Már azt hittem úgy maradok.

Én is kérhetnék sűrű bocsánatokat (mint Anna), hogy 4 napig nem írtam, de én szóltam előre. Egy kicsit sűrű volt az elmúlt 4 nap és jó eséllyel ez így is marad már egy darabig.

Akkor vegyük előre a legfontosabbat: BESZÉLTEM SKYPON CSIBÉVEL!!!!!. Persze elég nőiesen adtuk elő az első beszélgetést.... várjunk nem is így volt. Hanem úgy, hogy hosszas könyörgésre végre élesítette a skypját Csibe, majd leveleztünk vagy negyed órát és már ment is tovább. Megbeszéltük, milyen klassz lesz, ha majd lesz fejhallgatója, akkor nem kell pötyögni. Másnap bejelentkezett, amikor dolgoztam, nekem fejhallgató fejemen és mivel hívott azt hittem van már headsetje, meg is kérdeztem a biztonság kedvéért írásban is, és hangosan is. Mire válasz:
- (írásban) honnan lenne.
Persze nem kell modnanom, hogy én a fejhallgatóban hallottam, hogy gépel, mondom:
-Csibe! mondjál valamit!- mire
- mit? ééés mindent hallok, majd kisvártatva ő is rájött, hogy mindent hall, ergo a lapitopijába be van építve mikrofon, hangszóró, minden, mi meg pötyögtünk előző este... jó napot kívánok, szőke nők ha összejönnek :))
De a lényeg, hogy meg van a kapcsolat. Azóta már többször beszéltünk, igen, mielőtt megkérdezitek, Tomka is beszélt vele, igaz neki nem lett volna szüksége a mikrofonra, mert úgy kiabált, hogy óceánon kerszetül hallani lehetett volna... vicc volt, de tényleg szokatlan volt szegénynek először. Majd belejön.
Persze nem kell mondanom, hogy túl sokáig nem örülhettünk(tem) ennek a hírnek,mert tegnap este Csibikém rövid előadásban kifejtette, hogy nem tud eléggé megtanulni angolul, ha állandóan át kell váltania magyar gondolkodásra, így egy héten egyszer hív majd. Wow klassz! Ki kéne találnom valami virtuális nyaklevest, hogy tudjam kezelni ezeket a dolgokat a jövőben. Mennyivel egyszerűbb volt anyáinknak. Akkoriban legfeljebb magunkra csuktuk a szobánk ajtaját, azt csak felrántották és máris akadálytalanul olvashatták a fejünkre az igét. Én meg dörömbölhetek a világháló ajtaján , eltűnik a cybertérben és úgy leráz, mint a sicc.
Nem baj, a tudat, hogy azért ha akarok most már tudok vele beszélni, megnyugtatott, mert már kezdtem magamért aggódni, hogy úgy maradok, olyan búval kibélelten. De neeem, mondtam én, hogy nem olyan fából nyírbáltak engem, hát jóóóó elismerem ez utóbbi viselkedészavar egy kicsit hosszabbra sikeredett, mint terveztem, de csak magam alá gyűrtem na.
Annyit azért még meg kell jegyeznem, hogy az elmúlt 4 hét engem is megértőbbé tett. Most már nagyon jól tudom mit érezhet az anyukám, amikor a nagy rohanásban megfeledkezem arról, hogy felhívjam őket. Tudom, milyen az várni, hogy jelentkezzen az az átok kölke és milyen, amikor 2 perc alatt leráz, mert mennie kell. Szóval anyukám, hívlak ám majd :))).

És akkor nézzük:
itthon történt rovatunk: Itthon aztán jóóó sok mindent történt.

• Kezdjük azzal, hogy rövidebbek lettünk egy mobil telóval (ez némi feszültséget generált a családban, de erről később), egy diákigazolvánnyal, egy pénztárcával, egy karkötővel, egy órával. Mindez akkor tűnt el, amikor Bendiék öltözőjét kipakolták, amig ők edzésen voltak. És mi még jól jártunk.

Persze a mobil miatt kerekedett némi vita Bendivel, mert ő úgy gondolta, hogy végre kap egy klassz, menő mobilt. Mi, jobban mondva én, nem így gondoltam. Egyrészt, mert ha ezt a sz*r mobilt ellpoták, azt méginkább, másrészt, ahogy szoktam volt mondani az alapellátásban nincs benne a menő mobil, az, all inclusive ellátás és azért tenni kell. Vagy gyűjtögetni a zsebpénzt és beszállni az árába, vagy valami komolyabb tanulmányi eredményt letenni az asztalra. Így megkapta az én levetett mobilomat, ami kétségtelen némileg viseletes (csak amolyan nőiesen eldobtam párszor, no), de még mindig jobb, mint, amit vettem volna neki.
Persze ebből megint sértődés lett, amiből megint fejmosás...Világossá tettem számára, hogy kevés annál ostobább probléma megoldást, tudok elképzelni, minthogy megsértődik. És ha ezt az utat választja, teheti, szíve rajta, de akkor nem csak reggel hatig vagyunk vagy este hatig megsértődve és aztán nagy duzzogva beülünk anya mellé autóba és hazavitetjük a fenekünket, hanem akkor legyünk vonalasak és jó sértődötten fel lehet szállni a volán jártara stb. stb. Ha egyszer sértődös, tanulja meg azt is, hogy kell sértődöttnek lenni :))). Hát nem állítottam, hogy sétagalopp lesz a fiúnak ez az év.
A másik, amiért nagyon pipa voltam, hogy végre megőrizte a diákigazolványát - amit sikerült alig 6 hónap alatt beszereznie - két hónapnál tovább erre nem ellopják tőle? Wáááá, most kezdődik előlről, a hoztál haza igénylő lapot, befizetted a csekket, leadtad a lapot mizéria. Az egyetlen pozitív az ügyben, hogy most először jól jött, hogy állandóan a s*ggére ver a pénznek, így csak 200,- Ft volt a pénztárcájában.

• Aztán tegnap nagyon jól siekrült egy meglepetés. Anyu hugának volt a születés napja, amire jó rég óta készültek. Én mindig kérdezgettem anyut, hogy hol tart az előkészület, mert már az első pillnatban eldöntöttem, hogy meglepetés szerűen elmegyünk a szülinapra, mert olyan régen nem láttam anyu tesóit és az unoka tesóimat, hogy jól esett volna velük találkozni.

Így is történt, minden klappolt, írtam Mariskámnak egy rendhagyó születésnapi köszöntőt. Megjegyzem megérte a befektetés, olyan hálásan köszönték, mintha maga Kertész imre tisztelte volna meg a családot azzal a pár sorral, pedig semmi extra nem volt, csak leírtam, amit gondoltam, éreztem. Minden esetre ennek kapcsán kérhettem aput, hogy hívjon fel, hogy sikerült a "felolvasó est", így tudtam, hogy kb. mikor érnek oda Icáékhoz. Tehát meglepetés szerűen rájuk törtünk, lett is nagy öröm. remekül éreztem magam. Jót dumáltunk az évek óta nem látott unokatesókkal. Megállapítottuk hogy ha összecsődítjük a családot, akkor gyerekestül, férjestül 63 lenne a létszám. Nagyon remélem, hogy jövő nyárra sikerül összerántani a familiát. Az az igazság, hogy én vagyok az egyedüli egyke a családban és bár ez inkább azt feltételezné, hogy még inkább tartom a családdal a kapcsolatot, de sajnos az évek során pont az ellenkezője mondható el. íme egy kép egy páran a hatvanháromból.
Talán látszik belőle valamennyi. Sokat írtam, most abba hagyom, hogy pihenhessetek.