Egy túlsúlyos sírámai

Biztos ti is szoktatok kapni mindenféle hülye kör e-maileket. Én némelyiket elolvasom, némelyiket nem, a hangulatomtól függ. Viszont általában úgy csinálják meg ezeket, hogy ha már elolvastad akkor jó eséllyel egy darabig emlékezni is fogsz rá. Most hasznát vettem az egyiknek. Arról szólt, hogy mindig Te döntesz, hogy pl. a napod jó lesz vagy rossz, élvezni fogod vagy nem. Én most döntöttem, hogy szét vessen az ideg vagy ne. Az utóbbi mellett döntöttem és mivel emellett voksoltam, így most nem is mesélem el, hogy mitől ment fel bennem a pumpa. DE!!!! Elmesélem nektek, hogy mire jutottam ma.
Arra, hogy itt a tél, a fogyókúra ideje. Komolyan mondom, nem viccelek. Tarthatatlan ez az állapot. Jönnek a téli reggelek, aminek a jó része azzal telik, hogy magamra rángatom szép sorjában a ruha halmokat. Igaz a háj réteg némileg szigetel, de azért mégis elkél egy kis kiegészítés. Így lehetséges az, hogy bizonyos súlyfelesleg után minden egyes darab felvétele kihívást jelent. Vegyük például a harisnyát. Egyik láb ugye be, na de hogy kerül bele a másik láb? Ott ugrálsz féllábon, majd guzsgolsz, majd mindkét kezedet segítségül hívod, hogy olyan állásba hajlítgasd magad hogy a térdmagasságban leledző másik harisnyaszárba végre belekerüljön a másik lábad. És még jól jársz, ha nem borulsz fel abban a pillanatban, mint egy keljfeljancsi, amikor végre sikerül manőver. Engem már itt szokott verni a víz. Aztán jön a farmer. Nagy nehezen felrángatod a harsinyás lábadra, mert persze tapad, mint ha csirízbe mártották volna, és persze a gombot és a zippzárt nem látod a kilátást elfogó hasadtól, amit azért igyekszel behúzni, mert így hátha könnyebben beleférsz a gatyóba. A bent tartott levegőtől vöröslő fejjel pedig csak vakon próbálkozol begombolni azt a szerkentyűt ott valahol alul. És akkor jön a pulóver kiválasztása. Egyik fől, tükörbe néz, és szembesülve a Dunántúli -középhegységet megszégyenítő hurka halmokkal, máris veszed le. Ha jó napod van a negyedik pulóver már eltakar annyira, amivel úgy ítéled meg, hogy emberek közé mehetsz. És, amikor leizzadva, cékla fejjel végre rajtad van minden réteg, akkor jön csak az igazi kihívás A cipő. Rutinosabb divatosan duzzadtaknak (mint mondjuk én), eszükbe sem jut fűzős cipőt venni. Annak a bekötése ugyanis akár oxigénhiányos állapotba is juttathatja a viselőjét. Így az ügyesebbje tépőzáras cipőt vásárol, a bátrabbja meg zippzáras csizmát. Ha azonban még sem tudtál ellenállni egy gyönyörű bakancsnak, akkor azonnal vegyél egy olyan alkalmatosságot, amire felpakolod a lábad, amíg a cipőfűzőt megkötöd, mert lehajolni ismét, felér egy palack nélküli búvár merüléssel. Mire menetkész állapotba kerülsz fújtatsz, mint Thomas mozdony a mesében, a fejed meg olyan vörös, mint a bakter zászlója.
Ha nem is pontosan ezen, de igen hasonló tortúrán mentem ma reggel keresztül, és végtelenül elkeserített, hogy ez most már pár hónapig így lesz. Ugyanakkor az is eszembe jutott, hogy én ilyenkor tudok a legjobban fogyókúrázni. Tudjátok hogy van az, vannak dolgok, amelyek beleívódnak az emberbe. Ilyen, hogy nem nyúlunk a kályhához mert az forró, nem hadonászunk a késsel mert az meg éles és vág stb. stb. Ezek, amiket már egészen kicsi korunktól sulykoltak belénk. Na így vagyok én az evéssel: SÖTÉTBEN NEM ESZÜNK! Mert akkor már este van és valamire való fogyókúrázó este már nem eszik. Így lehet az, hogy én télen valahogy jobban megállom, hogy ne egyek este. Tehát annak ellenére, hogy síelésnél jól jönne az a súlyfelesleg a gyorsasági versenynél , én mégis megpróbálom visszafogni magam, hátha sikerül csuklóból leadni egy pár dekát és akkor megvehetném azt a tök jó magasszárú bakancsot, amit a múltkor kinéztem magamnak.