Csibe kommentje

Gondoltam, hogy Csibe sem bírja ki szó nélkül, mivel hasonlóan "toll f*sása" van, mint nekem így komment helyett egy egész bejegyzést átengedtem a véleményének. Készüljetek fel, nem lesz rövid :)) :

Mekkora HumorHerold vagy Te Anyuka..."rendszerető"...psh. just FYI / jelentése: „csak szíves tájékoztatásodra”, mert csibe azt hiszi ezt mindenki érti :)) / épp most pakoltam be az EGÉSZ mosogatógépet ;) No mindegy, nem azért vetemedtem komment írásra, hogy megint a házitündér mivoltommal hencegjek:D, hanem eszembe jutott 1-2 gondolat az előző 2 bejegyzéseddel kapcsolatban.

#1 A legtöbb blog olvasó ismer annyira - helyesebben Anya rólam szóló sztorijait ismeri annyira -, hogy tudja nem igazán szokott érdekelni más véleménye. Pontosabban érdekel, de legbelül úgyis mindig tudom, mit akarok, és véleményt majdnem mindig csak megerősítés céljából kérek. Ha "A" személy nem erősít meg elhatározásomban eléggé, hát megyek "B"-hez, de a végén úgyis az lesz, amit elképzeltem.

Azt, hogy külföldön akarok tanulni - beszéljünk most csak az egyetemi tanulmányokról-, már régen elhatároztam, ezt sokan tudják. Egy percig NEM ingott meg bennem ez az elhatározás. Tehát Anyával való beszélgetésünknek alapkérdése NEM az volt, hogy most menjek-e vagy ne, hanem kíváncsi voltam, hogy szerinte ez NEM TÚL ELKAPKODOTT "FÉSZEKELHAGYÁS"-E. Úgy éreztem ugyanis - és örömmel mondom, hogy ez volt az utolsó pici kétség, ami az üggyel kapcsolatban fúrta az oldalam, azzal, hogy ilyen korán önálló életet szeretnék, egy halom olyan adósságot szedek a nyakamba, amit otthonlakó egyetemista társaim nem. Úgy gondoltam, hogy ez talán elkapkodás, és az állandó sajtkukacságom miatt fogom megszívni.

Nem attól féltem, hogy dolgoznom kell. Nem attól, hogy pici szobában fogok élni. Hanem attól, hogy ezekből a távoli jövőben is problémáim adódhatnak. De már tudom, hogy nem.

#2 Ez a „kényelmetlenség” téma is kicsit elgondolkodtatott a kommentek, és bejegyzések alapján... Az egyetemi pénzért, és a megélhetésért végzett munka egy idegen országban valóban hatalmas kellemetlenség lehet olyan embernek, aki minden idegszálával tiltakozik ellene!. Nekem viszont perpillanat ez a legnagyobb célom. Szerintem, ha valaki egy számára kedves célért teszi, amit tesz, akkor az élete nem nevezhető kényelmetlennek. Hogy idealizált túlzásoktól mentes legyek, hozzá tenném, hogy tisztában vagyok vele, a munka olykor fárasztó. De ha tudod, miért teszed, akkor - egy közismert mondás értelmében nem öl meg, hanem…

Hogy őszinte legyek nekem sokkal „kényelmetlenebb” lenne 20-25 évesen zsebpénzt kérni, és nevetséges diákmunka órabérért dolgozni, mint összeszorítani a fogam és magamnak előteremteni, amire szükségem van.

# 3 –ez már ígérem rövid lesz-

Miért gondolja mindenki azt, hogy 25-30 évesen könnyebb önálló életet kezdeni? Szerintem teljesen mindegy hány éves vagy, a kezdet az kezdet. Mégpedig mindig a jól ismert Nehéz Kezdet. Ezért gondolom úgy, hogy a korai függetlenedés bizony behozhatatlan előnnyel jár. Ha valaki 20 éves korában kezd el valamit, egy másik ember pedig ugyan azt 10 év késéssel, azt 10 évet már nem hozza vissza semmi.

Ennyi jutott így hirtelen eszembe.

Fontos hozzátennem, hogy amit itt leírtam kizárólag az élményeim és más segítőkész, kedves emberek tapasztalatai, elmondásai alapján alkotott álláspont, amit nem célom másokra rá erőltetni. Én ezek alapján próbálom alakítani az életemet, ami szerencsére elég örömteli. :) Természetesen elfogadom, ha más ember ettől gyökeresen különböző elvek alapján él, hiszen nem ez az egyetlen út a boldogsághoz, ez csupán az enyém (és a hozzászólások alapján másoké is :) ).

bisous mes amis

A (büszke) Overdose ;) :D