Naplót az ember általában azért ír, hogy valamikor egyszer visszaolvasva emlékezzék az elmúlt "dicsőséges" szép időkre. Azt hiszem nekem nem tanácsos visszaolvasgatni ezt a web naplót, mert előfordulhat az a nem kívánatos eset, hogy szembesülök azzal, amit már amúgy is tudok (s, mint ilyen nem szorul megerősítésre), hogy egy lusta dög vagyok.
Ugyanis 3 lusta nap van mögöttem. Úgy lehet leginkább megtudni, hogy mennyire voltál produktív az elmúlt napokban, hogy megkérsz valakit -lehetőleg egy olyan embert, aki előtt nem ciki semmilyen választ felvállalni - hogy ugyan kérdezze már meg, hogy mi történt az elmúlt 3 napban. Ha a választ hosszas hümmögés és agytorna előzi meg, na akkor az egy lusta hétvége volt. Tőlem meg se kérdezzétek, hogy mit csináltam, mert csak igen nehezen jut eszembe az a kevés amivel mégiscsak eltöltöttem az elmúlt napokat.
Például főztem egy marhapörit. De nem ám akármilyen marhából! Írországi marhából! Ha láttatok volna tuti elvitettek az azóta már bezáratott Lipótra. Minden e gyes késvágásnál párálló szemmel gondoltam a szegény megboldogultra, aki Írország füvét legelte. Ha hiszitek, ha nem, még a színe is más volt a húsinak.
Este voltunk Simáéknál. Monka, annak ellenére, hogy nem írországi marhából készítette, de isteni marhanyakat sütött. Utána máglyarakás és mákos guba volt a menü. Nekem meg, aki képtelen uralkodni magán ha hasonló finomságok kerülnek elé, már nem kellett aludni éjszaka. Csak forgolódtam és hallgattam a kaja gúnyos röhögését a hasamban.
Aztán buszoztam is, mert a család szombaton már reggel elment Bendi meccsére én meg Volán busszal mentem utánuk. A buszon megtanultam vagy 30 új angol szót... na jó füllentettem, ennek a felét csak felelevenítettem. Megtanultam pl. a "zárkózott személyiség" fogalmát. Hogy minek azt nem tudom, legfeljebb azért, hogy el tudjam mondani, mi nem vagyok.
Aztán voltunk anyukáméknál ebédelni. Istenit főzött ő is. De a legeslegjobb az volt, hogy nekem adta a Vandrebilt parfümjét, amiről azt kell tudni, hogy az egyetlen parfüm, amit hosszú évekig használtam, de ma már egyáltalán nem, vagy nagyon kevés helyen lehet kapni, így nem csoda ha azonnal minden szemérmemet félretéve elkunyiztam anyutól a kedvenc illatomat.
Ma meg megnéztem egy (pár) semmitmondó filmet a Tv-ben, amolyan agyapasztóként, majd a focistáknak elkészítettem a kéthetente rendszeresen esedékes kaja ellátmányt. Nem mondom reggel kicsit nehezményeztem, hogy Tomka elvárja tőlem, hogy egy I.osztályú szálloda színvonalának megfelelő szendvicset dobjak össze a fiúknak minden féle dísszel frinccel franccal, végül azonban úgy döntöttem, hogy legyen jó napja, megteszem és olyan fasírtos szendókat és hagymás zsírosbrúgókat gyártottam, hogy abban hiba nem volt.
És most este, hogy enyhítsem némileg az elmúlt napok lustaságából eredő lelkiismeretfurdalásomat ideültem a géphez és összerittyentettem azt az 5 oldalt a szakdogámhoz.
Röviden ennyi a háromnapos ünnep története, nem túl izgi de ez is velünk történt :)))
Ugyanis 3 lusta nap van mögöttem. Úgy lehet leginkább megtudni, hogy mennyire voltál produktív az elmúlt napokban, hogy megkérsz valakit -lehetőleg egy olyan embert, aki előtt nem ciki semmilyen választ felvállalni - hogy ugyan kérdezze már meg, hogy mi történt az elmúlt 3 napban. Ha a választ hosszas hümmögés és agytorna előzi meg, na akkor az egy lusta hétvége volt. Tőlem meg se kérdezzétek, hogy mit csináltam, mert csak igen nehezen jut eszembe az a kevés amivel mégiscsak eltöltöttem az elmúlt napokat.
Például főztem egy marhapörit. De nem ám akármilyen marhából! Írországi marhából! Ha láttatok volna tuti elvitettek az azóta már bezáratott Lipótra. Minden e gyes késvágásnál párálló szemmel gondoltam a szegény megboldogultra, aki Írország füvét legelte. Ha hiszitek, ha nem, még a színe is más volt a húsinak.
Este voltunk Simáéknál. Monka, annak ellenére, hogy nem írországi marhából készítette, de isteni marhanyakat sütött. Utána máglyarakás és mákos guba volt a menü. Nekem meg, aki képtelen uralkodni magán ha hasonló finomságok kerülnek elé, már nem kellett aludni éjszaka. Csak forgolódtam és hallgattam a kaja gúnyos röhögését a hasamban.
Aztán buszoztam is, mert a család szombaton már reggel elment Bendi meccsére én meg Volán busszal mentem utánuk. A buszon megtanultam vagy 30 új angol szót... na jó füllentettem, ennek a felét csak felelevenítettem. Megtanultam pl. a "zárkózott személyiség" fogalmát. Hogy minek azt nem tudom, legfeljebb azért, hogy el tudjam mondani, mi nem vagyok.
Aztán voltunk anyukáméknál ebédelni. Istenit főzött ő is. De a legeslegjobb az volt, hogy nekem adta a Vandrebilt parfümjét, amiről azt kell tudni, hogy az egyetlen parfüm, amit hosszú évekig használtam, de ma már egyáltalán nem, vagy nagyon kevés helyen lehet kapni, így nem csoda ha azonnal minden szemérmemet félretéve elkunyiztam anyutól a kedvenc illatomat.
Ma meg megnéztem egy (pár) semmitmondó filmet a Tv-ben, amolyan agyapasztóként, majd a focistáknak elkészítettem a kéthetente rendszeresen esedékes kaja ellátmányt. Nem mondom reggel kicsit nehezményeztem, hogy Tomka elvárja tőlem, hogy egy I.osztályú szálloda színvonalának megfelelő szendvicset dobjak össze a fiúknak minden féle dísszel frinccel franccal, végül azonban úgy döntöttem, hogy legyen jó napja, megteszem és olyan fasírtos szendókat és hagymás zsírosbrúgókat gyártottam, hogy abban hiba nem volt.
És most este, hogy enyhítsem némileg az elmúlt napok lustaságából eredő lelkiismeretfurdalásomat ideültem a géphez és összerittyentettem azt az 5 oldalt a szakdogámhoz.
Röviden ennyi a háromnapos ünnep története, nem túl izgi de ez is velünk történt :)))
2 megjegyzés:
"a kaja gúnyos röhögését a hasamban" - klasszikus!
Én a hájamat szoktam markolászni, s mindig meglep, amikor nagyobbat markolok a vártnál :-(
Ezen a markolászáson akkorát röhögtem... ezt én is szoktam, és az én hangulatom is a "markolt" mennyiségtől függ :))). Bocs még most is röhögök :)))
Megjegyzés küldése