Csapongó gondolatok

Csapongás 1:
Az elmúlt napokban többször beugrott, hogy na ezt majd meg kell írnom, de egyszerűen nem volt időm ideülni és leírni a történéseket. Jó lenne ha valaki fizetne ezért a bloggolásért, mert ha főállásban kéne művelnem, akkor talán minden, na jó majdnem minden gondolatomat megoszthatnám veletek. Pont ma olvastam V.Kulcsár Ildikóról egy cikket amiben azt írja, hogy szinte mindenből, ami körülötte van cikket írna legszívesebben. Ezzel én is így vagyok időm viszont véges, így kénytelen vagyok szelektálni. Persze, ha főállásban kéne irogatnom, akkor ott kéne hagynom a jelenlegi cégemet, pedig ígéretet tettem, hogy onnan megyek nyugdíjba. És őszintén szólva azért nagyon fájna a szívem értük. Emlékeztek, meséltem, hogy az én főnököm nem az a fajta vezető, akiről a menedzser könyvekben írnak. Nos a lenti kép talán alátámasztja minden korábbi kijelentésemet. A fotó akkor készült, amikor először jött az új bringájával dolgozni. Ilyen a mi OK-nk. (így hívjuk)

Mindenkinek ilyen főnököt kívánok. El se hinnétek, de a kintlévőségek behajtásában verhetetlen, hihetetlenül jól csinálja.

Csapongás 2:
Hétvégén két buliban is voltunk. Szombaton a szokásos leányfalusi bandával voltunk Betty barátnőmnél. Bevallom jólesett a kis dumaparti azután a 8 kanyar mosás és 5 féle kaja elkészítése után, amivel délelőtt foglaltam el magam. Ha valaki azt gondolná, hogy ezek után ma még üres a szennyestartó, az téved, már tele van. Ellentétben a hűtővel, amitől viszont elvárható lenne, hogy tele legyen még, persze az üres. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy nálunk a kaja és a tiszta ruha hasonló ütemben fogy. Vasárnap aztán Bendi focis társáéknál voltunk látogatóban Dunavarsányban, akiknek tóparti házuk van. A reggel "kisebb" zökkenővel indult. Ugyanis Csibe nem találta az egyetlen fürdőruhájának a felső részét. Ez aztán oda vezetett, hogy az elmúlt 2 hónapban kialakult testvéri jóviszony majdnem megbicsaklott. Végül azonban stabilnak bizonyult az idilli állapot, a fürdőruha felső meglett. Bendi egyik lány ismerősééknél volt Szentendrén.... jó, most ne kérdezzétek meg hogy került oda, már említettem, hogy velünk mindig történik valami, például ilyenek, hogy a gyerek fürdőruha alsója Leányfalun a felsője Szentendrén van, nekünk az ilyenektől a szemünk sem rebben. Ez a kis közjáték viszont arra jó volt, hogy én itthon felejtettem a korábban kikészített fürdőruhámat. Így viszont nem kellett senkit sokkolnom a fürdőruhás látványommal, ami lássuk be meg sem közelíti Claudia Schifferét. Az indulási nehézségek leküzdése után remekül telt el a nap.

csapongás 3:
Említettem, hogy Csibének valami módon sikerült Bendit rávenni az olvasásra. Vasárnap a hazafelé úton ezt is sikerült dokumentálnunk. Amikor már annyira besötétedett, hogy szabad szemmel nem lehetett látni a betűket Bendi feltalálta magát és Csuri digitális fényképezőgépével világított magának. Ez persze csak azért vicces, mert amikor Csibe fejlámpával olvasott egyszer a kocsiban, halálra szekálta őt Bendi. Most meg már ott tartunk, hogy klotyón, hálószobában, autóban, étkezőben, mindenhol olvas ahol éri. Igaz még csak a HP -t (Harry Potter a gyk.), de egyrészt valahol el kell kezdeni, másrészt bevallom, hogy én sem nagyon tudtam letenni eleinte azokat a könyveket.

Ezt már nem tagadhatja le :)))

Csapongás 4:
Szintén hazafelé a kocsiban történt, hogy észrevettük, hogy valószinüleg letrafipaxoztak. Arra vetemedtem ugyanis, hogy Szentendrén a 2x2 sávos úton 63 km/h sebességgel száguldoztam egy Ignissel. Lehet, hogy ki is fognak végezni ... mindegy nem bosszantom magam. Persze el tudjátok képzelni, hogy reagáltuk le Tomkával a dolgot. Kicsit elkeserít mindkettőnket, hogy dolgozunk, dolgozunk és megy sorra az ilyen hülyeségre a pénz. Nem vagyunk nótórius szabályáthágók, ne gondoljátok, pusztán közlekedünk, parkolunk, szóval kocsival rendelkezünk és az bőven elég. Az se dob fel különösebben, hogy jó sokan akadnak -ugye nem kell az autókategóriákat itt most felsorolnom, hogy tudjátok kikről beszélek - akik megússzák ezeket a dolgokat... mindegy nem bosszantom magam... nem erről akarok írni... erről nem akarok írni.
Hanem Csibe reakciójáról. Azt mondta, miután mintegy negyed órája hallgatta a morgásunkat, hogy akkor mostantól egy hétig nem lehet szidni az államot, a politikusokat, az országot stb. stb. Elgondolkoztam, majd azóta figyelem magam és bevallom őszintén vagy nagyon nagyon nehezen megy vagy egyáltalán nem megy. Pedig Csibének igaza van, még akkor is ha nem érzékeli, hogy mondjuk egy 10 vagy 20 ezer forintos bírságért nekünk hány napot kell dolgoznunk, amikor CSAK azért dolgozunk, hogy AZT kifizessük. Nem szabadna ilyen megkeseredettnek, hitevesztetnek lennünk. Komolyan mondom, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy megőrizzem a humorérzékemet és hogy ne süllyedjek bele ebbe a hangulatba. Nagyon, nagyon nehezen megy, de nem adom fel!!!
Évekkel ezelőtt, amikor arról ábrándoztam, hogy ha nyerek a - soha meg nem vásárolt - lottón, ki mindenkinek adok, kinek hogy rendezem el az életét és mi mindent veszek. Ma már egy mondatba bele tudom sűríteni a vágyamat:
ha nyernék a lottón kivásárolnám magam a civilizációból és eltűnnék a társadalom színpadáról. Na jó egye fene a blogot azért vezetném, de akkor csak tehenekről kecskékről és tyúkokról olvashatnátok errefelé.

csapongás sokadik:
Holnaptól 4 nap szabadság, remélem sikerül szakítanom magamnak pár órát olvasásra és arra, hogy gondolkozhassak, ugyanis ez hiányzik a legjobban, hogy magamban legyek a gondolataimmal, mert csak akkor tudok megújulni, terveket szőni. Erre azonban az elmúlt jó hosszú időszakban szinte soha nem volt lehetőségem, remélem most lesz.

Ez a bejegyzés tényleg jó csapongóra sikerült. Amolyan utcai vegyesre, mint amilyenek a kóbor kutyák. De ne felejtsétek el, hogy azok a legragaszkodóbbak, ha befogadják őket. Így ha néha elviselitek ezeket a kis utcai vegyeseket akkor talán nagy ritkán egy-egy gyöngyszemre is lelhettek errefelé.