Szóval úgy látszik annyira megijedtem, a tegnapi bejegyzésem után, hogy mostantól nem olvastok mindennap, hogy azon nyomban rengeteg mesélni valóm akadt. Nem is tudom hol kezdjem, legyen a rendező elv ezúttal a kronológia.
Foci ügyből kifolyólag jelentem, hogy fejlődöm. Ezt két történés is alátámasztja. Tegnapelőtt, milyen meglepő éppen a sport1 csatornán volt a TV / ez nálunk amúgy "ritkaság"/ és megnéztem Tomkával Oliver Khan búcsúmeccsének legmeghatóbb jelenetét. A pasi 80 ezer ember előtt tette meg a Bayern München stadionjában utolsó tisztelet körét. Miközben a "Time to say good bye" c. remekbe szabott dalt adta elő egy igen jó torokkal rendelkező énekes. A TV előtt ülve is fantasztikus élmény volt hát még a stadionban. Jellemző, időnként labilis lelkiállapotomra, hogy kevés híján zsepire volt szükségem, de azért nem esszük olyan forrón azt a kását, tartsuk be a fokozatosság elvét, még se fogok tán bőgni egy kapus miatt. :)).
És evolúciós fejlődésem következő fokaként, ma sikerült egyetlen férfi kollégámat meglepnünk. Tudniillik nem elég, hogy fent említett eseményt megnéztem, de ma a főnöknőmmel jól ki-és meg is tárgyaltuk, amitől Zsoltnak leesett az álla. Naaaaa mit szóltok? Fog ez menni!
Aztán olvastam Csibe blogját. Elmondom hogy szokott lenni. Reggel általában én vagyok az első az irodában / úgy korrekt, ha megjegyzem, hogy ez iskola időben igaz/. Riasztó kikapcs. ma persze azt is sikerült elcsesznem így mind az öt tulajt hívták a szekuritisek a leállító kódért,de legalább tudják, milyen korán bent vagyok.:))), majd gép bekapcs, outlook elindít éééés látom ám, hogy írt Csuri. Na ilyenkor teljes izgalom, de nem rontunk ajtóstól a házba, szépen még KV föltesz, házi gyümölcsös müzli elkészít / igen Csibe, mostanában bent készítem el/. És húzom, halasztom az édes perceket, miközben majd elemészt a kíváncsiság. És amikor mindez kész, AKKOR gép elé leül és mélyen elmerül a leírt történésekben.
Nem mondom, hogy egy anyai szívnek jól esik azt olvasni, hogy az első nap az eddigiekhez képest nem volt 1000 %-s, és ráadásul a blog kezdetek kezdetén utaltam a mi különleges kapcsunkra, nos én PONTOSAN tudom mit érzett a Csibém. Mint ahogy a lehangoltságot követő lelkesedését is teljes mértékben érzem, itt belül. ( mutató újjal való mutogatás mellkasom középpontja felé :)))
Aztán üzenetet kaptam, hogy Edina kommentet fűzött a blogomhoz. Erről pedig eszembe jutott az, amit most már itt elmondhatok anélkül, hogy a nyalizás bélyegét rám süthetné bárki is, hogy Edinának, bizony jelentős szerepe van abban, hogy Csibe ott van, ahol. Mert én élénken emlékszem ám az első napokra, amikor új angol tanárt kaptak Roziék. Azt a durrogást, hogy mit képzel és hogy így meg úgy, ők még ilyen tanárral soha, és majd megmutatják.... DE!!!! Csibe onnantól veszi komolyan az angolt és akkor kezdett el komolyabban foglalkozni vele. Köszönet érte. :)))
Aztán ma, mint mindig hoztam haza Bendiéket edzés után. Háát érdekes évnek nézünk elébe, de mintha ezt már említettem volna... El tudjátok képzelni milyen az, amikor 4, néha 5 (volt idő, amikor 6 ) kamasz fiú ücsörög az autóban... Azokat a nagymellényes csávókat.... hát rémes, bár néha igen vicceseket szólnak, de ma arról folyt a beszélgetés, hogy az egyik tanár, mennyire igyekezett felkelteni az érdeklődésüket a tantárgya iránt. Arra vetemedett az ügy érdekében, hogy némi foci hasonlattal élt. Mire a fiúk:
- hiába görcsöl úgyse fogja sokáig bírni minket úgyse érdekel semmi- így!!!! És aztán jött a ragozása ennek a témának.
