Ugyan semmi rendkívüli nem történt, de gondoltam írok, ki tudja hogy alakul a jövő hét megint. Tehát egészségügyileg ez a hétvége olyan volt, hogy az előző hétvégi bejegyzésemet akár ide is copyzhatnám. Kivéve Bendit, aki gyakorlatilag meggyógyult ez látszik az elfogyasztott kaja mennyiségéből is. Kb. két perce - a vacsora után alig egy órával - tolt be a fejébe vagy 10 db almás sütit. Az első hasonló kanyart azt hiszem úgy délután két óra körül ette meg., az ha jól számolom majdnem egy tepsi süti. Remek az étvágya a gyereknek és meg se látszik rajta, szerencsés alkat.
Mesélnék még nektek a suliról is: komolyan mondom, hogy ezen a héten úgy éreztem magam, mintha egy Kovi film forgatókönyvét tanulmányoztuk volna. ( gyk. Kovi a magyar pornó ipar kiemelkedő alakja). Mintha az összes előadó összebeszélt volna, minden órán ilyen jellegű témáról volt szó, hol keményebb, hol puhább kivitelben.
Azt hiszem utána kell néznem, hogy a kortárs magyar irodalom valóban csak pornográf témájú, vulgáris kifjezésektől hemzsegő alkotásokból áll-e? Mert ezen a héten nagyon úgy tűnt. Vagy csak ezzel legalizálják az előadók, hogy a szexről akarnak beszélni? Mindegy is a motíváció, a lényeg, hogy engem (és ezzel nem voltam egyedül) baromira nem köt le ez a téma. Fogják rám, hogy prűd vagyok én már csak maradok valami szépirodalomnál. Ha ilyesmiket akarok olvasni megveszem ócsóért a netről. Ennyit iskolánk oktatási tematikájáról.
És szerettem volna még mesélni nektek az én drágám eheti produkciójáról. Azt hiszem oda kell figyelnem, mert Maxikánkkal való érzelmi kapcsolata kezd abnormális mértéket ölteni. Azt, hogy a Kossuth rádiót hallgattatja a kutyával még fogjuk rá, hogy el tudom fogadni. Azt már kevésbé, hogy képes esténként haza telefonálni, hogy el ne felejtsük, mi szívtelenek bekapcsolni a rádiót Maxinak. És én már azt se tartom teljesen normálisnak, hogy Maxikánk amióta hideg és sötét van, a pince melégében éjszakázik. Mégiscsak házörző lenne vagy mifene. De amivel ma előállt... hát nem is tudom... lehet, hogy szakemberhez kell fordulnom.
Szóval mielőtt tegnap este elbúcsúzott Maxitól szépen betakargatta egy lepedővel, és ennek apropóján ma megpróbálta a mintegy 40 kg-s kutyát rászoktatni a kispárna rendeltetésszerű használatára. Még jó, hogy a kutyának van józan esze és ahelyett hogy szépen álomra hajtotta volna a bufla fejét nekiállt a párnát rágicsálni. Ezt persze az én drágám meglehetősen sérelmezte, össze is zördült az ebbel. Nem tudom mi lesz ennek a vége, remélem nem költözik le mellé... bár kétségtelen csendesebbek lennének az éjszakák.
És a másik, elképzelni nem tudjátok, hogy mi az, ami miatt gyakorlatilag naponta képes feljönni a géphez a drágám. Amit nem sikerült elérnünk sem a focival, sem a síeléssel, sem Csibének ( hiába ment olyan messzire), azt sikerült elérnie Moninak.
Amióta Moni belinkelte ezt a live cam-t a blogjába, azóta minden este többször ellenőriznünk kell, hogy megjelentek-e az etetőnél a vadmalacok. Majd hosszú percekig nézzük őket és hallgatjuk a csámcsikolásukat és a röfögésüket. Mi a Bendivel vihogva, Tomka pedig átszellemült arccal, mintha misét hallgatna. Imádom ezt a pasit néha macerás, néha vaskalapos de sose unatkozunk mellette.
Mesélnék még nektek a suliról is: komolyan mondom, hogy ezen a héten úgy éreztem magam, mintha egy Kovi film forgatókönyvét tanulmányoztuk volna. ( gyk. Kovi a magyar pornó ipar kiemelkedő alakja). Mintha az összes előadó összebeszélt volna, minden órán ilyen jellegű témáról volt szó, hol keményebb, hol puhább kivitelben.
Azt hiszem utána kell néznem, hogy a kortárs magyar irodalom valóban csak pornográf témájú, vulgáris kifjezésektől hemzsegő alkotásokból áll-e? Mert ezen a héten nagyon úgy tűnt. Vagy csak ezzel legalizálják az előadók, hogy a szexről akarnak beszélni? Mindegy is a motíváció, a lényeg, hogy engem (és ezzel nem voltam egyedül) baromira nem köt le ez a téma. Fogják rám, hogy prűd vagyok én már csak maradok valami szépirodalomnál. Ha ilyesmiket akarok olvasni megveszem ócsóért a netről. Ennyit iskolánk oktatási tematikájáról.
És szerettem volna még mesélni nektek az én drágám eheti produkciójáról. Azt hiszem oda kell figyelnem, mert Maxikánkkal való érzelmi kapcsolata kezd abnormális mértéket ölteni. Azt, hogy a Kossuth rádiót hallgattatja a kutyával még fogjuk rá, hogy el tudom fogadni. Azt már kevésbé, hogy képes esténként haza telefonálni, hogy el ne felejtsük, mi szívtelenek bekapcsolni a rádiót Maxinak. És én már azt se tartom teljesen normálisnak, hogy Maxikánk amióta hideg és sötét van, a pince melégében éjszakázik. Mégiscsak házörző lenne vagy mifene. De amivel ma előállt... hát nem is tudom... lehet, hogy szakemberhez kell fordulnom.
Szóval mielőtt tegnap este elbúcsúzott Maxitól szépen betakargatta egy lepedővel, és ennek apropóján ma megpróbálta a mintegy 40 kg-s kutyát rászoktatni a kispárna rendeltetésszerű használatára. Még jó, hogy a kutyának van józan esze és ahelyett hogy szépen álomra hajtotta volna a bufla fejét nekiállt a párnát rágicsálni. Ezt persze az én drágám meglehetősen sérelmezte, össze is zördült az ebbel. Nem tudom mi lesz ennek a vége, remélem nem költözik le mellé... bár kétségtelen csendesebbek lennének az éjszakák.
És a másik, elképzelni nem tudjátok, hogy mi az, ami miatt gyakorlatilag naponta képes feljönni a géphez a drágám. Amit nem sikerült elérnünk sem a focival, sem a síeléssel, sem Csibének ( hiába ment olyan messzire), azt sikerült elérnie Moninak.
Amióta Moni belinkelte ezt a live cam-t a blogjába, azóta minden este többször ellenőriznünk kell, hogy megjelentek-e az etetőnél a vadmalacok. Majd hosszú percekig nézzük őket és hallgatjuk a csámcsikolásukat és a röfögésüket. Mi a Bendivel vihogva, Tomka pedig átszellemült arccal, mintha misét hallgatna. Imádom ezt a pasit néha macerás, néha vaskalapos de sose unatkozunk mellette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése