Nem véletlenül ez a cím. Na jó nem vágok a dolgok elébe. Amiről leginkább beszeretnék számolni az a szakdoga szeminárium. Jobb volt, mint amire számítottam. Azt hittem majd ott ülünk húszan egy teremben és hallgatjuk a jó tanácsokat. Bár én alapvetően egy elég szociális emberke vagyok, de azért 20 ember szakdogájának minden siráma, fájdalma annyira nem érdekel. Az igazság az hogy leginkább a saját szakdogám érdekel :))). Szóval nem ez a tömegtanácsadás volt, hanem egyenként mentünk be és így tényleg mindent meglehetett beszélni a tanárral. Az én dogámmal kapcsolatban pont azokat a dolgokat kifogásolta, amelyekben én is bizonytalan voltam. Na jó a bevezetésnél nem, arra azt hittem, milyen szellemes, igen az is volt, pont ez volt a baj. El kell ismernem, hogy igaza volt a tanárnak. Tehát a lényeg, semmit nem vágott ki belőle. Két helyen kell átfogalmaznom (ez talán menni fog :)) ) és olyan kiegészítéseket javasolt, amiket elég könnyű lesz megoldani. Tehát a 16 oldal marad. Lassan már azért aggódom, hogy nem lesz-e túl sok. Most, hogy a magyar szakdogát így sínre tettem, a következő napokban a kommunikációs dogával fogok foglalkozni, abból is valamennyit meg szeretnék írni 20-ra, mert abból akkor lesz konzultációnk. Jaja és a cím, a szakdogában is majd címeket kell adni és én annyira utálok címet adni. Lehet, hogy megkérem írástudó Józsi barátomat, hogy adjon címeket ő a különböző fejezeteknek, igaz, akkor megvan annak a veszélye, hogy mindegyik cím sporttal lesz kapcsolatos :))). De ténnyel ez a címadás kiborít... nem szeretem.
Ma a nap jó részében vaddisznóval küzdöttem. Mielőtt aggódni kezdenétek, hogy a hegyről leköltözött a faluba a vaddisznó állomány, mindenkit megnyugtatok, hogy a konyhában viaskodtam a két szép darab húsival. A megfelelő hangulat eléréséhez betettem egy CD-t. Gyengébb idegzetűek tekerjenek egyet lefelé, mert vallomás jön. Igen Delhusa Dzsoni (nem így írja, tudom) Mediterrán című lemeze volt a társam. HIFI kakaón, magamat is bekapcsoltam, mert azon kevés CD-k egyike, amit elölről hátulról fújok és riszálva, óbégatva rittyentettem egy vaddisznó húsilevest és egy vaddisznó sültet, jól megtűzdelve fokhagymával és füstölt szalonnával. Néha elég vicces volt, ahogy ráztam a konyhában, mivel azonban közel s távol sehol nem volt egyetlen kritikus sem, így ez senkit nem zavart, engem a legkevésbé. Én nagyon élveztem a "fellépésemet".
Délutánra megállapítottam, hogy nem csak remek mozgásom van, de a hangom se kutya és hogy mindezek mellett még főzni is tudok... hát ez a bónusz... Tomka igazán megnyerte a főnyereményt. Most mondja, hogy neki efelől sose volt kétsége... úgy tűnik én se fogtam mellé :))).
Ma a nap jó részében vaddisznóval küzdöttem. Mielőtt aggódni kezdenétek, hogy a hegyről leköltözött a faluba a vaddisznó állomány, mindenkit megnyugtatok, hogy a konyhában viaskodtam a két szép darab húsival. A megfelelő hangulat eléréséhez betettem egy CD-t. Gyengébb idegzetűek tekerjenek egyet lefelé, mert vallomás jön. Igen Delhusa Dzsoni (nem így írja, tudom) Mediterrán című lemeze volt a társam. HIFI kakaón, magamat is bekapcsoltam, mert azon kevés CD-k egyike, amit elölről hátulról fújok és riszálva, óbégatva rittyentettem egy vaddisznó húsilevest és egy vaddisznó sültet, jól megtűzdelve fokhagymával és füstölt szalonnával. Néha elég vicces volt, ahogy ráztam a konyhában, mivel azonban közel s távol sehol nem volt egyetlen kritikus sem, így ez senkit nem zavart, engem a legkevésbé. Én nagyon élveztem a "fellépésemet".
Délutánra megállapítottam, hogy nem csak remek mozgásom van, de a hangom se kutya és hogy mindezek mellett még főzni is tudok... hát ez a bónusz... Tomka igazán megnyerte a főnyereményt. Most mondja, hogy neki efelől sose volt kétsége... úgy tűnik én se fogtam mellé :))).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése