Megesz a sárga irigység.

Pénteken megvettem Csurinak és két barátnőjének a jegyet Dublinba.

Egy icike-picikét sem vagyok irigy, de tényleg, egy iciri-picirikét sem, ha jól meggondolom egyáltalán nem vagyok irigy....

DEEEEEEEE IIIIIIIIGGGGGGGGGGGEEEEEEEENNNNNNNNN NAGYON, NAGYON, NAGYON IRIGY VAGYOK, én is menni akarok, én is menni akarok, én is menni akarok!!!
Na jó összeszedem magam és értelmes felnőtt módjára viselkedem.
Kulturáltan, ahogy az elvárható tőlem.
Komolyan, ahogy az egy anyához illik.
Felelősen átgondolva a dolgokat.....
ÉN IS MENNI AKAROK, ÉN IS MENNI AKAROK, ÉN IS MENNI AKAROK!!!!
Na ez nem sikerült, de majd most tényleg. Szóval mennek a csajok, mert December 9-én nyílt nap van a Trinity College-ban, és szétnéznének, hogy mennek arrafelé a dolgok. Hát menjenek. Petra, Csibe barátnője, aki szintén megy és, akinek az anyukája hasonlóan Írország fan, akárcsak én, és ő is otthon eszi a kefét, akárcsak én :)), szóval Petra bement az igazgatónőhöz elkéredzkedni. Persze Csibe nemsokára mehetett raportra és hallgathatta a hegyi beszédet, hogy ez micsoda luxus (az, de akkor is hadd menjen), és hogy miért nem itthonra jelentkezik, mennyivel jobban járna, mert itthon ingyenesen szerezhetné meg a diplomát. Erre Csibém csendben megjegyezte, hogy ez mind igaz, de neki az is fontos, hogy milyen tapasztalatokra tehet szert az egyetemi évek alatt, és azt hiszem itt vége is szakadt a beszélgetésnek.
Ismét eszembe jutott ezzel kapcsolatban valami. Mit gondoltok túlzott elvárás lenne egy pedagógustól, hogy ezt a kérdést úgy közelítse meg, hogy elmondja ugyan a véleményét az ügyről (anélkül, hogy a tanulót az az érzés kerítené hatalmába, hogy itt most erőteljesen rá akarják valamire beszélni), de például meghallgathatná, hogy hogyan tervezi az az önfejű nebuló a saját verzióját és mondjuk esetleg élhetnének - ha már nem segítenek - az általa szerzett információkkal, hátha mást is érdekelne az ügy?
Például ilyen naiv álomképek lebegnek a szemem előtt: hogy létezne egy pedagógus egy középiskolában, aki a végzős diákokat egy csoportba gyűjtené és megbeszélnék, hogy ki, hova, merre tovább? Felosztanák a feladatokat és közösen néznének utána minden, a tanulókat érdeklő lehetőségnek, még akkor is, ha ez esetleg nem egy belföldi tanintézmény felé irányul. Na jó ébresztő, ilyesmivel nem terheljük a tanerőket.
Minden esetre Csibikém tudja, hogy egyetlen dologgal tud megvígasztalni, ha felvásárolja nekem az összes zöld manót és Guiness-es pólót, bögrét, kulcstartót és minden egyéb haszontalanságot,amit a dinka turistáknak tartanak az O’Connell Street sarkán a Carroll’s-ban. Ja és haza hozza nekem a tizensokadik Ír zenét tartalmazó CD-t.

Na jó összeszedtem magam és most már a holnapi vizsgámra koncentrálok. Elképzelni sem tudom, hogy fogok átmenni, jelenleg úgy érzem, hogy az előadás címén kívül sok minden nem maradt a fejemben, annak ellenére, hogy vasárnap elolvastam az anyagot. És ha végeztem a vizsgával, akkor arccal a szakdogák felé. De könyörgöm lehet így koncentrálni holmi szakdolgozatokra, amikor a gyerekem Írországba megy… na megyek és megnézegetek egy pár Ír képet…