Előző bejegyzésemhez szervesen kapcsolódik, az, amiről még szeretnék szót ejteni. Nevezetesen, ama hírről, amit a minap a híradóban hallottam.
Január 22. a Magyar Kultúra Napja (ezen a napon tisztázta le Kölcsey Ferenc a Himnuszt végleges formájára, ezért lett ez a nap 20 évvel ezelőtt a Magyar Kultúra Napja). Gondolom ennek apropóján lett hír annak a felmérésnek az eredménye, mely szerint keveset költünk kultúrára. Ne mááá télleg? Mit nem mondanak? És erre most jöttek rá?
Azért álljon itt egy számszerű adat, ami azért eléggé mellbevágó. Azt ugyanis megértem - hiszen korábban én is említettem, hogy a kultúra nagyon drága- hogy a legszegényebbek évi 202,- Ft-t költenek kultúrára. DE!!!! És most figyeljetek!!! A leggazdagabb réteg is csupán 4 400,- Ft körül költ évente. Hát ettől az agyam eldobtam. Ezt egyszerűen nem vagyok képes felfogni.
Volt idő, amikor, hogy úgy mondjam lazábban éltünk (azt most ne firtassuk, hogy valóban megengedhettük-e magunknak :) ), aztán jött az anyagi zuhanórepülés, és azóta számtalanszor jegyeztem meg, hogy ha még egyszer jobban állnánk akkor annyi, de annyi könyvet vennék és családostul színházba járnánk és koncertekre. Ez az amit a legjobban sajnálok, hogy ilyenekre nem jut.
Kérdem én, mi a jó égre költi ez a sok gazdag ember a pénzét? Mert azt ugyebár látjuk, hogy nem támogatja a kultúrát, de a saját agyát se?
Aztán van ám itt még egy adat, tegnap A szólás szabadsága című műsorban hangzott el a magyar közoktatás katasztrofális állapotának kapcsán. Gondoltátok volna, hogy a magyar 18-64 év közötti lakosok közül, minden harmadiknak alacsony iskolai végzettsége van. Ez pedig azt jelenti, hogy ezeknek az embereknek a gyerekei már az iskolakezdéskor behozhatatlan hátránnyal indulnak. És a jelenlegi rendszerben a közoktatás nem képes ezeknek a gyerekeknek a felzárkóztatására.
Na EZÉRT írtam az előbb, hogy sajnos az a bizonyos, és nagyon szükséges szemléletváltást még nem a gyerekeink hozzák meg.
Sajnos nem lehet túl fényes a jövőképe annak a népnek, ahol nem jut pénz arra, hogy olvassanak vagy színházba járjanak az emberek. Lehet persze vitatkozni, hogy minek az, de abban talán egyetértünk, hogy a könyvek, vagy az évtizedek vagy akár évszázadok óta fennmaradó darabokban fellehetünk egy-két olyan gondolatot, amelyek iránymutatóak és értékadók lehetnek a mai világban is.
Persze kétségtelen, hogy politikusainknak remekül jön ez a sok alul képzett ember, akiket nem tanítottak meg gondolkodni és így nem kellemetlenkednek mindenféle okvetetlenkedő kérdéssel egy-egy agyatlan intézkedés nyomán.
Annak idején volt egy kereskedelmi gazdaságtan tanárom, Csutorás tanár úr, ő mondogatta mindig, hogy nincs izgalmasabb olvasmány a statisztika adatoknál, a számok ugyanis nem hazudnak. Hát nem tudom, lehet, hogy manapság inkább nem lapozgatnám a KSH éves kiadványát valószínűleg nem izgalmasnak inkább lelombozónak tartanám.
Na jó durrogást befejeztem, különösen így, hogy könnyen a szememre vethető, hogy én magam sem teszek a dolgok jobbítása érdekében. Bááár megjegyzem megérne még egy-két mondatot Bokros Lajos tanulmánya a - szerinte - szükséges reformintézkedésekről. Azt hiszem utoljára akkor érdekelt még halványan a politika, amikor ő volt a pénzügyminiszter. Igaz, hogy jól meghúzatta velünk a nadrágszíjat, de legalább az az érzése volt az embernek, hogy tudja mit akar és azt hogyan fogja elérni. Hát ilyet már jóóó régen nem tapasztaltunk.
Január 22. a Magyar Kultúra Napja (ezen a napon tisztázta le Kölcsey Ferenc a Himnuszt végleges formájára, ezért lett ez a nap 20 évvel ezelőtt a Magyar Kultúra Napja). Gondolom ennek apropóján lett hír annak a felmérésnek az eredménye, mely szerint keveset költünk kultúrára. Ne mááá télleg? Mit nem mondanak? És erre most jöttek rá?
