Bográcsozás ifjúházaséknál.

Nahát a tegnapi bejegyzésben megint jó adag depi is szorult, ezt a sopánkodást, amit én néha rendezni tudok, rémes... Úgyhogy ma elmesélem milyen vicces volt Melindáéknál a bográcsozás. Mivel a következőkben az ő kárára fogunk mosolyogni, már jó előre engedélyt kértem, hogy megírhassam a sztorit. A hozzájárulását megkaptam, de ismeritek már őt, tuti csípős megjegyzéssel fogja kommentelni az ügyet.
Szóval a lényeg, hogy hagyományt szeretnének teremteni az augusztus 20-i bográcsozásból (bátor emberek le a kalappal előttük), ezért most első alkalommal meghívtak vagy húsz embert új otthonukba. Na jó nem annyira új de tényleg csak egy pár hónappal ezelőtt költöztek be. Melindáékról még azt kell tudni, hogy alig egy éves házasok - vagy jövő héten lesznek azok, bocs' de a nap, óra, perc, történetünk szempontjából úgy gondolom lényegtelen- , s mint ilyenek még mutat némi hiányosságot a háztartásuk. Bár botmixere kettő volt, amiből egyet ma nekem adott, köszi Melinda, igazi barátnő vagy. Hálából pedig igazi barátnőként én most kibeszéllek :))). Tudod, hogy rám számíthatsz :)).
Mentségükre legyen mondva, hogy rendkívül igyekeztek, beszereztek még egy vadi új bográcsot is. Az már csak tapasztalatlanságuknak tudható be, hogy olyat választottak, amiben:
1. gyakorlatilag 8, max. 10 emberre lehet főzni,
2. tükörnek, bukósisaknak inkább alkalmas, mint főzni , mert tuti azonnal odakozmál benne a kaja.
Egyébként Melinda ügyes, mert már előző nap felébredt benne a gyanú, hogy a bográccsal baj lesz. Nosza a XXI. század embereként klaviatúrát ragadott és skypon megkérdezte, hogy szerintem elég nagy lesz-e a bogrács? Szerintetek? Mit mondhattam volna? Hogy ugyan dugnád már oda a web kamera elé, hogy megnézhessem? Mivel mindketten szőkék vagyunk és az űrtartalom őszintén szólva nem sokat mondott nekem, hát lemérettem vele az átmérőjét, amit én a 30 cm-s vonalzómhoz viszonyítva belőttem és arra jutottunk, hogy EZ a bogrács biza kicsi lesz.
Ez nem volt nagy baj vittük a miénket, ez a probléma kipipálva.
Majd ma elsőként , gondolván, hogy azért elkél majd a segítő kéz jó időben megérkeztünk 1/2 11-kor. Ekkor a húst és a hagymát már felvágták úgyhogy ha előrehaladottnak nem is mondanám a bográcsozás ügyét, de azt igazán nem állíthatom, hogy semmi nem történt a sikeres végkifejlett, a szarvaspörkölt elkészültének érdekében. Gondoltam beállok segíteni és kértem a paradicsomot és a paprikát, hogy felvágjam, Tomka pedig a zsiradék után tudakozódott, hogy feltegyék a kaját. Na ezzel a lendülettel kezdődtek az események. Melinda úgy nézett rám, mint aki ma született. Paprika? Jaaaa arra nem gondoltak. Zsiradék? Az mihez is? Tomkával összenéztünk és arra gondoltunk, hogy itt elkellne egy Kovács Lázár, aki a pörkölt készítés mikéntjéről felvilágosítja a háziakat. Persze egy ilyen kis semmiség, hogy nincs paprika és zsír nem hoz minket zavarba. Mit nekünk augusztus 20-a zárva tartó boltok... addig mentünk, amíg rá nem találtunk a kellékekre. Majd irány haza. Az újonnan beszerzett hozzávalókat felvágjuk, kaja feltesz, majd ismét jön Tomka. Belátom , lehet, hogy vele volt a baj, túl macerás volt, mi a fenének akart annyi mindent?
- Melinda, pirosparika? - így Tomka
Melinda balra el majd elő jön egy 5 cm magas fűszertartóval, aminek az alján röhögött 2 kiskanálnyi pirosparika (csak emlékeztetőül, 20 emberre főztünk 8 kiló húsból pörköltet). Na EZ volt AZ a pillanat, amikor Tomkával úgy éreztük át kéne vennünk az irányítást, ha ma még kajálni akarunk. Nem tettük. Melinda ismét felkereste a korábban felfedezett nyitvatartó üzletet és beszerezte ezt a fontos kelléket is.
Sőőt annyira belejött, hogy hazatérvén felajánlotta Tomkának, hogy a fiók mélyén talált háromnegyed részig kiürült pirosarany tubus egész tartalmát beleteheti a pörkölt be. Ekkor már komoly röhögéssé fajult a dolog.
Ennyi nehézség után végre felkerült a tűzre a bogrács és minden, így vagy úgy, beszerzett hozzávaló, úgyhogy végül nem volt szükség a segítségünkre. Gábor és Pista remek pörköltet főztek.
Egyébként nagyon jól szórakoztam a dolgon, minden kezdet nehéz és az eset kísértetiesen emlékeztetett egykori önmagunkra. A jelenlevők nem tehettek róla, hogy mintegy 20 évnyi gyakorlati hátrányban vannak velünk szemben. Ez legyen a mi problémánk, hogy vén fejjel állandóan a fiatalok körül lebzselünk.
Ugyanakkor beígértem Melindának, hogyha jövőre is rácsodálkozik a zsírra (szalonnára), paprikára, pirospaprikára, mint pörkölt alapanyagokra, akkor komoly megrovásban fogom részesíteni, de őt ismerve ez nem fog bekövetkezni.
És mialatt mi ilyen remekül szórakoztunk itthon mi történt? Csibe rendet rakott, Bendi felsöpört és lenyírta a füvet. Tomkával hazafeléjövet azon nyihogtunk a kocsiban, hogy a szülők buliznak a két gyerek, mint egy házaspár serénykedik otthon...azért ezt mindenkinek látni kellett volna.
A hosszú hétvége első napja tehát esemény és élménydúsan zajlott. Hasonló jókat kívánok mindenkinek a hátralévő 3 napra.

off
Kedves névtelen , aki a Szigetelünk bejegyzéshez írt kommentet (és nem az apukámék :)) ), nem tudom meg szoktad-e nézni, de válaszoltam neked.