A farm, a színház meg a híd

Most biztos kíváncsiak vagytok, hogy ez a három hogy jön össze. Elárulom, sehogy. Az a helyzet, hogy a színház egy aktualitás, a másik kettő pedig egy-egy rövid téma, amiről már akartam írni, de valahogy nem úgy alakultak a dolgok. Mint tapasztalhattátok képtelen vagyok rövid bejegyzéseket kreálni, ezért csaptam hát egymás mellé ezeket a témákat.
A farm:
Emlékeztek földművelő lettem jó pár héttel ezelőtt. A farmom azóta is gyarapszik és virágzik. A virtuálisan létrehozott világ, ahogy azt már megbeszéltük igencsak veszélyes dolog, bele lehet nagyon pistulni az "álomvilágba". De képzeljétek felfedeztem egy pozitív tulajdonságát is. A farmom ugyanis mondhatni jól hoz a konyhára, szépen gyarapodik a virtuális pénzem. És tudjátok mi történt velem a múltkor? Ott álltam a pénzemmel és nem akartam SEMMIT megvenni, pedig BÁRMIT megvehettem volna. Soha nem értettem, hogy milyen lehet az, amikor nem érdekel mennyi pénzed van, mert - állítólag - nem fontos. És, hogy milyen lehet az, amikor bármit megvehetsz és mégsem teszed meg, mert egyszerűen nem izgatnak a megvehető dolgok. Na hát ilyet tuti a való életben soha, de soha nem fogok érezni, nyilván mert SOHA nem lesz ennyi pénzem, de most már EZT is tudom.

A híd:

A híd nevezetesen a Megyeri Híd, ami tudvalevőleg tőlünk nem messze áll. Én persze soha nem hívtam még Megyeri Hídnak, nekünk csak úgy egyszerűen "ő" az Új híd. Már annyiszor elszerettem volna mesélni nektek, hogy mennyire szeretem ezt a hidat. Egyrészt szerintem a mérnöki teljesítmény gyöngyszeme. Olyan, mintha megkomponálták volna ezt a hidat. Mintha figyelembe vették volna a fényviszonyokat is a tervezésénél, fantasztikus.

Szerintem nagyon szép. Persze semmi köze az én lelkesedésemnek ahhoz, hogy egy ehhez hasonló híd van Írországban is, ha jól emlékszem Newgrange felé menet, vagy jövet jöttünk át rajta, még hídpénzt is fizettünk. Ezen a hídon azonban ingyen lehet közlekedni, sőőőt ingyen lehet gyönyörködni benne. Ha reggel megyünk suliba szeretem, ahogy pára pamacsok körülveszik és a nap néha pont a két szára közt kel fel. Este pedig a kivilágítást nézegetem . Mindig más és más arcát mutatja. Egyszer láttam egy ismeretterjesztő filmet olyan emberekről szólt, akik tárgyakba szerelmesek. Nahát hóóót hülyének néztem őket, de ez a híd... hát nem tudom... lehet megnézetem magam egy pszichológussal. Persze ezt most elvicceltem, de ez a híd tényleg mindennap nyújt valami új esztétikai élményt. Amióta átadták nem tudok úgy elmenni mellette, hogy ne legeltetném rajta a szememet. Gyertek el egyszer és nézzétek meg, érdemes.

A színház:

Minden hónapra jut egy színház látogatás. Már előre örülök neki. Azt hiszem rászoktam a színházba járásra. Eddig sikerült viszonylag olcsó és megfizethető jegyeket szerezni. Tegnap Melindával néztük meg a Grönholm módszert az Újszínház stúdiójában. Remek volt ez a darab. Szeretem a stúdiós előadásokat, olyan családias. Na jó azért volt egyszer egy elég sokkoló Alföldi rendezésű stúdió előadás élményem, de el kell ismerni, hogy az a darab is iszonyat jó volt. Melinda persze sokkal jobb kritikát tudna nektek rittyenteni,de most meg kell hogy elégedjetek velem.

A Grönholm módszer története zanzásítva: négyen jelentkeznek ugyanarra az állásra, és a darab arról szól, hogy az állást meghírdető cég milyen feladatok elé állítja a jelentkezőket és, hogy azok meddig mennek el a teljesítésben, annak érdekében, hogy elnyerjék az állást. Humorral fűszerezett elgondolkodtató darab volt egy váratlan csavarral a történetben, ami újragondolásra késztette az nézőket. Összefoglalva, jól szórakoztunk.

A következő színház élmény október 29-én vár rám, amikor is Inca barátnémmal nézzük meg Kern András előadásában a Kellékes című darabot. Szerintem azt se fogjuk unni :))).