Azért álljon itt egy számszerű adat, ami azért eléggé mellbevágó. Azt ugyanis megértem - hiszen korábban én is említettem, hogy a kultúra nagyon drága- hogy a legszegényebbek évi 202,- Ft-t költenek kultúrára. DE!!!! És most figyeljetek!!! A leggazdagabb réteg is csupán 4 400,- Ft körül költ évente. Hát ettől az agyam eldobtam. Ezt egyszerűen nem vagyok képes felfogni.
Volt idő, amikor, hogy úgy mondjam lazábban éltünk (azt most ne firtassuk, hogy valóban megengedhettük-e magunknak :) ), aztán jött az anyagi zuhanórepülés, és azóta számtalanszor jegyeztem meg, hogy ha még egyszer jobban állnánk akkor annyi, de annyi könyvet vennék és családostul színházba járnánk és koncertekre. Ez az amit a legjobban sajnálok, hogy ilyenekre nem jut.
Kérdem én, mi a jó égre költi ez a sok gazdag ember a pénzét? Mert azt ugyebár látjuk, hogy nem támogatja a kultúrát, de a saját agyát se?
Aztán van ám itt még egy adat, tegnap A szólás szabadsága című műsorban hangzott el a magyar közoktatás katasztrofális állapotának kapcsán. Gondoltátok volna, hogy a magyar 18-64 év közötti lakosok közül, minden harmadiknak alacsony iskolai végzettsége van. Ez pedig azt jelenti, hogy ezeknek az embereknek a gyerekei már az iskolakezdéskor behozhatatlan hátránnyal indulnak. És a jelenlegi rendszerben a közoktatás nem képes ezeknek a gyerekeknek a felzárkóztatására.
Na EZÉRT írtam az előbb, hogy sajnos az a bizonyos, és nagyon szükséges szemléletváltást még nem a gyerekeink hozzák meg.
Sajnos nem lehet túl fényes a jövőképe annak a népnek, ahol nem jut pénz arra, hogy olvassanak vagy színházba járjanak az emberek. Lehet persze vitatkozni, hogy minek az, de abban talán egyetértünk, hogy a könyvek, vagy az évtizedek vagy akár évszázadok óta fennmaradó darabokban fellehetünk egy-két olyan gondolatot, amelyek iránymutatóak és értékadók lehetnek a mai világban is.
Persze kétségtelen, hogy politikusainknak remekül jön ez a sok alul képzett ember, akiket nem tanítottak meg gondolkodni és így nem kellemetlenkednek mindenféle okvetetlenkedő kérdéssel egy-egy agyatlan intézkedés nyomán.
Annak idején volt egy kereskedelmi gazdaságtan tanárom, Csutorás tanár úr, ő mondogatta mindig, hogy nincs izgalmasabb olvasmány a statisztika adatoknál, a számok ugyanis nem hazudnak. Hát nem tudom, lehet, hogy manapság inkább nem lapozgatnám a KSH éves kiadványát valószínűleg nem izgalmasnak inkább lelombozónak tartanám.
Na jó durrogást befejeztem, különösen így, hogy könnyen a szememre vethető, hogy én magam sem teszek a dolgok jobbítása érdekében. Bááár megjegyzem megérne még egy-két mondatot Bokros Lajos tanulmánya a - szerinte - szükséges reformintézkedésekről. Azt hiszem utoljára akkor érdekelt még halványan a politika, amikor ő volt a pénzügyminiszter. Igaz, hogy jól meghúzatta velünk a nadrágszíjat, de legalább az az érzése volt az embernek, hogy tudja mit akar és azt hogyan fogja elérni. Hát ilyet már jóóó régen nem tapasztaltunk.
2 megjegyzés:
Na, ezt megint pont jókor írtad. Mármint nekem is most volt eszembe hasonló, ugyanis a következő történt:
Megtudtam, h április végén Nigel Kennedy koncert lesz. (Ő egy szédületesen jó hegedűművész. Imádom.)
Gondolatm, elmennék a koncertre, mert voltam tavaly is és fergeteges volt.
Hát kérem, az egy dolog, hogy január közepén már nincs jegy a koncetre, de a jegyek 9500 forintnál kezdődtek. Azt meg ugyebár nem igazán engedhetem meg magamnak.
És mielőtt örülnétek, hogy a felmérés ellenére mi magyarok ilyen lelkesen járunk koncertezni, közlöm, hogy nem. Tavaly is a terem háromnegyede osztrákokkal volt tele, akiknek ez az összeg lópikula, és szervezetten jönnek.
Hát ez a szomorú helyzet. csodálatos szervezéseink és remek koncertjeink vannak, amit az osztrákok ki is élveznek.
Lehet, hogy széz kellene nézni Albániában a programok miatt?
Ja, még valami:
a kávé érik, csak Zsülien beteg, ezért mozgáskorlátozott vagyok.
Ha meggyógyult, jelentkezem.
M.
Megjegyzés küldése