Mindenféle.

Az a baj ezzel a blog írással, hogy, amikor kevés ideje van, akár ide se üljön az ember a géphez. Így meg csak gyűlnek a mesélni valók. Ha meg végre van időd írogatni akkor meg egy-egy kisregény kerekedik belőle. Nézzük csak hátha sikerül valamit mégis csak behozni a lemaradásomból / előre jelzem, hogy jó esély van rá, hogy felsorolás jellege lesz a dolognak, de azért majd igyekszem/:
- Csuri:

Meg van és él. Ezen a héten nagyon elfoglalt. Ma pl. egyáltalán nem lesz szabadideje. Mondta, hogy blogot is kéne már írnia, mert egy csomó minden történik, de lélegzetvételnyi ideje sem marad. A múltkor úgy beszéltünk skypon, hogy ő leckét írt én meg meséltem neki az itthoni történéseket.Szegény naponta elbandukol a csomagot megnézni (állítólag térdig érő hóban), ami csak nem akar megérkezni. Szerintem fennakadt a rostán, ha szombatig nem érkezik meg elmesélem mi volt benne a beiglin kívül. Ha jól emlékszem pénteken Magyarországról kell bemutatót tartania. Igyekszünk neki itthonról segíteni, de a munka dandárja így is rámarad.
És még egy hír, kapott megint egy értékelést (vagyis mi szülők kaptuk) a house masterétől. Gyakorlatilag ez is arról szól, amiről a többi, Csibe rendkívül motívált, fantasztikusan tud élni az iskola nyújtotta lehetőségekkel és amúgy meg mindenki hóót happy, hogy ezt az évet az ÉÉÉÉN - na jó mi - Csibénkkel töltheti. Nekem mondják? Én is örülnék, ha vele tölthetném. :))). Erről amúgy az jut eszembe, hogy milyen hülyék vagyunk mi magyarok, ahelyett, hogy felhőtlenül örülnék és dagadozna a keblem a büszkeségtől az ilyen értékeléseket olvasva, ha nem is ahelyett ,de amellett, olyan nehéz elhinni, hogy nem mindenkiről ezt írják... bár Andi szerint, ha nem lenne igaz, bizony azt se titkolnák, csak legfeljebb becsomagolva közölnék.
- Moni:

Ígértem, hogy írok róla és az ebédvacsiról. Ezt be is szeretném tartani, de egyrészt Moni nekem többet ér, mint egy összecsapott bejegyzés, másrészt, azóta írt egy olyan bejegyzést a saját blogjában, ami többet érdemel egy rövid kommentnél, így ezt a témát hétvégére halasztottam. Addig igyekszem minden restanciámat rendezni.

-ASSIST-os vacsi:
Jaj nagyon jó volt. Igaz az indulásunk némileg zűrösre sikeredett, tekintve, hogy 10 perccel az indulás előtt még nem találtuk Tomka nadrágját. Amit megleltünk az vagy hosszában, vagy - ahogy Tomka mondaná - derékban volt rövid. Aztán előkerült a szárítóról, gondolhatjátok milyen állapotban. Úgyhogy vacsi este hatkor és én negyed hatkor , teljes glancban még a gatyót vasaltam. Kicsit sem voltam ideges. De aztán, ahogy lenni szokott minden elrendeződött. Szinte az elsők között érkeztünk. Rögtön az ajtóban angolul köszöntöttek...hála az előképzettségemnek, válaszként Istenien tudtam mosolyogni angolul :)).

elég nagy derültséget okozott, amikor felvagdostam Tomkának a húst :), mindenki őt irigyelte a kiszolgálásért.

Majd szép sorban megérkeztek a szülők.Csak Anna szülei nem voltak ott. Mint tudjátok, Eszterrel /(le kell még irnom?) Balázs anyukája/, mi tartjuk a kapcsolatot, de a többiekről nem nagyon tudtunk, így volt miről beszélgetni bőven. Az általános kép, ami kialakult bennem, az, hogy a skacok az iskolával simán megbírkóztak, a legnagyobb kihívást a kaja és a kapcsolódó projektek okozzák. A host familybe való beilleszkedés se mindenhol döccenő mentes, talán Balázsnál sikerült a legjobban. De alapvetően mindenki az elvártnak megfelelően hozza a formáját. Azt hiszem megállapíthatjuk, hogy a 2008/2009-s ASSIST-os csapatban nem csak a gyerekek, de a szülők is különlegesek voltak. Nem tudom, hogy a korábbi évek szülőgárdája mennyire találta meg egymással a hangot, de mi remekül kijövünk. Már most felvetődött két további összejövetel lehetősége. Egyik Soltéknál, még csak magunkban (mi szülők). A másikat mi tervezzük a skacok hazatérése után a teljes gárdával, itt Leányfalun.
A vacsin egyébként volt két ASSIST-os képviselő Mr. Eidam (tök jól lehetett érteni, amit mond) és Mr. Wandelt (na ő nála azért már jócskán akadt, amit nem értettem) mindketten interjúztattak aznap. Biztos nem volt egyszerű napjuk, ez mégsem látszott rajtuk. Nem mellesleg az ASSIST ebben az évben ünnepli fennállásának 40. évfordulóját és ez alkalomból egy szép tortát is kaptunk. Voltak még korábbi ASSISt-os diákok is. Mindenki szépen bemutatkozott, elmondta, melyik évben és hol volt ösztöndíjas és, hogy most mit csinál. Volt olyan házaspár, akik mindketten ösztöndíjasok voltak korábban, ott ismerkedtek meg majd összeházasodtak, ma már két gyerekük van. Mindent összevetve egy nagyon kellemes este volt. Egy valamit utáltam halálosan, hogy, bár szinte mindent értettem mégsem voltam képes kinyögni egyetlen értelmes mondatot angolul. Egyre jobban idegesít ez a helyzet muszáj valami megoldást találnom rá.

nem sok minden látszik de ez itt egy fél csoport kép :)