Jól sikerült szombat

A tegnapi nap pont olyan volt, na jó majdnem olyan, mint amire számítottam. A "majdnem"-ről mindjárt szót ejtek. Reggel szép nyugiban elkészültünk majd reggel 8 óra 55 perckor /nem később és nem előbb, mert Tomka így szerette volna :))/ elindult a "mi autónk" dugig tömve velünk . A fiúk meccsre mentek mi pedig a Nemzeti Galériába. A Bogdáni útnál, miután elkértük Tomkától az anyagi hozzájárulását a kulturális fejlődésünkhöz, Csibével átszálltunk buszra, amiről mindössze egy megállóval odébb le is szálltunk, mert az én Csibémnek eszébe jutott, hogy ő éhes, alig fél órával a reggeli után.../nem macerás a gyerek, tisztára, mint egy csecsemő, de az legalább 3 órát kibír kaja nélkül/. Óriási szerencséjére véletlenül éppen egy Norbi Update bolt előtt volt a megálló /persze tudtuk, hogy ott van így nem volt véletlen, hogy ott szálltunk le :))/. Vásárlás után, amíg vártuk a következő buszt Csurikám előadást tartott arról, hogy ő reggel nagyon sűrűn éhes aztán délután már egyáltalán. Ez persze mind rendben is lenne, ha nem a Várba készülődtünk volna, ahol tudvalevőleg minden árat a turisták vastag pénztárcájához igazítanak.
A buszról nem a Clark Ádám téren szálltunk le, hanem eggyel előbb és a kis mellékutcákon felsétáltunk a Várba. Olyan szép régi házakat láttunk. Két ájulás között, amit a gyalázatos kondimból fakadó légszomjam okozott, megállapítottam, hogy nekem a kikapcsolódást vagy ha úgytetszik nyaralást, a városok régi negyedében való kószálás, a házak nézegetése, a helyiek ablakán való beleskelődés jelenti. A galériába viszonylag korán érkeztünk. Nyitás 10 órakor és mi 1/4 11-kor már ott voltunk. Azt hittem, hogy ciki lesz ilyen korán érkezni. Meglepődtem mert elég sokan voltak már. A belépőre 1 350,-Ft-t fizettem. Diákot nem fogadtak el, de Csibe féláron nézhette meg a Munkácsy kiállítást. Persze nem csak azt néztük meg, hanem még egy pár állandó kiállítást is. Amíg a festményeket nézegettük két dolog jutott eszembe. Ismét megállapítottam, hogy modern művészet ide, kortárs festészet oda én biza maradok a régi jó festőknél. Tudom nem illik az ilyen beszéd egy maholnap diplomáját átvevőhöz, de elnézegetve azokat a gyönyörű képeket, hát összehasonlíthatatlanok a kortárs képzőművészet piros, kék sárga kockáival, amorf alakzataival.
A másik, ami eszembejutott, hogy mennyire hiányzik, hogy egy hozzáértővel nézze végig az ember a kiállítást. Egy pécsi csapatépítés alkalmával volt szerencsém a Csontváry kiállítást egy művészettörténész hölggyel megnézni, mit mondjak ég és föld. Ennek hiányában " csupán csak" gyönyőrködni tudtunk a képekben, azt viszont nagyon.
Utána ittunk egy kávét a Korona Cukrászdában. Jól megbeszéltük Csibével Bendi jövőjét. Kitaláltuk, hogy merre kéne lökdösni... persze azóta minden verziónkat dugába döntötte :)). Aztán szépen lesétáltunk a Várból, ahol anyuék vártak minket és velük mentünk ki Budaörsre a Magyar Királyok Fogadóba. Remek volt a kaja a kiszolgálás és egyáltalán nem fizettünk sokat, fejenként 3 300,- Ft-ból kijött az ebéd. És mondom kiváló volt az étel is, a hely is, és a kiszolgálás is.
Innen sajnos az egyik barátunkhoz mentünk, aki kórházban van. Ez volt az a programpont, ami nem volt betervezve. Nagyon remélem hogy hamarosan kiengedik. Kedden lett otthon rosszul és nem szeretném részletezni, hogy milyen horror volt, ahogy sikerült végre bejuttatni a kórházba. Legyen elég annyi, hogy amitől mostanában hangos a média, nos az vele is megtörtént csak éppen nem halt meg menetközben, utána azonban nem sok híja volt.
Nem sokáig maradtunk, mert nagyon gyenge volt szegény és láttuk, hogy fárasztja, hogy egész nap jönnek, mennek körülötte. Utána még egy kis pénztárcaapasztó villámlátogatást tettünk a Corában. Végül ennyi program után este 7-kor ismét landoltunk meghitt kis otthonunkban. És még nem volt vége a napnak. Mi lányok behúzódtunk Csibe szobájába és szégyentelenül immáron hatodszorra is megnéztük a Mamma Miát, még szégyentelenebbűl kornyikáltunk és a legeslegszégyentelenebbül jól érzetük magunkat.