Bármennyire is szeretnék reagálni Csuri blogjára most először a NAGY MECCSRŐL kell írnom. Ha van olyan mérhetetlenül figyelmetlen olvasóm, aki esetleg nem tudná milyen meccsről van szó, az ő kedvükért akkor ismét: Leányfalu-Fradi rangadó volt ma a Vasas pályán. Egy vallomással tartozom, amíg a dugóban araszoltam a meccsre, gonosz módon, már jó előre kitaláltam a mai címet, ez lett volna: Nem zakó volt, hanem nagykabát. Majd a meccs lefújása után arra gondoltam, hogy ez lesz: Emelem kalapom. Most tévesen arra következtethetne jogosan bárki, hogy nem veszítettünk, de igen, kikaptunk DE!!!! Benn maradtunk a 10 gólban, az eredmény ugyanis 0:9 lett. 
Amikor túltettem magam az első sokkon, melyet annak felismerése okozott, hogy a helyszínen az egy percre eső b.zdmegek száma meghaladja a százat, teljes szívvel a Leányfalui csapatnak kezdtem drukkolni. Persze el tudjátok képzelni, hogy fiaink látszólag minden koncepció nélkül rohangáltak a pályán, de a célt, amit kitűztek eléjük megvalósították. Ebben hatalmas része volt kapusunknak, aki miatt végül is az lett a cím, ami.
Ő ugyanis Szilveszter, íme: /képet holnap rakom fel, mert Tomka, a fiúkkal levezető köröket fut a helyi vendéglátó egységben :) / 
Fantasztikus, hogy mit vitt véghez! Olyanokat védett, hogy szemem szám tátva maradt, ha őszinte akarok lenni a végén már CSAK neki szurkoltam. Szép volt fiúk! (és még egy kép a szurkoló táborról, párom arckifejezése nem hagy kétséget az érzelmei felől :) 
A nap másik eseménye, hogy voltunk Csuri tankönyveiért a suliban és ezzel kapcsolatban felmerült bennem az a kósza gondolat, hogy, amikor visszatér Csibém, lehet, hogy még nehezebb dolga lesz, mint most kint.
Szerencsénk volt, találkoztunk az iskola két legjobb fej tanárával, Tamás bá'-val (Ő volt Bendegúz osztályfőnöke), és Gábor bá'-val ( Ő viszont Csuri ofője ). Csibém! Gábor bá' érdeklődött felőled, elmeséltem, amit tudtam, örül, hogy minden rendben van veled és biztos volt benne, hogy Te nagyon jól érzed ott magad. Üdvözöl és vár vissza.
És ami miatt fenti gondolat átfutott az agyamon az a röpke közjáték volt, melyben Bendegúz - kivételesen hallhatóan - köszönt az egyik tanárnak (nem írom le melyiknek, mert Csurit is tanítja), aki ennek ellenére úgy suhant el mellettünk, mintha ott se lettünk volna. Elgondolkoztam, vajon odakint sem fogadják a tanárok a tanuló köszönését? Vagy ott annyi fizetést kapnak, amiért hajlandóak..... nem, nem megyek ebbe bele. A lényeg, az én véleményem szerint az ilyen apró szösszenetek, jól mutatják, hogy oktatási rendszerünkkel valami oltári baj van. Ha nem tekintem a tanulót, embernek, uram bocsá' egyenrangú partnernek, ha levegőnek nézem, hogyan lehetnek vele szemben elvárásaim?
Tessék, meg lehet kövezni, akkor is ez a véleményem!
Most, hogy kidurrogtam magam jöjjön Csibe bejegyzése. Ahogy elnézem arrafele sem kapkodják el a tanszerek beszerzését. Mindjárt kezdődik az iskola és Csuri is, Anna is arról számolnak be, hogy most mennek beszerezni ezeket a kellékeket. Na jó mi még így is le vagyunk maradva, mert jó esetben, holnap megyünk el megvenni a cuccokat.
Végre valahára normális, jó sok infóval és nem csak röpködéssel teli bejegyzést írt Csibém. A képek nézegetését azonban csak erős idegzetűeknek ajánlom. Komolyan mondom...hihetetlen, hogy emberek ilyen körülmények között élnek. Tudom, itthon is van ilyen, de erről most hadd ne fejtsem ki a véleményemet... még lelőnek :).
Más az amikor az embernek mesélnek és más látni, ezek után el tudom képzelni, milyen lehet megtapasztalni. Ciki az embernek a saját lányára irigynek lenni :))))))?
Ja és a vásárlás! Szintén e blog hasábjain ejtettem pár szót Rozikám vásárlási szokásairól, hát ja, az nem műkszik arrafelé. Kezdem gyűjtögetni, mi minden pozitív változás várható Csibém hazatérte után: már kettő van, a szennyesét maga fogja mosni, és vásárolni úgy fog, mint a villám :).
Jó ez az Amerika na, két hét, két új jó tulajdonság.... hány hétig is lesz még kint a Csibém?
Szerencsénk volt, találkoztunk az iskola két legjobb fej tanárával, Tamás bá'-val (Ő volt Bendegúz osztályfőnöke), és Gábor bá'-val ( Ő viszont Csuri ofője ). Csibém! Gábor bá' érdeklődött felőled, elmeséltem, amit tudtam, örül, hogy minden rendben van veled és biztos volt benne, hogy Te nagyon jól érzed ott magad. Üdvözöl és vár vissza.
És ami miatt fenti gondolat átfutott az agyamon az a röpke közjáték volt, melyben Bendegúz - kivételesen hallhatóan - köszönt az egyik tanárnak (nem írom le melyiknek, mert Csurit is tanítja), aki ennek ellenére úgy suhant el mellettünk, mintha ott se lettünk volna. Elgondolkoztam, vajon odakint sem fogadják a tanárok a tanuló köszönését? Vagy ott annyi fizetést kapnak, amiért hajlandóak..... nem, nem megyek ebbe bele. A lényeg, az én véleményem szerint az ilyen apró szösszenetek, jól mutatják, hogy oktatási rendszerünkkel valami oltári baj van. Ha nem tekintem a tanulót, embernek, uram bocsá' egyenrangú partnernek, ha levegőnek nézem, hogyan lehetnek vele szemben elvárásaim?
Tessék, meg lehet kövezni, akkor is ez a véleményem!
Most, hogy kidurrogtam magam jöjjön Csibe bejegyzése. Ahogy elnézem arrafele sem kapkodják el a tanszerek beszerzését. Mindjárt kezdődik az iskola és Csuri is, Anna is arról számolnak be, hogy most mennek beszerezni ezeket a kellékeket. Na jó mi még így is le vagyunk maradva, mert jó esetben, holnap megyünk el megvenni a cuccokat.
Végre valahára normális, jó sok infóval és nem csak röpködéssel teli bejegyzést írt Csibém. A képek nézegetését azonban csak erős idegzetűeknek ajánlom. Komolyan mondom...hihetetlen, hogy emberek ilyen körülmények között élnek. Tudom, itthon is van ilyen, de erről most hadd ne fejtsem ki a véleményemet... még lelőnek :).
Más az amikor az embernek mesélnek és más látni, ezek után el tudom képzelni, milyen lehet megtapasztalni. Ciki az embernek a saját lányára irigynek lenni :))))))?
Ja és a vásárlás! Szintén e blog hasábjain ejtettem pár szót Rozikám vásárlási szokásairól, hát ja, az nem műkszik arrafelé. Kezdem gyűjtögetni, mi minden pozitív változás várható Csibém hazatérte után: már kettő van, a szennyesét maga fogja mosni, és vásárolni úgy fog, mint a villám :).
Jó ez az Amerika na, két hét, két új jó tulajdonság.... hány hétig is lesz még kint a Csibém?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése