Válasz Hadunak

Igen, sejtettem, hogy a rádiós bejegyzésem egy kicsit felszínesre sikerült és egyáltalán nem tükrözte a véleményemnek csupán csak egy szeletét. Őszintén szólva nem akartam túlságosan mélyen vájkálni a dologban, már csak azért sem mert személy szerint valóban nem érint érzékenyen az ügy. De így jár a rest, írhat újra a témáról. Ugyanis Hadu kommentjére (ld. Egyszer végetér c. bejegyzésemnél) ehelyütt szeretnék válaszolni.
Drága Hadu! Szinte minden mondatoddal egyetértek. Nincs ma Magyarországon épelméjű ember, aki megkérdőjelezné a leírtak miatti felháborodásod jogosságát. Én sem teszem. Számtalan hasonló jelenségről lehetne "beszélgetni", említést tenni.

Tegnap azonban csupán a rádiók megszűnésének okán szerettem volna írni pár sort . Mivel ismersz, így tudhatod, hogy nem vagyok az a könnyesen betelefonálgató típus. És vad rádió őrült sem vagyok. Részemről a rádió hallgatás napi 35-40 percre korlátozódik, amíg beérünk Pestre. Ezt a rövid időt az utóbbi hónapokban a Piritóssal töltöttem, amiről az a véleményem, hogy magasan verte a többi hasonló műsort. És igen, hiányozni fog reggelente a három pasi dumapartija.
Én sem értek egyet a megszűnés körüli őrülettel, de ne felejtsük el, és ez szent meggyőződésem, hogy azok az emberek, akiket Te említettél jelentős részét képezik a megszűnt rádiók hallgatóságának. Ti. ők otthon vannak. És szerintem sok nyugdíjasnak és kényszerűségből munkanélkülivé váltnak jelentettek társaságot ezek a rádiók.
Egyetértek azzal is, hogy elég nagy baj, ha valakinek a társadalmi kapcsolatait a rádióhallgatás helyettesíti, de nem mindenki olyan szerencsés, mint, mi hogy tartalmas családi és társadalmi életet élhet. Ismered a régi mondást, hogy mi kell a népnek: cirkusz és kenyér. Ez a cécó a cirkusz része volt, a kenyérről, meg nem a rádióknak kellene gondoskodni :))).
Tételezzük fel, hogy minden törvényesen zajlott (bár meg lennék lepve, ebben az országban semmi nem zajlik törvényesen, különösen a közbeszerzések és pályázatok nem ), még ebben az esetben is lehetett volna, ha akarják, megoldást találni, ha ennyi hallgatónak fontos volt ezeknek az adóknak a működése. De ez senkit nem érdekelt, magyarán mindenki, aki tehetett volna valamit lesz.rta azokat az embereket, akik szerették ezeket a műsorokat. Mint ahogy lesz-rják azokat a problémákat is, amelyeket Te említettél.
Az is lehet, hogy nincs igazam, ettől még ma reggel nekem is bőszen kapcsolgatnom kellett a rádiót, hogy találjak egy megfelelő műsort (nem találtam, de majd belehallgatok, az általad javasoltakba).
Összegezve, tegnapi bejegyzésem célja az volt hogy felhívjam a figyelmet, nem is , inkább, hogy emlékeztessek rá, hogy mennyi ember szórakozását szüntették meg- mivel csak felszínesen ismerem a sztorit, így - most nem firtatnám milyen okból.
És nem utolsó sorban, hogy feljegyezzem, hogy 2009. november 18-án milyen médiatörténeti pillanatnak voltunk tanúi. És igen, azt is vállalom, hogy valamennyire én is részese voltam az őrületnek, hiszen életemben először reggel 6-tól éjfélig végig hallgattam egy adó minden műsorát. És igen, nagyon felkavaró és lehangoló élmény volt, amikor 20 másodperccel éjfél előtt lekeverték a hangokat a stúdióból és csend lett...
És bevallom, hogy azt éreztem akkor, amit Rákóczi Feri mondott, hogy ha már így történtek a dolgok, akkor jó, hogy ott voltam és tanúja lehettem. És ez az, ami pontosan tükrözi, hogy mi a véleményem erről a hisztériáról.