Hiányoztam?

Nagyon nem volt időm ide ülni a géphez az elmúlt két napban, pedig volt egy-két esemény, amiről beszámolhatok. Imitt-amott gondolataim is támadtak, úgyhogy helyezzétek kényelembe magatokat, készítsetek hideg élelmet a monitor mellé, mert nem kétszavas bejegyzés olvasásába kezdtek.
Ugyan, azt ígértem, hogy Józsiról mesélek nektek, most ezt mégis elnapolom, biztos lesz még alkalom említést tenni róla és a világ minden kincséért sem hagynám ki. Nézzük mi is történt az elmúlt két napban:

Péntek:
Meló ezerrel, kiegészítve némi angol nyelvleckével. Amit eddig nem tettem, most kihasználok minden lehetőséget a tanulásra. Így, kerestem egy amerikai rádió adót, amit online lehet hallgatni és egész nap angolul duruzsolnak a fülembe. Nem állíthatom, hogy sokat értenék belőle, de tudom, hogy megfelelő kitartással egyre többet fogok érteni. Amikor röhögnek, akkor viszont én is, mert az ragadós :)). Ugyanakkor az egyik fordító sráccal kizárólag angolul skypolunk. Időnként megizzaszt rendesen. És tudjátok, milyen szerencsés vagyok? Angol tanár volt, úgyhogy tudja mit csinál. Megígértem neki, hogy amint túl leszek az első nyelvkurzuson máris áttérünk a szóbeli társalgásra, de most még ezt nem vállalnám be. És különben is , amilyen az angol helyesírásom, bőven gyakorolnom kell azt is. Iszonyú jófej a srác beígértem neki forró csoki és süti halmokat, ha a segítségével használhatóvá teszem az angolomat.
Este sajnos temetésre kellett mennünk. Elég érdekes temetés volt, nem is, inkább búcsúztató volt. Ha lehet ilyet mondani egy temetéssel kapcsolatban, nekem tetszett, már mint a búcsúztató ötlete maga. Sajnos a szervezés egy kicsit keresztbe tett az eredetileg jó ötletnek. Utána, mivel a szokatlan melegben még nem akaródzott hazamennünk, még beültünk a helyi vendéglátó egységbe egy kicsit búfelejteni és este már nem volt energiám bejegyzést kreálni.

Szombat:
Reggel 3/4 7-re mentem fodrászhoz. Nem vagyok komplett, mi? Amilyen hülye vagyok elfelejtettem időben bejelentkezni a fodrászhoz, ezért még hálás is lehettem Ildinek, hogy beszuszakolt szombat reggel első vendégnek. Jóól megnyirbált, már alig vártam. Egy éve, amióta ilyen rövid hajat hordok, egyre nehezebben viselem a 4 cm-nél hosszabb sérót.

Fodrász után Bendegúz meccsére mentünk... Igen, ne csodálkozzatok, én is. Igaz, hogy ezzel alapvetően jól kitolok magammal, mert így vasárnapra marad minden meló, főzés, mosás rendrakás stb. De igyekszem idén több meccsére is kimenni. Lefényképeztem nektek a KV-zót, ahova a fiúk meghívtak reggel minket, íme. Ugye ezt Ti sem hagytátok volna ki? A képen egyébként a III. ker. U-15 -s csapat szurkolótáborának keménymagját láthatjátok. Tulajdonképpen egész jól érzetem magam. A gyerekek nyertek és a szülőkkel, igen jól szórakoztunk a lelátón. Itt van még egy kép, hogy lássátok, tényleg ott voltam. A fiúkra aznap még két meccs megnézése várt, de ők ezt nem nagyon bánták. Én, azt hiszem, inkább az inkvizíciót választottam volna , mint még egy meccset aznap. A meccs után még beugrottunk a Mammutba edzőcipőt venni Bendinek , nincs valakinek sportcipőgyáros ismerőse, aki a gyerek étkeztetése mellett bevállalná a sportcipővel való ellátását is? A Mamutban megvettem Inca ajándékát is. Kapott tőlünk egy angyalos kártyát, hogy tudja, mit üzennek aznapra az angyalok neki. Én közben beugrottam a Jeans Clubba, mert jó nagy leárazás volt, de mint mindig most is csak kétdekás csajokra való cuccok voltak. Némelyiket méret után akár rugdalózónak is nézhetné az ember. Utálom ezeket a vásárlásokat, az önbizalmam mindig a béka feneke alá süllyed ilyenkor. És azok a tükrök a próbafülkében.... Jézus, ne is említsük.
Vásárlás után én Incához mentem, mert a szülinapját ünnepeltük. Húúú jó sok finomsággal készült. Nézzétek ezt a terülj terülj asztalkámat...ja itt már egy kicsit lepusztítottuk. Igen, Inca. Ő a barátnőm, egykori főnöknőm, akitől a könyvelés alapjait tanultam. Jó nagy társaságunk van, igaz? Régebben nagyon, nagyon sokat voltunk együtt, igazán nagy bulikon, erezdelahajamokon vagyunk túl. Ma már sokkal ritkábban tudunk összejönni. De én szeretem ezeket a ritka alkalmakat, jó ilyenkor egy kicsit eldumcsizgatni, kivel mi van stb. Mivel sokan közülük nyomonkövetik a blogomat, innen üzenem, az, hogy ritkábban vagyunk együtt nem azt jelenti, hogy kevésbé kedveljük egymást, pusztán annak a következménye, hogy nehezedtek a megélhetési körülmények, többet kell dolgozni és öregszünk, nehezebben mozdulunk ki. Ha hiszitek, ha nem, amikor Inca megkérdezte, hogy megyünk-e idén Egerbe / majd 10 évig minden évben mentünk egy egyszerű ivós kirándulásra/, a legközelebbi "szabad" hétvégét keresve az október 10-e jött ki. Na akkor hogy szervezzél bulikat?

Vasárnap:
Mivel tegnap volt a szórakozás napja, mára jutott a meló. De nem kezdtük túl korán a napot. Lustiztunk vagy 9-ig. Aztán mosás, teregetés, rendrakás, főzés. Máskor azért már utáltam volna egy ilyen napot, most valahogy nem izgatott. Közben, megint belenéztem a világ leggazdagabb emberei sorozatba a Discoveryn. Volt benne egy csaj, kő gazdag / naná hiszen ezért szerepelhetett a műsorban/. Volt vagy 70 olyan ékszere, ami egyenként is többet ért, mint a mi ingó és ingatlan vagyonunk együttvéve. Ezeket mutogatta... miközben a műkörmei fullra le voltak nőve. Igazán adhatott volna annyit magára, hogy legalább nem mutogatja. Még nem döntöttem el, hogy szeretem-e ezt a műsort. Amikor látom, mindig elábrándozgatok, hogy, vajon milyen lehet annyira gazdagnak lenni, hogy ne számítson a pénz. A műsorban szereplőkről meg mindig az jön le, hogy ügyesek, okosak és becsületes úton jutottak a vagyonukhoz... nem tudom, vajon mennyire a média kreációja ez? Vagy arrafelé tényleg meglehet gazdagodni, úgy, hogy teljesen becsületesen dolgozol?

Majd megkérdezem Csuritól, ha hazajön, mert egyenlőre olyan érzésem van, hogy hamarabb nem nagyon fogok vele értekezeni :))). Vasárnap óta nem beszéltünk se, telón, se máshogy. Talán dobot egy mailt hétfőn, hogy küldjek el neki valami papíruszt, különben én is annyit tudok róla, mint Ti. Igazán indíthatna egy "az anyukámnak személyesen" rovatot a blogban, és akkor talán nem érezném magam ennyire elhanyagoltnak :))). Mivel azonban a blogját igyekszik vezetni és ott válaszol a kérdésekre is, hát nem voltam rest összedobtam vagy 20-25 kérdést, ami már nagyon izgatott, és feltettem, így legalább a kíváncsiságomat kielégíthetem.
Ugyanakkor nem vetem a szemére, hogy nem jelentkezik, egyrészt mert ismerem milyen, pontosan tudom, hogy gondolkozik: "anya erős, tudja, hogy ha nem jelentkezem, az azt jelenti rendben vagyok és, hogy sok dolgom van és most az a fontos, hogy itt helytálljak". Másrészt mert én is ilyen vagyok, a szeretteimet hagyom utoljára, mert úgy gondolom, hogy ők tudják, hogy nekem fontosak, még ha nem is mondom vagy jelzem nekik és ha bajuk van úgyis jelentkeznek. Szóval nincs okom reklamálni, tudom az eszemmel, de azért mégis, olyan rossz érzés egynek lenni a tömegből :((.
Itt szeretném elmesélni nektek, hogy mennyire jól esik, hogy Eszter /érzékelvén, hogy még küzdök ezzel a "leválik a gyerekem rólam" lelkiállapottal/ rajtam tartja a szemét. Iszonyú sokat segít a józanságával, miközben gondolom neki se egyszerű. Jó érzés, hogy két ember /anya/, akik egy éve még idegenek voltak egymásnak, most, hogy a sors közös szituációba sodorta őket vállvetve segítik egymást. Visszaadja a hitemet na. :))).

Jaaa és képzeljétek, vagyis olvastátok? Meg van erre a hétre is Amerika jótéteménye, idézem Csibét: "hajmosás, szárítás? ez a legkisebb gondom most. "<-- ha végig éltétek volna vele azt a hajmosást, amit rendeztünk, akkor, amikor a síelés után be volt gipszelve a keze... na AKKOR értékelnétek igazán ezt a mondatot. Ugyan már az elején sem ígértem, hogy rövid leszek, aki azonban eddig eljutott, úgy, hogy nem hagyott ki egy mondatot sem, az igényelhet egy norbi rudit, postán eljuttatom hozzá....