Éjszakai attak avagy ki véd meg a betolakodótól.

Ma ismét megerősítést kaptam, hogy olvassátok és tetszik a blog. Én legalábbis nagyképűen így értelmeztem, azt, hogy, akadt egyáltalán valaki, aki túrórudiért folyamodott reggel. De olyan is akadt, aki nem tartott igényt a megvesztegetésre szánt rudira, hanem pusztán tetszését nyilvánította. Így ma új lendülettel vetem magam bele a krampácsolásba. /Ja az a vasútnál van, mindegy, de jól hangzik/

itthon történt rovatunk következik :)):

• Este nagy darázshajkurászás volt minálunk. Ugyanis megtámadott minket egy darázsnak kevésbé, nehéz bombázónak annál inkább nevezhető ismeretlen repülő állat. Bendegúz fejvesztve és visítozva menekült a szobájába /nagy élmény volt a repedtfazék mutáló hangját hallani ezen a frekvencián :(((/. Kis csúszással, ha lehet még hangosabban - bár általában nem szokásom, meg szoktam őrizni a látszat hidegvért - sikítozva én is követtem és onnan hallgatóztunk, hogy a család egyetlen darázscsípésre allergiás tagja, hogy igyekszik asztalra fel, székről le, könyvespolcot megmászva az előtér 2 négyzetméterén legyilkolni a betolakodót. Fáradozását siker koronázta, majd amint elmúlt a veszély mi is előmerészkedtünk, hogy szörnyülködhessünk a halott tetem fölött.
  
• Arra a megállapításra jutottam, hogy jobb lesz, ha a házat nappal támadják meg, ha erre valaha sor kerül, mert éjjel esélytelen, hogy lelket verjek bárkibe is, akitől a nagykönyv szerint védelmet remélhetnék. Nevezetesen a két fiúra vagy a két kutyára. Abban ugye megegyezhetünk, az előbb említett esemény után, hogy ha egy darázs ilyen reakciót vált ki Bendiből, akkor egy kétlábú vagy bármi más betolakodó látványától nemhogy felbátorodna, de tán még el is szaladna.... lehet, hogy nem lesz Zöldsapkás a gyerekből? Szóval Bendegúz kihúzva. Ugyanez mondható el Tomkáról. Ő ugyan egy hős bátorságával vetné magát bárkire, aki territóriuma határait megsérti, ha magánál lenne egyáltalán, de ha elalszik nincs az az élő betolakodó, aki miatt képes lenne felébredni. Tegnap éjjel is mit csinált. Még alig aludtunk el, amikor másik hősünk a 40 kg-s Maxi kutya megrettenve az első villámlástól ész nélkül rontott be a házba. Gondoltam, ha nappal Tomka a gazda legyen éjjel is, na meg valahogy a lustaságom is felülkerekedett a hatalmi vágyamon úgy éjféltájt. Szóval szóltam, mit szóltam, megrángattam, rákiabáltam, minden eszközt bevetve, hogy észhez térítsem, hogy bent van a kutya és ki kéne tán toloncolni. Szerintetek mi volt a válasz? ... Majd kimegy. Gondoltam azt bajosan, mert mindjárt becsukom a bejárati ajtót mert csak nem alszunk már kitárt ajtónál /bár volt, amikor az is előfordult/. A lényeg, kutya bent maradt és Tomka az egész jelenetből semmire nem emlékezett reggel. Persze ha őszinte akarok lenni még örültem is, hogy csak az előszobáig jött Maxi, mert a legutóbbi viharnál arra ébredtem /persze akkor is én előbb/, hogy a kutya az ágyunkban landolt és jól elfészkelte magát. Nem mondom egy 20 dekás kutyánál tán még elnéző lettem volna, na de egy német juhásznál... mégis csak sok. Így hát a ház őrzését nyugodt szívvel minden hangosabb durranástól frászt kapó kutyánkra sem bízhatom. A helyzet, négyből három mínusz. És mindeközben Szófia az öreg matróna mit csinált? Ezt:
  

Ez kérem a feneke az összes többi része a radiátor és az ágy alatt van. eredmény tehát, négyből négy mínusz. Mit mondjak biztonságban érzem magam éjszakánként. Bááár most, hogy eszembe jut talán a csigák... talán rájuk számíthatok.

• Egy ilyen mozgalmas éjszaka után sikerült reggel, addig készülődnünk, hogy ronggyá áztunk amíg a kocsihoz értünk. Hat órakor indultunk és akkor is egy óra volt az amúgy 25 perces út az iskoláig. Most már bosszankodni sem volt kedvem.
  
• Ma beiratkoztam az angol tanfolyamra. Egy szintfelmérőt kellett írnom. Mit mondjak, azok után, hogy előtte nem sokkal angolul skypoltam, sőőt lelkiztem /hogy is van ez angolul :)))))/, ami teljesen feldobott, ettől /mármint a teszttől/ az önbizalmam egy pillanat alatt zuhant a porba. Első feladat egy magyarról angolra fordítás, második a passzív használata, harmadik függő beszéd, negyedik beszélj egy riglivel bezárt ajtóról. Na ezzel a lendülettel cseréltem le a papírokat az eggyel alacsonyabb szintű felmérőre. Ott legalább otthonosan mozogtam. Aztán jött a rémálom, meg kellett szólalnom.... nem dicsekszem vele...borzalom volt. Itt megfogadom, az első alkalom után, amikor végig beszélgetek kötetelen témáról egy KV mellett egy délután, aznap este... nem is tudom mit csináljak... tessék várom az ötleteket. A legjobbat megcsinálom :))
  
• Holnap BKV-val közlekedem, egész nap, és szülőire megyek este, szóval tuti lesz mit mesélnem, még ha nem is holnap írom le.

Arra felé történt rovatunk:

Hát arrafelé vagy nem történt semmi, vagy annyi mindent történt, hogy nincs ideje Csibének, írogatni. Ő szólt előre, reklamációnak helye nincs. Ma volt már matek órája és francia órája is, úgyhogy a következő bejegyzésében biztos sok izgalmas dologról ír majd.
Így, ma Anna és Balázs blogját olvasgattam. Balázsét olvastátok? Nem? Akkor tegyétek most meg, mert érdemes. Rövid és lényegretörő. A mai témája is elgondolkodtató: azt írja legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk, mert fantasztikus élmény volt ezt odakint megélni. Nem tudom, nekem azt hiszem messze kellene innen élnem, hogy ezt érezzem, egyenlőre annyira azért nem vagyok az. Ott talán nem érzeném annyira azt, ami itt tapintható, a rosszkedv, az egység, ha úgy tetszik a nemzeti egység teljes hiánya. És azt veszem észre, hogy egyre nehezebben húzom ki magam én is ez alól. Remélem lesz elég erőm másmilyennek lenni, pedig ha meggondoljuk ez a hozzáállás is valahol a különállást és nem az egységet erősíti.
Érdekes olvasni, ahogy Balázs látja ezt a témát. Kíváncsi leszek, hogy Csibénél felmerül-e? Pont mielőtt elment volt egy beszélgetésünk, hogy vajon ő most "fogyatékos"-e attól, hogy különösebben nem lelkesíti, a magyarsága, igaz nem is lombozza le, egyszerűen, ez közömbös számára, huszadrangú kérdés. Csibe! Téma feldobva: mi újság a magyarságoddal?:))