Megint úgy repültek el a hetek, hónapok, hogy észre sem vettem. Nem is volt még olyan rég, amikor meséltem nektek Becáról, hogy meghívta Csibét hálaadásra East Hamptonba és tessék ma már fel is tettem Csibét a gépre, ami megint mérföldezrekre repítette tőlünk. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Reggel időben és veszekedés nélkül sikerült elindulnunk. Igaz Tomka egy kicsit szűken látott el bennünket pénzzel, így reggel kénytelenek voltunk A Hét krajcárhoz hasonlóan összekeresgélni parkolásra az aprókat a fiókok sarkából, de végül ezt is megoldottuk. Ferihegyre is időben értünk ki. Csibém becsekkolt és már el is tűnt a kanyarban (most nincs fotocellás ajtó :)) ). Szóval jók voltunk! Na mit szóltok? Milyen simán ment minden? Meglepődtetek?
Hát én is meglepődtem volna, ha minden így ment volna, de TERRRRMÉSZETSEN megint volt egy kis gikszerünk.... Nem mi lennénk, ha nem lett volna.
A fent leírtak nagyrésze igaz, egészen a becsekkolásig, ugyanis, amikor a kedves, gömbölyded földi személyzethez tartozó hölgy közreműködésével az e-chek in segítségével szerettünk volna beszállókártyához jutni, annál a kérdésnél, hogy az USA beli tartózkodási hely címe, elakadtunk. Nem kicsit, NAGYON. Ti. az én Csibém ezt a pontot elegánsan átugrotta az ESTA engedély kitöltésekor és utólag sem ítélte olyan fontosnak, hogy utána járjon. Ki a fenét érdekel, hogy hol tölt 7 napot? Elvégre kijönnek érte a repülőtérre, kiviszik oda és hogy hol lesz a kettő között? Kit érdekel? Igenám, de ennek hiányában egyáltalán nem adják ki a beszállókártyát.
Emlékeztek még, hogy amikor nálunk 1/4 12 van, akkor Amerikában hány óra van? Segítek, reggel 1/4 6 . Na mármost ebben az időpontban eléggé kétséges, hogy Beca, akit magyarországi tartózkodása alkalmával alig bírtunk 11-12 órakor kiebrudalni az ágyból, fenn lesz a neten. Mert hogy először ott próbálkoztunk elérni, persze eredménytelenül. Ja és Beca telefonszámát sem tudta Csibe. Mit mondjak egy egészen enyhén levert a víz, hogy itt marad a nyakamon a gyerek. Ijedtemben eszembe jutott, hogy van egy exkolléganőm, akinek a testvérééknek van egy lakásuk New Yorkban. Nosza felhívtam őt, és bár rendkívül égett a képem, hogy egy megbeszélés kellős közepén zaklatom, de megkértem, hogy ugyan mondaná már be a kecó címét, amit ő készséggel meg is tett (örök hála érte). Így sikerült végül feljutnia Csibének a gépre. Azóta már megszereztem minden adatot Becától, remélem, hogy az USA-ban nem lesz ebből gondja a bevándorlási hivatal morcos úriembereinél.
Jelenleg valahol az Óceán felett röpköd az én Csibém és majd valamikor hajnal egy felé ér földet a nagy vízen túl.
Tegnap este még vettünk 4-5 Szamos marcipán desszertet meg egy rakat túró rudit (mivel Beca igencsak megkedvelte, amikor itt volt nálunk), de ennél több ajándékot, bárhogy is erősködtem nem volt hajlandó Csibe kivinni, hát remélem nem lesz neki kellemetlen, hogy csak ennyit visz, amikor a vendéglátók állják minden költségét.
Kíváncsi vagyok, hogy érzi majd magát. Beca erről az eseményről majd' két órán keresztűl mesélt nekünk nyáron, azt hiszem mindenféleképpen érdekes élményben lesz Csurinak ismét része. Jövő hét kedden jön haza, addigra már meg lesz az emeltszintű érettségi eredménye is...csak én nem fogom tudni :(((.
Nem tudom, hogyan tudunk majd kommunikálni ezen a héten, ha lesz róla hírem megosztom veletek.
Hát én is meglepődtem volna, ha minden így ment volna, de TERRRRMÉSZETSEN megint volt egy kis gikszerünk.... Nem mi lennénk, ha nem lett volna.
A fent leírtak nagyrésze igaz, egészen a becsekkolásig, ugyanis, amikor a kedves, gömbölyded földi személyzethez tartozó hölgy közreműködésével az e-chek in segítségével szerettünk volna beszállókártyához jutni, annál a kérdésnél, hogy az USA beli tartózkodási hely címe, elakadtunk. Nem kicsit, NAGYON. Ti. az én Csibém ezt a pontot elegánsan átugrotta az ESTA engedély kitöltésekor és utólag sem ítélte olyan fontosnak, hogy utána járjon. Ki a fenét érdekel, hogy hol tölt 7 napot? Elvégre kijönnek érte a repülőtérre, kiviszik oda és hogy hol lesz a kettő között? Kit érdekel? Igenám, de ennek hiányában egyáltalán nem adják ki a beszállókártyát.
Emlékeztek még, hogy amikor nálunk 1/4 12 van, akkor Amerikában hány óra van? Segítek, reggel 1/4 6 . Na mármost ebben az időpontban eléggé kétséges, hogy Beca, akit magyarországi tartózkodása alkalmával alig bírtunk 11-12 órakor kiebrudalni az ágyból, fenn lesz a neten. Mert hogy először ott próbálkoztunk elérni, persze eredménytelenül. Ja és Beca telefonszámát sem tudta Csibe. Mit mondjak egy egészen enyhén levert a víz, hogy itt marad a nyakamon a gyerek. Ijedtemben eszembe jutott, hogy van egy exkolléganőm, akinek a testvérééknek van egy lakásuk New Yorkban. Nosza felhívtam őt, és bár rendkívül égett a képem, hogy egy megbeszélés kellős közepén zaklatom, de megkértem, hogy ugyan mondaná már be a kecó címét, amit ő készséggel meg is tett (örök hála érte). Így sikerült végül feljutnia Csibének a gépre. Azóta már megszereztem minden adatot Becától, remélem, hogy az USA-ban nem lesz ebből gondja a bevándorlási hivatal morcos úriembereinél.
Jelenleg valahol az Óceán felett röpköd az én Csibém és majd valamikor hajnal egy felé ér földet a nagy vízen túl.
Tegnap este még vettünk 4-5 Szamos marcipán desszertet meg egy rakat túró rudit (mivel Beca igencsak megkedvelte, amikor itt volt nálunk), de ennél több ajándékot, bárhogy is erősködtem nem volt hajlandó Csibe kivinni, hát remélem nem lesz neki kellemetlen, hogy csak ennyit visz, amikor a vendéglátók állják minden költségét.
Kíváncsi vagyok, hogy érzi majd magát. Beca erről az eseményről majd' két órán keresztűl mesélt nekünk nyáron, azt hiszem mindenféleképpen érdekes élményben lesz Csurinak ismét része. Jövő hét kedden jön haza, addigra már meg lesz az emeltszintű érettségi eredménye is...csak én nem fogom tudni :(((.
Nem tudom, hogyan tudunk majd kommunikálni ezen a héten, ha lesz róla hírem megosztom veletek.
1 megjegyzés:
Izgi lehetett.Milyen unalmas lenne az élet ilyen gikszerek nélkül.:)
Megjegyzés küldése