Hírtelen nem is tudtam szólni, aztán később se egy ideig. Mi a fenét lehet kezdeni ezekkel az érdektelen majmokkal? Ki a fenét lehetne elébük citálni, hogy nézd meg ember, ha így állsz mindenhez hozzá EZ lesz belőled! A hajléktalanokat? És ha közli velük, hogy ő két diplomával sem kell senkinek? A BNW-s, Audis, Hummeres csávókat.. no komment? Vagy a média sztár Győzikét? Milyen érvvel lehetne rájuk hatni? Vagy nézzük végig, amíg egyszer csak rájönnek, mekkorát hibáztak, de akkor már annyi?
És ne higgyétek, hogy lehet velük értelmesen beszélni, ááá csak nyomják a magukét. Annyira felhúztam magam, hogy hazáig hegyibeszédet tartottam Bendegúznak, aminek a vége az lett, hogy közölte iskoláról inkább ne beszéljünk, mert annak csak vita lesz a vége. Remek, jól haladunk. A beszédtémák közül a foci kihúzva, mert ahhoz én nem értek, a könyvek kihúzva, mert ahhoz Bendegúz nem konyít és most törölve az iskola is... haladunk, haladunk...
Aztán a nap legjobb pontja a vacsi volt. Ma ugyanis Babi barátnémmal vacsiztunk. Babival istenien lehet fogyózni, tornázni és a fogyókúrát megszegni. Nálunk jobban senki nem élvezi, amikor közösen úgy döntünk ez a serpenyő császármorzsa áfonya lekvárral este kilenckor még bőven belefér a fogyókúrába. Igaz Babi? És közben szót ejthetünk mindenről, amit nem tudunk megdumálni azokban a negyedórákban, amikor nagy ritkán beugrom hozzájuk a boltba. És képzeljétek, kaptam tőle egy gyönyörű, de tényleg gyönyörű fülbevalót. pici, ízléses, éééés fekete gyöngyből van, amit imádok, és nem csak a gyűrűmhöz megy, de, amit Babi nem tudhatott az új nyakláncomhoz is. Tényleg nagyon tetszik és nagyon, nagyon örültem neki. Már eldöntöttem, hogy szombaton fel is veszem, amikoris Incáékhoz megyünk bulizni, de arról majd akkor mesélek.
Foci ügyből kifolyólag jelentem, hogy fejlődöm. Ezt két történés is alátámasztja. Tegnapelőtt, milyen meglepő éppen a sport1 csatornán volt a TV / ez nálunk amúgy "ritkaság"/ és megnéztem Tomkával Oliver Khan búcsúmeccsének legmeghatóbb jelenetét. A pasi 80 ezer ember előtt tette meg a Bayern München stadionjában utolsó tisztelet körét. Miközben a "Time to say good bye" c. remekbe szabott dalt adta elő egy igen jó torokkal rendelkező énekes. A TV előtt ülve is fantasztikus élmény volt hát még a stadionban. Jellemző, időnként labilis lelkiállapotomra, hogy kevés híján zsepire volt szükségem, de azért nem esszük olyan forrón azt a kását, tartsuk be a fokozatosság elvét, még se fogok tán bőgni egy kapus miatt. :)).
És evolúciós fejlődésem következő fokaként, ma sikerült egyetlen férfi kollégámat meglepnünk. Tudniillik nem elég, hogy fent említett eseményt megnéztem, de ma a főnöknőmmel jól ki-és meg is tárgyaltuk, amitől Zsoltnak leesett az álla. Naaaaa mit szóltok? Fog ez menni!
Aztán olvastam Csibe blogját. Elmondom hogy szokott lenni. Reggel általában én vagyok az első az irodában / úgy korrekt, ha megjegyzem, hogy ez iskola időben igaz/. Riasztó kikapcs. ma persze azt is sikerült elcsesznem így mind az öt tulajt hívták a szekuritisek a leállító kódért,de legalább tudják, milyen korán bent vagyok.:))), majd gép bekapcs, outlook elindít éééés látom ám, hogy írt Csuri. Na ilyenkor teljes izgalom, de nem rontunk ajtóstól a házba, szépen még KV föltesz, házi gyümölcsös müzli elkészít / igen Csibe, mostanában bent készítem el/. És húzom, halasztom az édes perceket, miközben majd elemészt a kíváncsiság. És amikor mindez kész, AKKOR gép elé leül és mélyen elmerül a leírt történésekben.
