Ugye milyen hülye cím? Nem jutott most jobb eszembe. Amikor belekezdtem a blog írásába, megfogadtam, hogy igyekszem nem szépíteni a dolgokat, persze nem teregetek ki mindent, de nem is festem rózsaszínre a valóságot.
Nos az történt este, hogy rendesen eltörött a mécses miután Csibém online felköszöntött. Ebben csak az a meglepő, hogy én azt gondoltam magamról, hogy óóóó megy ez már nekem, igaz, hogy a nap minden órájában az Óceánon túl jár az eszem, igaz, hogy a karórámon / soha ezelőtt nem viseltem/ a New Jersey-i idő van, de azt gondoltam ez rendben van. Aztán tegnap olvastam azt a két sort és máris záporoztak azok a fránya könnyek megállíthatatlanul. Úgy látszik ehhez még egy kis idő és több elfoglaltság kell vagy az, hogy végre viszonylag rendezett körülmények között és rendszeresen tudjak beszélni Csurikámmal. De ma már rendben vagyok ismét.
Írtam Rózsának. Rózsa, Márk anyukája, Márk, szintén ASSIST-os cserediák. Annyira nem tudtam semmit róluk érdekelt, vajon mi van Márkkal. Képzeljétek ő már 2 hete, na jó majdnem két hete jár suliba. Ő is tapasztalta, hogy nagyon rendesek és segítőkészek vele a tanárok, de keményen követelnek is / igen, a mérlegnek két oldala van nem csak ez utóbbi :) /. A család is jó, lazák, mint a Riga lánc, ez általában jó, de néha, amikor kong a hűtő mert elfelejtettek kaját venni (ez férfiaknál gyakran előfordul arrafelé is), akkor nem annyira kényelmes.
Rózsa is szokja a gyerek nélküli életet, azt írja, igyekszik nem minden pillanatban a géphez rohanni, hogy megnézze érkezett-e valami hír. E sorok olvasása közben jöttem rá, hogy jééé én is ezt csinálom, de én azt gondoltam ez normális. Na jó ezen még gondolkozom, lehet, hogy még sem az. :)
Csibének meg van az órarendje. És nekünk szülőknek is hozzáférhető. Van kép a tanárokról, az osztálytársakról. Hááát a láb méretük nincs feltüntetve, de azon kívül szinte mindent, ami nem sérti a személyiség jogokat. Háát lesz mit csinálnia a csajszinak. Órára pontosan be van osztva a napja reggel 8-tól este 7-ig. Lehet, hogy jó ideig csak általam juttok hírekhez, mert nem tudom, hogy lesz-e ideje írni, tuti rengeteg olvasni valója lesz.
itthon történt:
Nos az történt este, hogy rendesen eltörött a mécses miután Csibém online felköszöntött. Ebben csak az a meglepő, hogy én azt gondoltam magamról, hogy óóóó megy ez már nekem, igaz, hogy a nap minden órájában az Óceánon túl jár az eszem, igaz, hogy a karórámon / soha ezelőtt nem viseltem/ a New Jersey-i idő van, de azt gondoltam ez rendben van. Aztán tegnap olvastam azt a két sort és máris záporoztak azok a fránya könnyek megállíthatatlanul. Úgy látszik ehhez még egy kis idő és több elfoglaltság kell vagy az, hogy végre viszonylag rendezett körülmények között és rendszeresen tudjak beszélni Csurikámmal. De ma már rendben vagyok ismét.
Írtam Rózsának. Rózsa, Márk anyukája, Márk, szintén ASSIST-os cserediák. Annyira nem tudtam semmit róluk érdekelt, vajon mi van Márkkal. Képzeljétek ő már 2 hete, na jó majdnem két hete jár suliba. Ő is tapasztalta, hogy nagyon rendesek és segítőkészek vele a tanárok, de keményen követelnek is / igen, a mérlegnek két oldala van nem csak ez utóbbi :) /. A család is jó, lazák, mint a Riga lánc, ez általában jó, de néha, amikor kong a hűtő mert elfelejtettek kaját venni (ez férfiaknál gyakran előfordul arrafelé is), akkor nem annyira kényelmes.
Rózsa is szokja a gyerek nélküli életet, azt írja, igyekszik nem minden pillanatban a géphez rohanni, hogy megnézze érkezett-e valami hír. E sorok olvasása közben jöttem rá, hogy jééé én is ezt csinálom, de én azt gondoltam ez normális. Na jó ezen még gondolkozom, lehet, hogy még sem az. :)
Csibének meg van az órarendje. És nekünk szülőknek is hozzáférhető. Van kép a tanárokról, az osztálytársakról. Hááát a láb méretük nincs feltüntetve, de azon kívül szinte mindent, ami nem sérti a személyiség jogokat. Háát lesz mit csinálnia a csajszinak. Órára pontosan be van osztva a napja reggel 8-tól este 7-ig. Lehet, hogy jó ideig csak általam juttok hírekhez, mert nem tudom, hogy lesz-e ideje írni, tuti rengeteg olvasni valója lesz.
itthon történt:
- Képzeljétek ma volt az első tanítási nap a Kerékben is. Bendegúz már most nincs feldobva. Mi lesz itt még később. Holnap reggel 7-re megy, mert nulladik órájuk van. Az ő órarendjük is érdekes. Csütörtökön pl. Föci, matek, aztán vagy angol vagy német, majd megint matek, ének, és újból valamelyik nyelv, és végül egy nyelvtan. Meggyőződésem, hogy rendkívül produktív lesz a 7. órában / Csuriék akkor már valamilyen sportot űznek majd/ a nyelvtan óra. És a két matek közé beékelődött nyelv óra majd' 20 gyerekkel? Még jó, hogy van ének, gondolhatnátok, de, akinek van Bendegúz korabeli gyereke, az tudja, hogy manapság az énektől éppen úgy kell rettegni, mint egy magyartól. Aki nem tudná énekből DOLGOZATOT írnak... nem is hergelem magam tovább.
olyat, de olyat kaptam ma a dolgozómba...egy baromi klassz nyakláncot. Annyira örültem neki. Lefényképeztem, nem adja annyira vissza, hogy milyen jó de legalább lehet elképzelésetek. Mennyivel jobb volt ez a névnap, mint a tavalyi. Ugyanis akkor pont a névnapomon tettek lapátra bennünket az előző cégemtől. Szép kis történet volt... túl vagyunk rajta
Csibe! Lefényképeztem neked valamit, Kata kolleganőm lelte az egyik pékségben a Vásárcsarnokban. Teljes kiőrlésű lisztből van és cukormentes szilvalekvár van benne... na ez se lódítja meg a fantáziádat- Képzeljétek Írországban élő Moni barátnőmet felkérték, hogy tartson előadást a magyar karácsonyi szokásokról. Teljesen felvillanyozott, Annyira jó ötletei támadtak, olvassátok el a blogjában (ld.fent). Még írok ma levelet neki, a mi Karácsonyi menünkről. Majd időről időre mesélek nektek, hogy hol tart az előkészületekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése