Nincs az a Fith Avenue, amiért kihagytam volna ma a Dr. House-t. Neked is tetszett volna Csibém, Wilson és Hojze (ahogy mi egymásközt hívjuk) végig szívatták egymást, sokkal jobb dolgokkal, mint az előző évadban. Tegye fel a kezét az, aki kihagyta volna ezt NYC-ért!
Na jó nyilvánvaló, az irigység beszél belőlem, de az tény, hogy az egyetlen műsor a TV-ben, amit a közeljövőben nézni fogok. Imádom a pikírt megjegyzéseit. Hihhhetetlen bunkó tud lenni. Amúgy, ha rajtam áll be sem lesz kapcsolva a Tv a következő hónapokban.
Carmel küldött (vagy Carmel e-mail címéről jött) egy fotót Csibéről, Kateiről és Mikeról. Ők ketten a 4 gyerekből 17 és 10 évesek, Sean a legnagyobb és Kevin a 15 éves srác a host familynél. Örültem neki, mert váratlan volt és meglepett. Nagyon jó, hogy Csibém ennyi mindent lát, de már alig várom, hogy letegye a fenekét a L'villeben (értsd: Lawrenceville). Fúj, megint önző voltam... ez utóbbi kívánságomat ezennel visszaszívtam. Szombaton már elvisznek egy pár dolgot a suliba és kedden beköltözés van, 4-én kezdődik a suli. akkor aztán kapkodhatja a fejét szegény Rozikám. Nem is tudom, hogy hogyan fogja vezetni a Blogot, magamról tudom, milyen időigényes tevékenység.
És mivel menten lefejelem a monitort az álmosságtól csak egyetlen itthoni dolgot osztanék meg veletek.
Jó magyar hozzáállással azt szoktuk mondani, hogy ami elmúlt, az után csak rosszabb jöhet. Most meg szeretném mutatni, hogy reggel, hogy nézett ki a nappaliban az asztal, ékes bizonyítékaként előbbi mondásnak. A korábbi állapothoz képest, amikor Csibém csupán a müzlis ibriket felejtette naphosszára ott, most csupa fiús dolgok hevertek szanaszét. Ha valaki nem látná jól, a következők találhatók az asztalon: Sörös pohár és sörös doboz, üres csokis doboz / Csurikám a Belga csokinak sajnos annyi :( / , pirospaprika szóró, póló, sport újság, kártyakönyv, üdítős palack, abból kettő is, éééés távirányító. Még jó, hogy raklapnyi az asztalunk, így minden kényelmesen elfért rajta.
Csibe!!! Gyere haza, azt akarom, hogy müzlis bögre legyen csak az asztalon!
Carmel küldött (vagy Carmel e-mail címéről jött) egy fotót Csibéről, Kateiről és Mikeról. Ők ketten a 4 gyerekből 17 és 10 évesek, Sean a legnagyobb és Kevin a 15 éves srác a host familynél. Örültem neki, mert váratlan volt és meglepett. Nagyon jó, hogy Csibém ennyi mindent lát, de már alig várom, hogy letegye a fenekét a L'villeben (értsd: Lawrenceville). Fúj, megint önző voltam... ez utóbbi kívánságomat ezennel visszaszívtam. Szombaton már elvisznek egy pár dolgot a suliba és kedden beköltözés van, 4-én kezdődik a suli. akkor aztán kapkodhatja a fejét szegény Rozikám. Nem is tudom, hogy hogyan fogja vezetni a Blogot, magamról tudom, milyen időigényes tevékenység.
És mivel menten lefejelem a monitort az álmosságtól csak egyetlen itthoni dolgot osztanék meg veletek.
Jó magyar hozzáállással azt szoktuk mondani, hogy ami elmúlt, az után csak rosszabb jöhet. Most meg szeretném mutatni, hogy reggel, hogy nézett ki a nappaliban az asztal, ékes bizonyítékaként előbbi mondásnak. A korábbi állapothoz képest, amikor Csibém csupán a müzlis ibriket felejtette naphosszára ott, most csupa fiús dolgok hevertek szanaszét. Ha valaki nem látná jól, a következők találhatók az asztalon: Sörös pohár és sörös doboz, üres csokis doboz / Csurikám a Belga csokinak sajnos annyi :( / , pirospaprika szóró, póló, sport újság, kártyakönyv, üdítős palack, abból kettő is, éééés távirányító. Még jó, hogy raklapnyi az asztalunk, így minden kényelmesen elfért rajta.Csibe!!! Gyere haza, azt akarom, hogy müzlis bögre legyen csak az asztalon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése