenek a nagy munkához.
Nos jó nagyot tévedtem, mert Szofi, mint egy igazi nő NEM FELEJT!!!. Amint meglátta Brigit az ajtóban azzal a lendülettel pucolt be a feldíszített fenyőfa mögé. Ja hupsz, hááát eegen nálunk általában nem ér véget vízkereszttel a karácsony. Nálunk a fa, a születés napomig áll... hááát igen.... néha tovább is, de húsvétig mindenképpen leszedjük.
Szóval Szofi a fa mögött dekkolt, anyósom és Brigi felváltva próbálták meg kicsalogatni. Mit mondjak előbbi kérlelésére én se igazán mozdultam volna. Ebből a szempontból, abszolút empátiával viseltetem ebünk iránt. Na de Brigi miatt csak kijöttem volna.
Egy szó, mint száz a vége az lett, hogy a két lábú hölgyek a négylábú hölgy miatt némileg átrendezték a nappalit. Fenyő odébbtol, amitől a fele tűlevél azonnal elhagyta addig biztosnak látszó őrhelyét, és szofikánk fa mögül kirángat. Innen már simán mentek a dolgok, ilyenkor ugyanis Szofikánk feltrónol az asztalra (nem arra, amin eszünk) és nagy sértődötten, "na jól van tegyétek a dolgotokat de igyekezzetek" kifejezéssel a pofáján, türelmesen végig üli a procedúrát. És a végeredmény önmagáért beszél. ( többi kép a FOTÓk link alatt)
4 megjegyzés:
Tipikus spáni.Nekem is volt kettő.Még egy közös pont (van ám még pár). Írisz és Daniel(Dendi).Sajnos másfél éve nincs kutyusunk,de nem is lesz.Őket nem tudják pótolni.Remélem Ő jól van egészségügyileg.Látom,már Ő sem fiatal.
Vivi
Nálunk Barbi tegnap tusolt az én segédletemmel. Ő sem volt elragadtatva az ötlettől, már akkor gyanakodott, amikor ölben felvittem az emeletre a fürdőszobába.
Most viszont olyan selymes a szőre és olyan illatos, mint új korában. :)
Mondtam is neki, hogy ő a legszebb kutyalány a környéken.
omg Pukkancska u r soooo fat :D
Hát ja, mert nincs a napnak olyan órája, amikor ne lenne kész egy kis evésre. És ebben az sem zavarja, ha éppen 2 perce csúszott le a torkán az utolsó falat.
Vivi: Igem , hála az égnek, egészséges. Néha krahácsol, de aztán elmúlik. Inkább a hallásával van gond. Sztem nem tökéletes már neki (októberben 12 éves lesz). Persze az is lehet, hogy csak alkalmi süket :)). Ez, mint tudjuk házi kedvenceknél gyakran előfordul. Különösen, ha valami számukra nem tetsző parancsot kellene végrehajtania :)))
Megjegyzés küldése