Eközül a két téma közül kellene választanom. Az előző bejegyzésemhez ugyanis Melinda barátném megjegyzést fűzött, és én a válaszomban megígértem, hogy bővebben kifejtem az ezzel, vagyis a nevelési elveimmel / micsoda hülyeség nekem nincsenek is ilyenek/ kapcsolatos gondolataimat. Végül úgy döntöttem, hogy nem fogom ehelyütt osztani az igét az egyedüli üdvözítő megoldás látszatát keltve. Az események kapcsán, amiről időről időre beszámolok nektek úgyis előjönnek azok az irányok, alapelvek, amelyek mentén megpróbálom ezt a " neveljük a gyerkünket" feladatot, hol jól, hol kevésbé jól megoldani.
Annyit azért mégis megjegyeznék, hogy Csibe is válaszolt Melindának, és az alapján úgy gondolom, hogy , annak az utódnak, aki
1. így ki áll a véleménye mellett,
2. teszi azt (talán elmondhatom, de ezt ítéljétek meg Ti) viszonylag kulturált módon,
3. ilyen véleményt alakít ki,
nos, annak elég nehéz vagy inkább úgy fogalmaznék, elég felesleges hegyibeszédet tartani. Úgyhogy ejteném is a témát, alkalomadtán majd visszautalgatok erre a bejegyzésre.
Nálatok is volt vihar? Nálunk tegnap nagyon nagy volt. Én alapvetően szeretem a vihart, szeretem nézni az elemek tombolását (persze jó fedett helyről). De ez a tegnapi hát már majdnem féltem. Busszal jöttem haza és mivel a drágám egyik kedvenc helyi vendéglátó egységében vezette le a nap feszültségét, gondoltam mi bajom lehet, ha csatlakozom hozzá, legfeljebb elmondhatjuk, hogy egy késői randit ütöttünk nyélbe. Mivel azonban Inca barátném még az irodájában volt, ami előtt az én utam vitt, hát betértem hozzá egy kis traccspartira. Kb. 2 perce beszélgettünk, amikor valami veszetten elkezdett kopogni a tetőn, jég volt. Nem jeges eső, hanem jég esett. Majd a következő percben leszakadt az ég. Majd egy órán át nem tudtam átmenni az utca túloldalán rekedt páromhoz. Akkor is csak bokáigérő vízben, mivel a megtelt vizesárok miatt szegény Incáékhoz hömpölygött be az udvarra avíz. Hála az égnek itthon semmiben nem esett kár, bár ilyenkor azért mindig aggódom a kertben lévő hatalmas fák miatt. Mindenesetre ez a tegnap vihar végre meghozta a lehülést. Persze én sem vagyok komplett, így örülök a lehülésnek, amikor minden normális ember az én helyemben sipákolna, hiszen nekem elvileg ez most pont rosszkor jön. Ugyanis pénteken reggel az egyetemi csoporttársaimmal megyünk Balcsira. 3 nap 2 éjszaka. Szállásunk az még nincs, de lazák vagyunk, mint a rigalánc, valahogy majdcsak lesz. Egy biztos, akár lesz szállásunk, akár nem, nekem biztos lesz miről beszámolnom legközelebb.
Annyit azért mégis megjegyeznék, hogy Csibe is válaszolt Melindának, és az alapján úgy gondolom, hogy , annak az utódnak, aki
1. így ki áll a véleménye mellett,
2. teszi azt (talán elmondhatom, de ezt ítéljétek meg Ti) viszonylag kulturált módon,
3. ilyen véleményt alakít ki,
nos, annak elég nehéz vagy inkább úgy fogalmaznék, elég felesleges hegyibeszédet tartani. Úgyhogy ejteném is a témát, alkalomadtán majd visszautalgatok erre a bejegyzésre.
Nálatok is volt vihar? Nálunk tegnap nagyon nagy volt. Én alapvetően szeretem a vihart, szeretem nézni az elemek tombolását (persze jó fedett helyről). De ez a tegnapi hát már majdnem féltem. Busszal jöttem haza és mivel a drágám egyik kedvenc helyi vendéglátó egységében vezette le a nap feszültségét, gondoltam mi bajom lehet, ha csatlakozom hozzá, legfeljebb elmondhatjuk, hogy egy késői randit ütöttünk nyélbe. Mivel azonban Inca barátném még az irodájában volt, ami előtt az én utam vitt, hát betértem hozzá egy kis traccspartira. Kb. 2 perce beszélgettünk, amikor valami veszetten elkezdett kopogni a tetőn, jég volt. Nem jeges eső, hanem jég esett. Majd a következő percben leszakadt az ég. Majd egy órán át nem tudtam átmenni az utca túloldalán rekedt páromhoz. Akkor is csak bokáigérő vízben, mivel a megtelt vizesárok miatt szegény Incáékhoz hömpölygött be az udvarra avíz. Hála az égnek itthon semmiben nem esett kár, bár ilyenkor azért mindig aggódom a kertben lévő hatalmas fák miatt. Mindenesetre ez a tegnap vihar végre meghozta a lehülést. Persze én sem vagyok komplett, így örülök a lehülésnek, amikor minden normális ember az én helyemben sipákolna, hiszen nekem elvileg ez most pont rosszkor jön. Ugyanis pénteken reggel az egyetemi csoporttársaimmal megyünk Balcsira. 3 nap 2 éjszaka. Szállásunk az még nincs, de lazák vagyunk, mint a rigalánc, valahogy majdcsak lesz. Egy biztos, akár lesz szállásunk, akár nem, nekem biztos lesz miről beszámolnom legközelebb.
5 megjegyzés:
Nálunk is volt vihar,bár csak este.Éjjel fél 2-kor arra ébredtem,hogy nagyon dörög az ég,és teljesen bevilágítja a szobám.Eltartott egy ideig míg újra el tudtam aludni.2007-ben,az akkor másfél éves kocsinkat kicsit megverte a jég.Szegény azóta is viseli a sérüléseket.Hát én sírtam mikor megláttam.:)
Igen én is leginkább Jozikánkat (a 4 éves szuzukinkat) féltettem, de úgy tűnik megúszta a dolgot.
Én mindig a jószágokat féltem (kutya, macska), de szerencsére ezek rettentő gyáva állatkák, az első dirr-durra bespuriznak a házba.
Ja, nálunk is az állatok a legjobb vihar előrejelzők. Még az ég nincs is beborulva már látni rajtuk, hogy valami nem stimmel. Aztán az első dörgésre Maxi ajtóstól ront a házba, Szofi meg komótosan bebújik az ágy mögé :))). Az én hőseim :)))
Nálunk most csak 2 macska van,de azok hazajönnek mire ideér a vihar.:)
Megjegyzés küldése