Most tényleg nincs miről írjak. Jelenleg a legnagyobb várható esemény Csibe ruhájának a megérkezése. Igen, ez nagy esemény lesz, mert ennyi kavarc még ruha körül nem volt ebben a családban. Jut eszembe a pénzt - tudjátok, amit zároltak - jóváírták a számlán a 11 nap leteltével. Akkor aztán megrendelte Csibém egy barátnője kártyájával, akkor meg vissza kellett hívni a céget adategyeztetés végett. Szóval volt (van) izgalom elég ezzel a ruhával. Remélem ha megkapja olyan lesz mintha ráöntötték volna.
Addig amíg nem történik valami izgibb, elmesélem a két legutóbbi apró Antal család szösszenetet. Vasárnap hajnalban a fiúk - kitaláljátok hova ?, igen -foci meccsre mentek. Lévén, hogy nekem itthoni teendőim voltak, hát "nagy duzzogva", reggel tovább aludtam és itthon maradtam. Normális, emberi mércével mért reggel aztán arra ébredtem, hogy Szofi a szokásos helyén az ágy végénél alszik... mit alszik horkol és Maxi ugyan ezt teszi csak a nappaliban. Gondoltam klassz, ismerve őt innen ki nem ebrudalom, amíg a fiúk vissza nem érnek. Majd térültem fordultam és azt vettem észre, hogy Maxikánk úgy gondolta, hogy neki is jár, ami Szofinak így szépen felkucorodott a maga 40 kilójával a kanapéra. Most már két kutya terpeszkedett a kanapén. Ebből az egyik (Szofi), ha szólsz neki lejön, de Maxikánk az nem. Na gondoltam kitolok én veled öreg, szépen tárcsáztam Tomkát, elmondtam mi a helyzet, hogy Maxi a kanapén pöffeszkedik és szólni kéne neki, hogy pattanjon le. Majd azzal a lendülettel a kutya füléhez tartottam a telót, amin keresztül Tomka leparancsolta az ágyról. Hát azt a fejet látnotok kellett volna, azt a meglepett pofát, de ugrott is egyből. Igaz, hogy a kocsiban, ahol Tomka ült hatalmas derültséget keltett telefonos segítség kérésem. Látjátok, Tomkának igaza volt, hogy a Kossuth rádiót hallgattatja a kutyával, így hozzászoktatja a technika vívmányaihoz és lassan akár telefonálni is tud már a mi "kis" Maxikánk.
A másik történet az ebédhez kapcsolódik. Szombaton nem volt időm főzni, ilyenkor mindig jön a Joly Joker a hurka, most is azt ettünk. Bendegúz, ahogy szokta elég malac módon otthagyta a hurka bőrét(?), héját(?). Mire Tomka kiselőadásba kezdett, mondván, hogy azt is meg kell enni, mert az is a disznóból van (naná a bele pfúúj). És, amikor látta, hogy ez (érthető módon) nem igazán hatotta meg Bendit, megnyugtatta, hogy EZ nem OLYAN bél, amire ő gondol. Mert ha nem tudná Bendi vannak a hús disznók, amiket a húsukért tenyésztenek és vannak... és most figyeljetek a BÉLDISZNÓK, akiket a belükért tenyésztenek, hogy legyen mibe tölteni a hurkát. Vannak a 80 m-es béldisznók és a 100 meg 120 méteres béldisznók. Aztán ha Bendi ezt előadja biológia órán Tomka lesz a legjobban megbántva az egyes miatt :)))
Most őszintén csodálkoztok, hogy alig várom már, hogy Csibe haza jöjjön?
Addig amíg nem történik valami izgibb, elmesélem a két legutóbbi apró Antal család szösszenetet. Vasárnap hajnalban a fiúk - kitaláljátok hova ?, igen -foci meccsre mentek. Lévén, hogy nekem itthoni teendőim voltak, hát "nagy duzzogva", reggel tovább aludtam és itthon maradtam. Normális, emberi mércével mért reggel aztán arra ébredtem, hogy Szofi a szokásos helyén az ágy végénél alszik... mit alszik horkol és Maxi ugyan ezt teszi csak a nappaliban. Gondoltam klassz, ismerve őt innen ki nem ebrudalom, amíg a fiúk vissza nem érnek. Majd térültem fordultam és azt vettem észre, hogy Maxikánk úgy gondolta, hogy neki is jár, ami Szofinak így szépen felkucorodott a maga 40 kilójával a kanapéra. Most már két kutya terpeszkedett a kanapén. Ebből az egyik (Szofi), ha szólsz neki lejön, de Maxikánk az nem. Na gondoltam kitolok én veled öreg, szépen tárcsáztam Tomkát, elmondtam mi a helyzet, hogy Maxi a kanapén pöffeszkedik és szólni kéne neki, hogy pattanjon le. Majd azzal a lendülettel a kutya füléhez tartottam a telót, amin keresztül Tomka leparancsolta az ágyról. Hát azt a fejet látnotok kellett volna, azt a meglepett pofát, de ugrott is egyből. Igaz, hogy a kocsiban, ahol Tomka ült hatalmas derültséget keltett telefonos segítség kérésem. Látjátok, Tomkának igaza volt, hogy a Kossuth rádiót hallgattatja a kutyával, így hozzászoktatja a technika vívmányaihoz és lassan akár telefonálni is tud már a mi "kis" Maxikánk.
A másik történet az ebédhez kapcsolódik. Szombaton nem volt időm főzni, ilyenkor mindig jön a Joly Joker a hurka, most is azt ettünk. Bendegúz, ahogy szokta elég malac módon otthagyta a hurka bőrét(?), héját(?). Mire Tomka kiselőadásba kezdett, mondván, hogy azt is meg kell enni, mert az is a disznóból van (naná a bele pfúúj). És, amikor látta, hogy ez (érthető módon) nem igazán hatotta meg Bendit, megnyugtatta, hogy EZ nem OLYAN bél, amire ő gondol. Mert ha nem tudná Bendi vannak a hús disznók, amiket a húsukért tenyésztenek és vannak... és most figyeljetek a BÉLDISZNÓK, akiket a belükért tenyésztenek, hogy legyen mibe tölteni a hurkát. Vannak a 80 m-es béldisznók és a 100 meg 120 méteres béldisznók. Aztán ha Bendi ezt előadja biológia órán Tomka lesz a legjobban megbántva az egyes miatt :)))
Most őszintén csodálkoztok, hogy alig várom már, hogy Csibe haza jöjjön?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése