Igen, 7 óra, ennyi időt töltöttem ma takarítással és csak a lépcső tetejéig jutottam. Onnantól kezdődik a gyerekek birodalma, ami csak erős idegzetűeknek és gyomrúaknak ajánlott. És mivel az az ő birodalmuk, így ott csak külön felkérésre vagyok hajlandó kizárólag asszisztensi feladatok ellátására.
Szóval a takarítással eltöltött 7 óra ellenére is a konyha meg a fürdőszoba csak olyan tessék-lássék módon van megcsinálva. Wááááá 35 négyzetméteren és a tizediken akarok lakni.... ha takarításról van szó. És most nem ám úgy csináltam, mint máskor szoktam, hogy valami film megy a Tv-ben, azért, hogy elviselhetőbb legyen a gályázás és időnként leragadok előtte, nem, most valami zenei csatornára állítottam a Tv-t, azon nincs mit nézni, és nyomtam 10-től 17-ig... inkább dolgozni mentem volna, az sokkal kényelmesebb. Hagyjuk is ezt a témát, csak gondoltam elpanaszolom, hogy milyen napom volt, és most olyan fáradt vagyok hogy a kezemet alig tudom a klaviatúta fölé emelni. Az előbb érkezett meg Tomka, de mondtam neki, hogy nem vagyok képes egy puszi miatt levonszolni magam a tetőtérből, majd ha végzek itt, lemegyek és megkapja a járandóságát.
Tegnap színházban voltunk a lányokkal. Kern András előadásában a Kellékest néztük meg. Könnyű, kis másfél órás darab. Őszintén szólva egyetlen percet sem beszélgetünk utána róla, így gyanítom, hogy nem ez a darab lesz, amit évek múltán emlegetni fogok. Olyan volt, mint ha egy bulvárlap segítségével kicsit beleskelődtünk volna a kulisszák mögé, ennyi, nem több. Nem unatkoztunk és kikapcsolódtunk. Utána pedig beültünk egy sütire Szentendrén a Christine-be. Igen, jól olvastátok egy sütire, este 9-kor. És olyan, de olyan francia csokitortát ettem narancsos karamella öntettel, hogy azt nem lehet leírni... na azt, még évek múlva is emlegetni fogom. Mivel nem terveztem a mai napot, így felhőtlenül élveztem a tegnap estét.
Tegnap sem dolgoztam. Reggel kényelmesen lementem 3/4 11-kor a közértbe és 1/2 1-kor sikerült haza érnem a tőlünk 5 percre lévő faluközpontból. Komolyan mondom, nagyon jó volt. Lépten-nyomon (értsd szó szerint) ismerősbe botlottam, na jó rendben elismerem ez nem annyira különleges egy faluban, de mivel én az elmúlt időszakban igen ritkán mentem így le , hogy ráérjek, ezért kifejezetten jól esett eltraccsolni a régen látott ismerősökkel. Rögtön le is támadtam az ASSIST-tal az egyik csajt, aki Szentendrén az egyik suliban igazgató helyettes , hogy had vigyünk anyagot hozzájuk is. Teljesen nyitott volt rá, annyira szeretném, ha valaki kijutna egy olyan suliból, amit én ajánlottam Andinak.
Aztán még főzőcskéztem valamit és már kellett is készülődni az esti színházra.
Arra jöttem rá tegnap, hogy LISTA nélkül én már nem jutok egyről a kettőre. Ha nincs listám, akkor úgy veszem, hogy nincsen teendőm se. Bent az irodában minden napot úgy zárok, hogy felírom, hogy másnap mit fogok csinálni. Még akkor is ha az napi vagy heti rutin feladat. Ha ugyanis nem írok ilyet rögvest hajlamos vagyok a lógásra. És tegnap arra jöttem rá, hogy itthon is befogom ezt vezetni, mert akkor itthon is produktívabb leszek.... bár nem is tudom, akarok én itthon produktívabb lenni? A mai produkciómat követő fáradtságomat figyelembe véve azt hiszem nem akarok én itthon ilyen serény lenni.
Most pedig megyek és becsobbanok egy kád vízbe mert kívül belül poros vagyok mint egy száz éves alkov... és úgy is érzem magam :)))
Szóval a takarítással eltöltött 7 óra ellenére is a konyha meg a fürdőszoba csak olyan tessék-lássék módon van megcsinálva. Wááááá 35 négyzetméteren és a tizediken akarok lakni.... ha takarításról van szó. És most nem ám úgy csináltam, mint máskor szoktam, hogy valami film megy a Tv-ben, azért, hogy elviselhetőbb legyen a gályázás és időnként leragadok előtte, nem, most valami zenei csatornára állítottam a Tv-t, azon nincs mit nézni, és nyomtam 10-től 17-ig... inkább dolgozni mentem volna, az sokkal kényelmesebb. Hagyjuk is ezt a témát, csak gondoltam elpanaszolom, hogy milyen napom volt, és most olyan fáradt vagyok hogy a kezemet alig tudom a klaviatúta fölé emelni. Az előbb érkezett meg Tomka, de mondtam neki, hogy nem vagyok képes egy puszi miatt levonszolni magam a tetőtérből, majd ha végzek itt, lemegyek és megkapja a járandóságát.
Tegnap színházban voltunk a lányokkal. Kern András előadásában a Kellékest néztük meg. Könnyű, kis másfél órás darab. Őszintén szólva egyetlen percet sem beszélgetünk utána róla, így gyanítom, hogy nem ez a darab lesz, amit évek múltán emlegetni fogok. Olyan volt, mint ha egy bulvárlap segítségével kicsit beleskelődtünk volna a kulisszák mögé, ennyi, nem több. Nem unatkoztunk és kikapcsolódtunk. Utána pedig beültünk egy sütire Szentendrén a Christine-be. Igen, jól olvastátok egy sütire, este 9-kor. És olyan, de olyan francia csokitortát ettem narancsos karamella öntettel, hogy azt nem lehet leírni... na azt, még évek múlva is emlegetni fogom. Mivel nem terveztem a mai napot, így felhőtlenül élveztem a tegnap estét.
Tegnap sem dolgoztam. Reggel kényelmesen lementem 3/4 11-kor a közértbe és 1/2 1-kor sikerült haza érnem a tőlünk 5 percre lévő faluközpontból. Komolyan mondom, nagyon jó volt. Lépten-nyomon (értsd szó szerint) ismerősbe botlottam, na jó rendben elismerem ez nem annyira különleges egy faluban, de mivel én az elmúlt időszakban igen ritkán mentem így le , hogy ráérjek, ezért kifejezetten jól esett eltraccsolni a régen látott ismerősökkel. Rögtön le is támadtam az ASSIST-tal az egyik csajt, aki Szentendrén az egyik suliban igazgató helyettes , hogy had vigyünk anyagot hozzájuk is. Teljesen nyitott volt rá, annyira szeretném, ha valaki kijutna egy olyan suliból, amit én ajánlottam Andinak.
Aztán még főzőcskéztem valamit és már kellett is készülődni az esti színházra.
Arra jöttem rá tegnap, hogy LISTA nélkül én már nem jutok egyről a kettőre. Ha nincs listám, akkor úgy veszem, hogy nincsen teendőm se. Bent az irodában minden napot úgy zárok, hogy felírom, hogy másnap mit fogok csinálni. Még akkor is ha az napi vagy heti rutin feladat. Ha ugyanis nem írok ilyet rögvest hajlamos vagyok a lógásra. És tegnap arra jöttem rá, hogy itthon is befogom ezt vezetni, mert akkor itthon is produktívabb leszek.... bár nem is tudom, akarok én itthon produktívabb lenni? A mai produkciómat követő fáradtságomat figyelembe véve azt hiszem nem akarok én itthon ilyen serény lenni.
Most pedig megyek és becsobbanok egy kád vízbe mert kívül belül poros vagyok mint egy száz éves alkov... és úgy is érzem magam :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése