Ezen nem tudom túltenni magam

Az idei ASSISTosok kezdenek belelendülni a blog írásba. Így reggelente visszaállt a régi rend és az új bejegyzéseiket szoktam olvasni és jókat derülni rajtuk. Persze nem kell mondanom, hogy mennyivel másabb "kívülállóként" követni az eseményeket. Valahogy olyasmi lehet, mint amikor az ember nagyszülő lesz. Már nem az övé a felelősség és így felhőtlenül élvezkedhet az unokáival. Szinte biztos, hogy Ágiék, Katiék halálra aggódják magukat olvasva a kezdeti nehézségekről, ahogy tettem ezt én is egy évvel ezelőtt. Én azonban, most már tudva, hogy pár hét és elcsitulnak a dolgok, és beáll a rend, abszolút képes vagyok átadni magam a szórakozásnak. De mi az, amin ennyire nem tudom túltenni magam? A szokásos természetesen, a tanárok.
Egyszerűen nem lehet elmenni szónélkül amelett, ahogy minden lány meglepetten és nagy örömmel veszi tudomásul, hogy a tanárok, milyen kedvesek, segítőkészek és közvetlenek. Nem megy a fejembe, hogy ez miért nem megy nálunk is.
Mindenki aki már túl van a gyereknevelésen vagy éppen nyakig benne van, tapasztalhatja, hogy ezzel a nagyon nehéz feladattal (a nevelés) kapcsolatban van egy tényleg általános és örökérvényű igazság. Mégpedig az, hogy a példa a legragadósabb. Biztos tapasztaltátok már, hogy el lehet érni erőből dolgokat /nekem is sikerült sokszor :)) /, de az igazán ütős és maradandó az, amit példaként maga előtt lát a gyerek és jószántából követi azt. Nem értem, hogy egy ember, aki arra tette fel az életét, hogy gyerekeket oktasson, miért gondolja azt, hogy hatalmi pozícióból, jobban, maradandóbban át tudja adni a tudást, az értéket a rábízottaknak? A leírtakból és Csibe elmeséléséből is az jön le, hogy ezeknek a tanároknak nincsenek fegyelmezési gondjaik, jó elismerem kis létszámú osztályokról van szó, de lássuk be hallatszott már ki olyan teremből is csatazaj, ahol osztott létszámban zajlott az óra. Az, hogy mernek embernek mutatkozni, hogy közel engedik magukhoz a diákjaikat, nem csorbítja a tekintélyüket sőőőt gyanítom jobban figyelnek rájuk, mint a távolságtartó magatartáshoz szokott hazai kollégáikra. Én is képes voltam annak idején egy-egy "emberi" tanáromnak a kedvéért a csillagokat lehozni az égről / a többit viszont az őrületbe kergetni :)))/ . És a diákok ma is így működnek, elég csak hallgatnom Csibe lelkendező beszámolóit az osztályfőnökéről és Bendi durrogását legújabb, szigorú matektanáráról.
Biztos úgy tűnik -és olvasva a hasonló témájú bejegyzéseimet, teljesen jogos a felvetés - hogy én egy amolyan tanárgyűlölő, hangulatot szító szülő vagyok. Nem, nem gondolom, hogy így lenne. Igaz, az alapbeállításom mindig is diákpárti volt ezt sosem tagadtam. Nem, nem vagyok tanárgyűlölő, hasonlóan képes vagyok rajongani a gyerekeim egy-egy tanáráért, ahogy azt ők is teszik. Bevallom azonban, hogy a hatalmi pozícióból tárgyaló, saját véleményében és igazságában megingathatatlan tanárokkal nem tudok mit kezdeni... vagyis de, azonnal reakciós leszek tőlük, és higgyétek el nem esik jól. Sokkal jobban érezném magam, ha esténként nem horror történeteket, hanem vidám iskolai történeteket kellene hallgatnom.
Amúgy jövő héten szülői, két dolgot szeretnék majd megemlíteni, de már napok óta azon gondolkozom, hogy mennyit ártok a gyerekeimnek azzal, ha felemelem a hangom valami ellen, ami teljesen abszurd, illetve, hogy egyáltalán elérek-e valamit... hát majd meglátom.
Én jövő héten megkezdem az utolsó évemet az egyetemen. Kicsit furcsa és szokatlan a gondolat, hogy mi leszünk a végzősök. Persze, mivel az egyetem is csak siralmas helyzetben lévő oktatási rendszerünk része könnyen lelhető kapcsolódási pont a fenti témához . Idéznék egy csoport társam mai e-mailjéből:
" Egy kérés: akinek majd lesz EU-s ismeretekhez anyaga, vagy már van, őt szeretném megkérni, dobja már át, mert azt hallottuk, szívatni fogja a népet az, aki ezt tanítja!"
Igen, elképzelhető, hogy ez történik majd mert nálunk, mint tudjuk "arra kíváncsiak, mit tudunk és nem arra, amit nem" és ezt buzgón gyakorolják is az arra feljogosítottak.
Húú most lehet, hogy megint komment csúcsot fogunk dönteni. Emlékeztek, amikor tavaly hasonló témában írtam, milyen parázs vita kerekedett? Igaz én nem bánom, hajrá osszuk meg a véleményeinket, abból akár valami jó is kikerekedhet :)))).