Utódok

Legutóbbi, ama bizonyos jól sikerült buli óta nem, és előtte is csak érintőlegesen írtam a gyerkőcökről. Arra gondoltam, hogy elmesélem nektek, hogy telnek a szünet utolsó hetei. Az alapfelállás, hogy össze vannak gyógyulva semmit nem változott. Amióta Csibe hazajött -és ez már vagy két és fél hónapja - még egyetlen hangos szó sem esett közöttük. Sőőőt Csibe olyan dolgokra vette rá Bendit, amire előtte semmilyen csellel nem voltunk képesek. Nevezetesen az olvasására. Amíg jelen sorokat pötyögöm, Bendi ül a saját szobájában könyvvel a kezében és olvas. És úgy tűnik ez nem átmeneti állapot, mert egy héten belül ez már a második könyv. Nem tagadom vannak dolgok, amitől minden hajamszála égnek áll (ezt korábban említettem, de melyik anyukának nincs), mielőtt azonban kifakadnék, mindig arra gondolok, hogy ne legyek telhetetlen , mert, amit esetleg hiányolok az egyik oldalon megkapom a másikon. Persze az is számításba veendő szempont, hogy most már ha mondok valamit, akkor egységbe tömörülve védekeznek. Az oszd meg és uralkodj elve már nem működik, hála az égnek, mert mindig erre vártam, hogy ilyenek legyenek egymással. Egyébként Csibe viszonylag sokmindent megcsinál itthon. Igaz némileg anyagi alapokra helyeztük a dolgokat. Gondolom most sokan felszisszennek, hogy segíteni azért kell mert a munkából fáradtan hazajövő szüleinket szeretjük, és az ő terheiken szeretnénk könnyíteni. Na ja, de legyünk őszinték, ki veszi be manapság ezt a maszlagot. Tizenévesen tuti senki. Ez a motiváció véleményem szerint csak jóval később lép be az utódok értékrendjébe. Viszont ha kap némi anyagi ellenszolgáltattást azért mert kimos, rendet tesz, feltakarít, lenyírja a füvet, akkor egyrészt megtanulja, hogy az ember a cél érdekében sokszor a nemszeretem munkákat is megcsinálja. Másrészt elgondolkozik azon, hogy mit kell neki annak érdekében tenni, ha a jövőben ezektől a munkáktól meg szeretné kímélni magát. Ha pechem van azt a következtetést vonják le, hogy meg kell házasodni, vagy gyereket kell szülni. De ha szerencsém van, akkor elkezdik tornáztatni az agyukat, és kisütnek valami használhatót.

Jellemzően a nagy összeborulásra Bendi és Csibe mostanában együtt járnak bulizni.

Szombat esti láz :)))

Bendit nagyon hamar befogadta Csibe társasága, ennek következtében fénysebességgel vetette bele magát a társasági életbe, újabb kérdések elé állítva minket. Pl. hova engedjük el őt is és hova nem. Elég nehéz megmagyarázni, hogy, ahova Csibét beengedik már, oda ő (bármilyen magas is) még nem mehet be . Minden esetre azért örülök, hogy Csibe ott van vele, tőle rosszat nem tanul. Ugyanakkor az is megnyugtat, hogy Bendi Csurival van, mert mégiscsak, jó ha egy pasi is van mellette.

Néha arra vetemednek, hogy egyformán öltözködnek :))).

Bevallom, minden aggodalmam ellenére repes a szívem, hogy ilyen jól kijönnek. Emlékszem milyen érzés volt, amikor először mondták ki, hogy "öcsém", "nővérem". Én ugyanis soha nem emlegettem így őket egymásnak. Hiszem, hogy a mostani jó viszonynak az alapja, hogy belülről fakad. Hogy nem külső hatás kényszerére alakult ki bennük a testvéri érzés. Hányszor gondolkoztam és aggódtam ezen, hogy egykeként miként fogom ezt a feladatot megoldani, hiszen személyes tapasztalatom nem volt. És lássuk be Tomka is, akinek a fiatalabb testvére 11 évvel idősebb nála, ő is csak érintőlegesen volt otthon a témában. Végül, mint annyi minden másban ebben is az ösztöneimre hagyatkoztam. Nem állíthatom, hogy mindig jól döntöttem, de a jelenlegi állapot egyelőre minket igazol. Persze nem dőlhetünk hátra a jólvégzett munka tudatával, nem tudhatjuk mit hoz még az élet és hosszútávon vajon beigazolódnak-e az elveink. Most azonban jó látni az én két makimat, ahogy együtt szervezik és bonyolítják a saját kis életüket. Mi meg szokjuk, hogy kettesben vagyuk szombatonként és, hogy családi háború esetén a szembenálló félnél jelentős egységgel kell számolnunk.