Józsi, Fürcsi és a gyerekek

Vasárnap Fürcsiéknél voltunk. Sajnos nem tudtunk hosszabb időt maradni, de azért így sem unatkoztunk. Már alig vártam, hogy találkozzunk, mert Bence (a nagyobbik gyerkőc) Írországban volt és kíváncsi voltam, hogy tetszett-e neki a szívemcsücske ország. Amint megérkeztünk azonnal elvonultunk, hogy megmutogassa a képeket és meséljen. Mivel folyt belőle a szó és minden képkockához fűzött valami megjegyzést, arra a következtetésre jutottam, hogy eggyel nőtt az ír rajongók létszáma, de legalább is megérintette a sziget hangulata. Az, hogy mint a sivatagban kiszáradt utazó a vizet, úgy itta a szemem a zöld domboldalakról és kőházakról készült képeket, teljesen normális és elfogadható viselkedés volt részemről. Kaptam egy hűtő mágnest is, ami már ott díszeleg a többi ír mágnesem között.
Aztán következett az ebéd. Komolyan mondom, annyira viccesek Józsiék. Kicsit olaszos a hangulat náluk, de ez senkit nem zavar, ugyanis nem panelban laknak :))). A vita tárgyát most is mint már annyiszor Balázs (a kisebbik gyerkőc) étkezési szokásai szították. Ne kerteljünk, Balázs nem szereti a húst. Amit részemről, mint vérmes ragadozó, húszabáló nem is értek, de azért elfogadom, hiszen nem ő az egyetlen ezen a földtekén, aki nem eszik húst. Fürcsi barátném viszont ezt meglehetősen nehezményezi. Igyekeztem ugyan megnyugtatni, hogy közvetlen környezetemben van rá élő példa, hogy szép deli legénnyé serdülhet valaki téliszalámin és csokoládén, így hát ne keseredjen el, Balázs is megnő majd a tésztán és a... nem is tudom még min...., ja a sajton. Úgy vettem észre, hogy nem igazán nyugtatták meg a szavaim. Persze könnyű nekem, én sosem tapasztaltam ilyet, nálunk általában az ellenkezője szokott problémát okozni, nevezetesen, hogy mindent felfalnak, ami nincs elzárva. Józsi persze ezalatt mint mindig, szavaink kiforgatásával szórakoztatott bennünket. Nem lehet röhögés nélkül kibírni náluk. Aztán a fiúk, mily meglepő, néztek egy kis meccset, addig, mi Fürcsivel megosztottuk legutolsó turi élményeinket. Ki, hol, milyen kincsre lelt? A napot egy jó kis sütizéssel zártuk. Bár készítettem egy képet Józsiról, ami igazán visszaadná, hogy milyen is ő valójában, de végül úgy döntöttem, hogy nem rakom fel. Inkább egy korábbi közös nyaraláson készült képen mutatom őket be nektek. addig nézzétek meg gyorsan, amíg le nem szedetik velem :))

Íme hát ők a mi ezeréves barátaink