Röpke rövidke.

Csak jelezni szeretném, hogy élek, igaz nem nagyon és általában csukott szemmel, mert alig tudom néha nyitva tartani az álmosságtól. Most nagyon nincs időm írni, de nem vagytok elfelejtve. Van - és holnap még több lesz - mesélni valóm bőven. Ja azt még ide írom, hogy milyen mondatot voltam képes összetákolni, amin aztán Melindával fetrengve röhögtünk a McCaféban. A történet eleje, hogy a G'Robis szállító pasi felhívott 9 után 10 perccel, hogy ott áll az iroda ajtóban és nem tud bemenni mert senki nincs ott. Én szabadkozva megígértem, hogy azonnal kerítek valakit aki beengedi. Teló jobbra balra, majd visszahívtam a pasit, hogy menten lesz kulcs, és a következő mondat bírta elhagyni a számat: "nem tudom hogy SIKERÜLT SENKINEK NEM LENNI KULCSÁNAK". Gondolhatjátok, hogy a pasi igen jó hangulatba keveredett ettől. Én meg már csak elköszönni bírtam és kitört belőlünk a parttalan röhögés.
Vasárnap igyekszem minden eddig történt eseményről beszámolni. Addig is legyetek jók ha tudtok. Én megy most aludnak :))))))))))