Szóltam időben, ha tovább olvasod magadra vess!!!
Ha a megszokott fordulattal élnék, azt írhatnám, hogy itt az alagút vége. De ez egyszerűen nem igaz, hiszen szó sincs alagútról. Csak valamiről, amit nem tudok megfogalmazni, valami, aminek lassan itt a vége.
Az történt ugyanis, hogy ma kaptunk egy mailt L'ville-ből. (73. :) ), az utolsó napok eseményeiről, órára lebontva. Olvastam, olvastam: május 27. barbecue a végzősöknek, május 28. a végzősök családjainak fogadása, buszok indulnak NYC kikötőjébe, majd haza, május 29, 30... és itt már folytak a könnyeim (igen, azt hiszem kicsit érzékeny lettem az utóbbi hónapokban :( ), mert valami a végéhez közeledik, valami, ami annyi örömöt szerzett Csibének, nekem és rajtunk keresztül talán másoknak is. Rossz látni, hogy közeledik, amit annyira vártam és érezni, hogy a beteljesüléssel együtt valami elmúlik. Még szerencse, hogy Csibe el van foglalva esszékkel, ruhákkal, prommal és mire észbe kap már ott lesz az iskolaév vége, de így is rossz lesz neki az elválás. Persze túl fogjuk élni és megy tovább az élet, de már soha nem lesz ugyan olyan mint előtte (ami egyébként nem baj), mert ez az év a tanulságaival, élményeivel, könnyeivel és nevetéseivel örökre szép emlék lesz nekünk.
Ági! Azt írtad, hogy irigyelsz mert hamarosan magamhoz ölelhetem Csibét. Igen, ez fantasztikus lesz, de hidd el én is irigy vagyok, hogy minden, mindez még előttetek áll.
Ha a megszokott fordulattal élnék, azt írhatnám, hogy itt az alagút vége. De ez egyszerűen nem igaz, hiszen szó sincs alagútról. Csak valamiről, amit nem tudok megfogalmazni, valami, aminek lassan itt a vége.
Az történt ugyanis, hogy ma kaptunk egy mailt L'ville-ből. (73. :) ), az utolsó napok eseményeiről, órára lebontva. Olvastam, olvastam: május 27. barbecue a végzősöknek, május 28. a végzősök családjainak fogadása, buszok indulnak NYC kikötőjébe, majd haza, május 29, 30... és itt már folytak a könnyeim (igen, azt hiszem kicsit érzékeny lettem az utóbbi hónapokban :( ), mert valami a végéhez közeledik, valami, ami annyi örömöt szerzett Csibének, nekem és rajtunk keresztül talán másoknak is. Rossz látni, hogy közeledik, amit annyira vártam és érezni, hogy a beteljesüléssel együtt valami elmúlik. Még szerencse, hogy Csibe el van foglalva esszékkel, ruhákkal, prommal és mire észbe kap már ott lesz az iskolaév vége, de így is rossz lesz neki az elválás. Persze túl fogjuk élni és megy tovább az élet, de már soha nem lesz ugyan olyan mint előtte (ami egyébként nem baj), mert ez az év a tanulságaival, élményeivel, könnyeivel és nevetéseivel örökre szép emlék lesz nekünk.
Ági! Azt írtad, hogy irigyelsz mert hamarosan magamhoz ölelhetem Csibét. Igen, ez fantasztikus lesz, de hidd el én is irigy vagyok, hogy minden, mindez még előttetek áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése