Néha elgondolkozom, azon, amit egyszer OK, a főnököm kérdezett tőlem, nevezetesen:
Tudjátok mit, döntsétek el Ti.
Nincs fél órája, hogy erősen megfontolás tárgyává tettem a válás lehetőségét. A következő történt ugyanis. Az én drágám merő jószívűségből összegyűjtötte itt a környékben a pirospaprika igényeket és felhozott egy "kis" mennyiséget vidékről. Édes nemes és csípős paprikát egyaránt. Majd pakolás közben rémült fejjel rohan be, hogy csak a fele csípős paprika csomagolásán van feltüntetve, hogy "erős". Úgyhogy most azonnal dobjak el mindent és menjek paprikát kóstolni. Persze, őőőő, hogy megtudja állapítani, hogy mennyire erős az erős, rögtön az első csomag után belenyalt egy erősbe, aminek aztán az lett a következménye, hogy a szája lezsibbadt és onnantól már csak én tudtam kóstolni. Tegye fel a kezét, aki végig kóstolt már 30 csomag őrölt paprikát! A nyelvem olyan volt, mint az ördögé, a torkom kiszáradt, hiába ittam a vizet. A 15. csomag után már biztosra tudtam, hogy én soha többet az életben pörköltöt sem eszem, mert abban is pirospaprika van.
És mi történt, mikor már éppen kezdtem azon gondolkozni, hogy vajon bele lehet-e halni ennyi paprika kóstolásba? Az én drágám széles vigyorral a fején előhalászott egy plusz zacskót a kocsi ülése mögül, amiben ott röhögtek a hiányzó felcímkézett erős paprikák...szerintem engem hülyére vettek ma, viszont miattam soha többé egyetlen fillért sem kell pirospaprikára költeni.
Önök az Antal család hülyeségének újabb gyöngyszeméről olvashattak.
" Ti tényleg ilyen viccesek vagytok, vagy csak jól adod elő?"
Tudjátok mit, döntsétek el Ti.
Nincs fél órája, hogy erősen megfontolás tárgyává tettem a válás lehetőségét. A következő történt ugyanis. Az én drágám merő jószívűségből összegyűjtötte itt a környékben a pirospaprika igényeket és felhozott egy "kis" mennyiséget vidékről. Édes nemes és csípős paprikát egyaránt. Majd pakolás közben rémült fejjel rohan be, hogy csak a fele csípős paprika csomagolásán van feltüntetve, hogy "erős". Úgyhogy most azonnal dobjak el mindent és menjek paprikát kóstolni. Persze, őőőő, hogy megtudja állapítani, hogy mennyire erős az erős, rögtön az első csomag után belenyalt egy erősbe, aminek aztán az lett a következménye, hogy a szája lezsibbadt és onnantól már csak én tudtam kóstolni. Tegye fel a kezét, aki végig kóstolt már 30 csomag őrölt paprikát! A nyelvem olyan volt, mint az ördögé, a torkom kiszáradt, hiába ittam a vizet. A 15. csomag után már biztosra tudtam, hogy én soha többet az életben pörköltöt sem eszem, mert abban is pirospaprika van.
És mi történt, mikor már éppen kezdtem azon gondolkozni, hogy vajon bele lehet-e halni ennyi paprika kóstolásba? Az én drágám széles vigyorral a fején előhalászott egy plusz zacskót a kocsi ülése mögül, amiben ott röhögtek a hiányzó felcímkézett erős paprikák...szerintem engem hülyére vettek ma, viszont miattam soha többé egyetlen fillért sem kell pirospaprikára költeni.
Önök az Antal család hülyeségének újabb gyöngyszeméről olvashattak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése