Egy kis érzelgősség

Biztos vagyok benne, hogy minden szülő kettős érzelmeket élne meg hasonló helyzetben. Egyrészt természetesen örül az utód sikerének, másrészt azonnal infarktust kap a gondolatra, hogy 10 hónapig egy óceánnyi távolság választja el elsőszülöttjétől. Ezzel én sem voltam másként. Nem állíthatom, hogy tapadunk a gyerekekre, sőőt.... alig 10 hónaposan már a nagyszülőkkel nyaraltak és soha nem okozott gondot 2-3 hét távollét. Hogy mit jelent viszonylag hosszabb időt távol tölteni a gyerektől azt 2006-ban tapasztaltam meg. Akkor ugyanis Csuri 3 hónapot Írországban bébiszittyózott. Akkor, eleinte némi megkönyebbülést is éreztem, hogy nem cseszeget nap, mint nap, de a hetek múlásával, annak ellenére, hogy napi kapcsolatban voltunk, egyre inkább hiányzott. Az utolsó hetek, napok soha nem akartak eltelni, annyira hiányzott, hogy mire hazajött ő is, én is belebetegedtünk. Ha ez a korábbi tapasztalat nincs, most a tudatlanok ártatlanságával vágnék neki a következő 10 hónapnak, de így némileg tudom, milyen lelkierőre lesz szükség, hogy túl tegyem magam azon, hogy ilyen hosszú ideig, nincs puszi, nincs ölelés, nem ül az ölembe (mert még néha ökörködésből azt is szokott) és ráadásul még egy jót sem tudunk veszekedni.
Ha azt mondom, hogy különleges a kapcsolatom a lányommal, az egy felhőkarcolónyi (legyünk stílusosak:) ) közhelynek hangzik. De mint a közhelyek általában ez a kijelentés is igaz. Mi nem vagyunk barátnők (bár tudom ez igen divatos mostanában), ugyanakkor kapcsolatunk több egyszerű anya-lánya kapcsolatnál. Csuri, alig hasonlít rám külsőre, annál inkább a belső tulajdonságai. És ez a hasonlóság hihetetlen kapocs köztünk, szoros és laza egyszerre. Nagy, heves, hangos, olaszos veszekedések színtere olykor a lakás. Ilyenkor a fiúk menekülnek amerre látnak, mert még most se tudják, hogy ez nem tart öt percnél tovább. De sokszor nagy beszélgetéseket folytatunk egyáltalán nem olyan dolgokról, amiről anya-lányaként illene beszélgetnünk. Nem beszélve arról, hogy vizsgaidőszakban nem lesz, aki negyed órában összefoglalja nekem a tudnivalókat. Egyszóval ő a szövetségesem és hiányozni fog punktum.