Nem mondom, hogy egy anyai szívnek jól esik azt olvasni, hogy az első nap az eddigiekhez képest nem volt 1000 %-s, és ráadásul a blog kezdetek kezdetén utaltam a mi különleges kapcsunkra, nos én PONTOSAN tudom mit érzett a Csibém. Mint ahogy a lehangoltságot követő lelkesedését is teljes mértékben érzem, itt belül. ( mutató újjal való mutogatás mellkasom középpontja felé :)))
Aztán üzenetet kaptam, hogy Edina kommentet fűzött a blogomhoz. Erről pedig eszembe jutott az, amit most már itt elmondhatok anélkül, hogy a nyalizás bélyegét rám süthetné bárki is, hogy Edinának, bizony jelentős szerepe van abban, hogy Csibe ott van, ahol. Mert én élénken emlékszem ám az első napokra, amikor új angol tanárt kaptak Roziék. Azt a durrogást, hogy mit képzel és hogy így meg úgy, ők még ilyen tanárral soha, és majd megmutatják.... DE!!!! Csibe onnantól veszi komolyan az angolt és akkor kezdett el komolyabban foglalkozni vele. Köszönet érte. :)))
Aztán ma, mint mindig hoztam haza Bendiéket edzés után. Háát érdekes évnek nézünk elébe, de mintha ezt már említettem volna... El tudjátok képzelni milyen az, amikor 4, néha 5 (volt idő, amikor 6 ) kamasz fiú ücsörög az autóban... Azokat a nagymellényes csávókat.... hát rémes, bár néha igen vicceseket szólnak, de ma arról folyt a beszélgetés, hogy az egyik tanár, mennyire igyekezett felkelteni az érdeklődésüket a tantárgya iránt. Arra vetemedett az ügy érdekében, hogy némi foci hasonlattal élt. Mire a fiúk:
- hiába görcsöl úgyse fogja sokáig bírni minket úgyse érdekel semmi- így!!!! És aztán jött a ragozása ennek a témának.
Hírtelen nem is tudtam szólni, aztán később se egy ideig. Mi a fenét lehet kezdeni ezekkel az érdektelen majmokkal? Ki a fenét lehetne elébük citálni, hogy nézd meg ember, ha így állsz mindenhez hozzá EZ lesz belőled! A hajléktalanokat? És ha közli velük, hogy ő két diplomával sem kell senkinek? A BNW-s, Audis, Hummeres csávókat.. no komment? Vagy a média sztár Győzikét? Milyen érvvel lehetne rájuk hatni? Vagy nézzük végig, amíg egyszer csak rájönnek, mekkorát hibáztak, de akkor már annyi?
És ne higgyétek, hogy lehet velük értelmesen beszélni, ááá csak nyomják a magukét. Annyira felhúztam magam, hogy hazáig hegyibeszédet tartottam Bendegúznak, aminek a vége az lett, hogy közölte iskoláról inkább ne beszéljünk, mert annak csak vita lesz a vége. Remek, jól haladunk. A beszédtémák közül a foci kihúzva, mert ahhoz én nem értek, a könyvek kihúzva, mert ahhoz Bendegúz nem konyít és most törölve az iskola is... haladunk, haladunk...
Aztán a nap legjobb pontja a vacsi volt. Ma ugyanis Babi barátnémmal vacsiztunk. Babival istenien lehet fogyózni, tornázni és a fogyókúrát megszegni. Nálunk jobban senki nem élvezi, amikor közösen úgy döntünk ez a serpenyő császármorzsa áfonya lekvárral este kilenckor még bőven belefér a fogyókúrába. Igaz Babi? És közben szót ejthetünk mindenről, amit nem tudunk megdumálni azokban a negyedórákban, amikor nagy ritkán beugrom hozzájuk a boltba. És képzeljétek, kaptam tőle egy gyönyörű, de tényleg gyönyörű fülbevalót. pici, ízléses, éééés fekete gyöngyből van, amit imádok, és nem csak a gyűrűmhöz megy, de, amit Babi nem tudhatott az új nyakláncomhoz is. Tényleg nagyon tetszik és nagyon, nagyon örültem neki. Már eldöntöttem, hogy szombaton fel is veszem, amikoris Incáékhoz megyünk bulizni, de arról majd akkor mesélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése