Mint ahogy azt tudjátok majd másfél hétig a szabadság ritka édes pillanatait élveztem. Ez alatt az idő alatt voltam itthon, horgászni, egy röpke lánybulin, és suliban. Mindezek ellenére nem állítanám 100%-an, hogy feltöltődtem volna. Ékes bizonyítéka volt ennek , hogy ma az első teljes munkanapomon az egyik kedvenc fordítómat jól lekaptam a tíz körméről. Bár igazam volt, tudom, hogy máskor nem teremtettem volna le ennyire. Csak bízni tudok abban, hogy ez nem a tudatalattim és hogy ez a rejtett idegbaj nem marad rajtam a következő 47 napban.
Na de lássuk mi történt a horgászaton. Az Őrség nagyon szép és igazán kedvünkre való hely. Én még nem voltam ott és mivel most tavasszal zöld dombjai egy kicsit emlékeztetnek Írország lankáira így szívemhez még közelállóbb volt. Tudjátok én mindent Írországhoz mérek, hasonlít vagy nem, ha igen, jöhet és azonnal a szívembe zárom, ha nem, akkor megy a feledhető kategóriába. A cél az volt, hogy a Hársas-tóhoz minél közelebbi szállást találjak. Ez sikerült ha közelebb lakunk, akkor már a tóban állt volna az ágyunk. Igaz, így meg kellett békélnünk a szállás egy kicsit alacsonyabb színvonalával. Sima úgy fogalmazott, hogy ő biza nem élne velünk egy egérlyukban, most hogy már van némi sejtése arról, milyen is lehet az. A tó szép volt, bár a szél miatt egy kicsit huzatos, és a halak nagy biztonságban voltak benne, mert fiaink nem fogtak egy nyápic keszegen kívül - vagy kárász? ááá "K" "K" mindegy, ki tudja eközül a sok uszonyos közül melyik melyik - semmit.
Második este tekéztünk a helyi vendéglátó egységben. Az én teljesítményemet nem szeretném minősíteni, elég legyen annyi, hogy amikor egy-egy elleni verseny volt engem a Dundival (8 éves) szerettek volna egy párba tenni, de nem vállaltam... hóóógyisne még elkalapál a gyerek... micsoda égés lett volna.
Harmadnap a fiúk külön autóval elmentek egy másik tavat keresni, ami kisebb és több hal van benne... végülis ez is egy módja a hatékonyság növelésének. Mi Monkával szép nyugiban összepakoltunk, jól megtárgyaltunk egy csomó mindent, amire az elmúlt hónapok alatt nem volt lehetőségünk. Majd a fiúk után indultunk. Felhívtuk őket, hogy hol vannak, mire mondták Csepregen. Csepregen? Jó, akkor megyünk Csepregre, ami volt vagy jóóóó messzire onnan, ahol mi voltunk. És EZ a LÉNYEG, fel se merült bennünk, hogy valami bibi van. Képesnek tartottuk a férjeinket és fiainkat arra, hogy majd 80 kilométert autóznak egy másik tóért, amikor a "mi"tavunk alig pár száz méterre van a szállástól és mi vakon követtük volna őket.
Persze rövid úton kiderült, hogy kissé félreértettük a helység nevét ugyanis nem Csepregen, hanem Csesztregen voltak. Mi azért ittunk egy jó kis kávét Monkával mielőtt csatlakoztunk a rendkívül izgalmas társasághoz.
Tomka persze teljes izgalomban volt, mert egy nagyon tuti focipálya mellett volt a horgásztó. Azt meg se merem említeni, hogy milyen ötlettel állt elő az én drágám. Úgy tervezi, hogy lefotózza és felméri Magyarország összes focipályáját és kiadja könyvben... már látom milyen izgalmas olvasmány lesz. Kb. ilyeneket ír majd: itt látható a karakószörcsögi füves legelő pálya, ahol egykoron Szabó II, a hentes Jóska fia kergette a labdát. Kapkodni fogják a kötetet na. Író lesz a férjem mindenki meglássa majd, bizony.
Mindent összevetve a társaság miatt jól éreztem magam, az Őrség tetszett biztos visszamegyünk még oda, de maga a horgászat a feledhető élmények közé sorolandó.
Ui: Képek készültek, mivel azonban úgytűnik az USB kábelünk bemondta az unalmast, így képek talán majd később lesznek.
Na de lássuk mi történt a horgászaton. Az Őrség nagyon szép és igazán kedvünkre való hely. Én még nem voltam ott és mivel most tavasszal zöld dombjai egy kicsit emlékeztetnek Írország lankáira így szívemhez még közelállóbb volt. Tudjátok én mindent Írországhoz mérek, hasonlít vagy nem, ha igen, jöhet és azonnal a szívembe zárom, ha nem, akkor megy a feledhető kategóriába. A cél az volt, hogy a Hársas-tóhoz minél közelebbi szállást találjak. Ez sikerült ha közelebb lakunk, akkor már a tóban állt volna az ágyunk. Igaz, így meg kellett békélnünk a szállás egy kicsit alacsonyabb színvonalával. Sima úgy fogalmazott, hogy ő biza nem élne velünk egy egérlyukban, most hogy már van némi sejtése arról, milyen is lehet az. A tó szép volt, bár a szél miatt egy kicsit huzatos, és a halak nagy biztonságban voltak benne, mert fiaink nem fogtak egy nyápic keszegen kívül - vagy kárász? ááá "K" "K" mindegy, ki tudja eközül a sok uszonyos közül melyik melyik - semmit.
Második este tekéztünk a helyi vendéglátó egységben. Az én teljesítményemet nem szeretném minősíteni, elég legyen annyi, hogy amikor egy-egy elleni verseny volt engem a Dundival (8 éves) szerettek volna egy párba tenni, de nem vállaltam... hóóógyisne még elkalapál a gyerek... micsoda égés lett volna.
Harmadnap a fiúk külön autóval elmentek egy másik tavat keresni, ami kisebb és több hal van benne... végülis ez is egy módja a hatékonyság növelésének. Mi Monkával szép nyugiban összepakoltunk, jól megtárgyaltunk egy csomó mindent, amire az elmúlt hónapok alatt nem volt lehetőségünk. Majd a fiúk után indultunk. Felhívtuk őket, hogy hol vannak, mire mondták Csepregen. Csepregen? Jó, akkor megyünk Csepregre, ami volt vagy jóóóó messzire onnan, ahol mi voltunk. És EZ a LÉNYEG, fel se merült bennünk, hogy valami bibi van. Képesnek tartottuk a férjeinket és fiainkat arra, hogy majd 80 kilométert autóznak egy másik tóért, amikor a "mi"tavunk alig pár száz méterre van a szállástól és mi vakon követtük volna őket.
Persze rövid úton kiderült, hogy kissé félreértettük a helység nevét ugyanis nem Csepregen, hanem Csesztregen voltak. Mi azért ittunk egy jó kis kávét Monkával mielőtt csatlakoztunk a rendkívül izgalmas társasághoz.
Tomka persze teljes izgalomban volt, mert egy nagyon tuti focipálya mellett volt a horgásztó. Azt meg se merem említeni, hogy milyen ötlettel állt elő az én drágám. Úgy tervezi, hogy lefotózza és felméri Magyarország összes focipályáját és kiadja könyvben... már látom milyen izgalmas olvasmány lesz. Kb. ilyeneket ír majd: itt látható a karakószörcsögi füves legelő pálya, ahol egykoron Szabó II, a hentes Jóska fia kergette a labdát. Kapkodni fogják a kötetet na. Író lesz a férjem mindenki meglássa majd, bizony.
Mindent összevetve a társaság miatt jól éreztem magam, az Őrség tetszett biztos visszamegyünk még oda, de maga a horgászat a feledhető élmények közé sorolandó.
Ui: Képek készültek, mivel azonban úgytűnik az USB kábelünk bemondta az unalmast, így képek talán majd később lesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése