Mától van egy 19 éves lányom és egy majdnem 17 éves fiam. Yessss ez klasssz! És tudjátok mi a ciki, hogy a lelkemben, a belső önképem még mindig ugyan azt a lányt mutatja, aki 18 évesen, a saját ömlengő szavaitól meghatódva írta az osztályának a ballagási búcsúbeszédét. Ez a tragédia, hogy belülről nem öregszünk. Na jó elismerem, hogy rakódik ezaz ránk a koszon kívül az évek során, de alapvetően belülről mindannyian fiatalok maradunk. Azt hiszem egy kicsit szentimentális hangulatban vagyok, kérlek nézzétek ezt el nekem mégiscsak Csibém 19. szülinapja van.
19 évvel ezelőtt ilyenkor már túl voltam a nehezén. Nem állíthatom, hogy az az "elpottyantom a gyereket" típusú nő vagyok / bár külső adottságaimból bárki joggal ezt a következtetést vonhatná le/ így egy kicsit hosszadalmasra sikeredett az elsőszülött világra hozatala. Az egészből azonban semmi egyébre nem emlékszem, csak arra, amikor az orvos azt mondta LÁNY. Annyira, de annyira lányt szerettem volna és lám megadatott. És ezt egy percre sem bántam meg az elmúlt 19 év alatt, még akkor sem, amikor 80 decibellel vagdostuk Csibével a sajátmagunk vélt igazát a másik fejéhez. Olyan jókat lehet(ett) vele veszekedni. Amióta hazajött már ez sem az igazi. Állandóan csak vigyorog, (majdnem)mindig jókedve van. Borzalom.
Nem csinálunk nagy banzájt a szülinapból, nálunk nem divat, de azért este majd jól megpuszálgatom (ha hagyja). Ajándékot persze kap, de alapvetően az egész hátralevő év egy nagy ajándék a számára. Csak jön-megy majd a világban, amiről szép sorban be fogok számolni ehelyütt.
És márciusban, ha Bendi lesz 17 éves, az ő születésének történetével traktállak majd benneteket, ha addig el nem riasztok az ehhez hasonló bejegyzésekkel mindenkit.
19 évvel ezelőtt ilyenkor már túl voltam a nehezén. Nem állíthatom, hogy az az "elpottyantom a gyereket" típusú nő vagyok / bár külső adottságaimból bárki joggal ezt a következtetést vonhatná le/ így egy kicsit hosszadalmasra sikeredett az elsőszülött világra hozatala. Az egészből azonban semmi egyébre nem emlékszem, csak arra, amikor az orvos azt mondta LÁNY. Annyira, de annyira lányt szerettem volna és lám megadatott. És ezt egy percre sem bántam meg az elmúlt 19 év alatt, még akkor sem, amikor 80 decibellel vagdostuk Csibével a sajátmagunk vélt igazát a másik fejéhez. Olyan jókat lehet(ett) vele veszekedni. Amióta hazajött már ez sem az igazi. Állandóan csak vigyorog, (majdnem)mindig jókedve van. Borzalom.
Nem csinálunk nagy banzájt a szülinapból, nálunk nem divat, de azért este majd jól megpuszálgatom (ha hagyja). Ajándékot persze kap, de alapvetően az egész hátralevő év egy nagy ajándék a számára. Csak jön-megy majd a világban, amiről szép sorban be fogok számolni ehelyütt.
És márciusban, ha Bendi lesz 17 éves, az ő születésének történetével traktállak majd benneteket, ha addig el nem riasztok az ehhez hasonló bejegyzésekkel mindenkit.
2 megjegyzés:
Jó szülinapozást :-))))
Bocs, de eszembe jutott, hogyan juttattad el hozzá a 18. szülnapi ajándékát, hihi :-))
Boldog szülinapot! Nekem is eszembe jutott,és el is olvastam azt a bejegyzést.(tesóm meg ma lett 12 éves.) :)
Megjegyzés küldése