Disznólkodok

Mivel az én drágám hosszú napok óta a messzeségbe vesző tekintettel járt-kelt, és egyre gyakrabban zaklatott a "Mennyi sonkát füstöljünk?" és ehhez hasonló kérdésekkel, rá kellett jönnöm, hogy ismét idény van. A disznóvágás idénye. Ez nekem nem sok jót jelent. Mint tudjátok az én páromnak a disznóvágás valami szakrális szertartást jelent, amire testileg lelkileg készül. Ezzel szemben én csak az elmosandó hatalmas zsíros badellákat, késeket, húsdarálókat látom benne. Azt már csak tényleg így egymás között, négyszemközt és rendkívül halkan suttogva jegyzem meg, hogy a legeslegjobban a disznóvágás alkalmával, az alkohol hatására elhangzó rendkívül szellemesnek vélt párbeszédeket utálom. Azon a rengeteg erőltetett hülyeségen, amiket ilyenkor hallok egy egész évig képes vagyok elhűlten háborogni. Persze kétségtelen, hogy Ady verseket szavalva még sem lehet öldökölni és nyakig a véres húst dagasztani...bár ki tudja némelyik József Attila vers talán illene az alkalomhoz.
De ha az én drágámnak ez a hobbija, hát legyen, erőt veszek magamon és néha, néha odadugom az orrom a tett színhelyére. Ennek holnap lesz a napja, ma erőt gyűjtök. Persze azért van egy kis lelkiismeretfurdalásom, hogy ennyire távoltartom magam egy olyan dologtól, amit Tomka így szeret, viszont vigasztal a tudat, hogy ő se jár velem színházba, amit viszont én szeretek :))). Talán majd egyszer megnézünk együtt egy darabot, ami disznóvágásról szól. Holnap azt a pár órát kibírom, utána meg már csak meg kell főznöm a finom kajákat, a pocákból kikerülő húsokból.
Ennyit az én megpróbáltatásaimról és most lássuk mi a helyzet a gyerkőcökkel.

Csuriról, mint ahogy azt a rövid hírekben olvashattátok nem sokat tudok, de kedden jön és gondolom akkor majd mesél.

Bendi viszont ahogy említettem ismét kézizik. Tomka már meg se rezzen ezeknek az újításoknak a hatására. Igaz, most könnyebb elfogadnia a dolgot, hiszen az őőőőő kicsi fia most nem mezőnyben játszik, hanem beállt a kapuba. És ugye az én drágám is sokáig kézilabda kapus volt csak utána fordult a foci felé. Bendi is hordozhat valamit a génjeiben, mert a csapata teljesen odáigvan, hogy milyen remekül véd. Olyannyira, hogy amikor először mentem érte edzésre és gyanútlanul ücsörögtem az autóba az egyik anyuka "rám vetette magát". És szinte levegő vétel nélkül darálta el, hogy Bendi annyira jó, hogy azzzzzzonnnnnal át kell őt igazolni, és az igazolását már másnap szerezzük meg így és így, és utána hívjam fel, és bemegyünk együtt, és akkor aláíratjuk, és lepecsételik és és és.... csak kapkodtam a fejem. Bólogattam bambán és mindent megígértem csak, hogy szabaduljak. Esküszöm azt hittem én tudok a legtöbbet beszélni levegővétel nélkül, aztán egyszercsak ott terem ez a csaj ismeretlenül és lemos a színről. Azóta már voltam megint Bendiért de csak valamelyik bokor alján mertem megállni, nehogy újra rám találjon.
A lényeg, hogy Bendikém most kapus és szeret járni. Így hamarosan kézilabdameccsre is járhatunk, igazából nem bánom, egyrészt mert addig sem kell a háztartással foglalkoznom, másrészt a kézilabdát lényegesen jobban szeretem, mint a focit. Egyet fogok csak nehezen megszokni, amikor az én Bendikém gólt kap, de ha valóban annyira jó, mint ahogy mondják, akkor erre majd ritkán kerül sor.