Tegnap, hogy is mondják ezt, milyen pillanatban volt részünk? Igen áldott pillanat. Szóval tegnap áldott pillanatban volt részünk. Mind a négyen itthon voltunk, meleg volt a lakásban és mind a négyen pár másodpercnél tovább tartózkodtunk, vita és veszekedés nélkül egy légtérben. Rendkívül élvezem ezeket a pillanatokat, mert ezek segítenek át azokon a nehéz helyzeteken, amikor az én drága csemetéim viselkedése már-már tettlegességre késztet. Ezeknek minden apró percét megjegyzem, így azt is amikor Bendi bejelentette, hogy megy fürdeni. Erre Csuri -mivel közlékeny hangulatban volt - elmesélte, hogy amióta új bojlerünk van és a szobájában meghallja, hogy lent folyik a víz elkezd rettegni , hogy neki nem jut elég víz a zuhanyzáshoz. Ez kéremszépen valami fantasztikus fejlemény mert nézzük csak hogy is néz ki az Antal család leszármazottainak fürdési szokásainak fejlődés története.
Kezdetben vala a teljes alárendeltség. Csecsemőként ugyanis lássuk be nem sok beleszólásuk volt, hogy mennek-e pancsizni vagy sem. Általában ebben a korban még nem kíséri nagy ellenkezés az esti tisztálkodást. Majd jött egy mindkét fél - úgy mint szülő és gyermek - számára viszonylag kellemes időszak. Amikor is az esti pancsolás mindenki számára egy örömteli élmény volt. Ült Bendikém és Csibém a kádban és hosszú perceken keresztül bamba vigyorral öntögette egyik fogmosó pohárból a másikba a vizet, amiből bőven jutott a kádon kívülre is. Az elkeserítő ebben az, hogy rendkívül rövidre szabott volt ez az idő. Amint csemetéink ráébredtek az önálló akarat erejére, onnantól kezdve örök harc volt a fürdés, fürdetés. Tapasztalt szülőket bizonyára nem lep meg, hogy a kifogások milyen széles tárházát képesek felsorakoztatni ilyen esetekben a gyerkőcök. Nos ez alól az én gyerekeim sem kivételek. Bevallom voltak napok (egy hétig sose jutottunk el), amikor liberális elveim (amiket Melinda barátném egyszerűen csak konfliktuskerülő magatartásnak tart, de ezt mi majd lebrusztoljuk egy KV mellett), felül kerekedtek és nem vitatkoztam velük. Csak reméltem, hogy nem büdösödnek meg annyira egy-két éjszaka alatt a gyerkőcök, hogy másnap az óvónő vagy a tanitónő fürdésre felszólító beírást eszközöljön. Így telt el számtalan év. Elárulom, hogy egyszer egy gyenge pillanatukban elmesélték, hogy hogyan preparálták meg a fürdőszobát, hogy úgy nézzen ki mintha fürödtek volna. Kezdő átverőknek álljon itt a követhető séma. Kinyitották a zuhanyt és alaposan bevizezték a kádat. Gondosan ügyeltek rá, hogy a kőre is jusson. Majd a bevizezett kádba beleálltak mezítláb és vizes lábnyomokat hagytak a szőnyegen. Ott, ahol tudták, hogy ellenőrzöm magukat is bevizezték. És tettük koronájaként még juttattak némi vizet a törölközőre is, hogy még annak szárazsága se keltsen gyanút. Nos szerintem ez a procedúra tovább tartott, mint egy öt perces zuhany, de készséggel elismerem, hogy lényegesen kalandosabb.
Aztán a fejlődétörténet következő lépcsőfoka az volt, amikor észrevettem, hogy már nem mindig kell rájuk szólnom. És lám hova jutottunk el, hogy versengenek, hogy ki fürödjön előbb, többet stb.
Mindezek után van, aki nem nézné párálló szemmel amint csemetéi egymást tiporva igyekeznek a fürdőszobát elfoglalni?
Kezdetben vala a teljes alárendeltség. Csecsemőként ugyanis lássuk be nem sok beleszólásuk volt, hogy mennek-e pancsizni vagy sem. Általában ebben a korban még nem kíséri nagy ellenkezés az esti tisztálkodást. Majd jött egy mindkét fél - úgy mint szülő és gyermek - számára viszonylag kellemes időszak. Amikor is az esti pancsolás mindenki számára egy örömteli élmény volt. Ült Bendikém és Csibém a kádban és hosszú perceken keresztül bamba vigyorral öntögette egyik fogmosó pohárból a másikba a vizet, amiből bőven jutott a kádon kívülre is. Az elkeserítő ebben az, hogy rendkívül rövidre szabott volt ez az idő. Amint csemetéink ráébredtek az önálló akarat erejére, onnantól kezdve örök harc volt a fürdés, fürdetés. Tapasztalt szülőket bizonyára nem lep meg, hogy a kifogások milyen széles tárházát képesek felsorakoztatni ilyen esetekben a gyerkőcök. Nos ez alól az én gyerekeim sem kivételek. Bevallom voltak napok (egy hétig sose jutottunk el), amikor liberális elveim (amiket Melinda barátném egyszerűen csak konfliktuskerülő magatartásnak tart, de ezt mi majd lebrusztoljuk egy KV mellett), felül kerekedtek és nem vitatkoztam velük. Csak reméltem, hogy nem büdösödnek meg annyira egy-két éjszaka alatt a gyerkőcök, hogy másnap az óvónő vagy a tanitónő fürdésre felszólító beírást eszközöljön. Így telt el számtalan év. Elárulom, hogy egyszer egy gyenge pillanatukban elmesélték, hogy hogyan preparálták meg a fürdőszobát, hogy úgy nézzen ki mintha fürödtek volna. Kezdő átverőknek álljon itt a követhető séma. Kinyitották a zuhanyt és alaposan bevizezték a kádat. Gondosan ügyeltek rá, hogy a kőre is jusson. Majd a bevizezett kádba beleálltak mezítláb és vizes lábnyomokat hagytak a szőnyegen. Ott, ahol tudták, hogy ellenőrzöm magukat is bevizezték. És tettük koronájaként még juttattak némi vizet a törölközőre is, hogy még annak szárazsága se keltsen gyanút. Nos szerintem ez a procedúra tovább tartott, mint egy öt perces zuhany, de készséggel elismerem, hogy lényegesen kalandosabb.
Aztán a fejlődétörténet következő lépcsőfoka az volt, amikor észrevettem, hogy már nem mindig kell rájuk szólnom. És lám hova jutottunk el, hogy versengenek, hogy ki fürödjön előbb, többet stb.
Mindezek után van, aki nem nézné párálló szemmel amint csemetéi egymást tiporva igyekeznek a fürdőszobát elfoglalni?
1 megjegyzés:
Én egyszer pórul jártam.Voltam olyan elvetemült,hogy azt feltételeztem a családomról,hogy hagynak nekem meleg vizet.Jól teleengedtem a kádat,azt hittem meleg lesz.Hát igencsak hideg volt.És még a hajamat is megmostam.Életemben nem fáztam még annyira,mint akkor.:D Azóta én fürdök először..:)
Megjegyzés küldése