Normális körülmények között fogmosás közben támadnak rám a megvilágosodás gondolatai. Hogy a körülmények messze nem mondhatóak normálisnak, az is mutatja, hogy tegnap este zuhanyzás közben támadt a gondolatom, hogy tulajdonképpen milyen egy önző dög vagyok. Mert mi más lenne ez a bejegyzéseken keresztül húzódó siránkozás? Hát mi a fenét siratok ? Hogy megnyert a gyerekem rengeteg munkával egy ösztöndíjat? Hogy Amerika egyik legjobb sulijában tölt egy évet? Hogy jó eséllyel többet tudok majd a hétköznapjairól, mintha itthon lenne? Hogy kis szerencsével olyan kapuk nyílhatnak meg előtte, ami jobb életet biztosít majd neki, mint , ami nekünk jutott? Ezekért igazán nem kéne itt bőgnöm, tehát arra jutottam, hogy nem más ez, mint az önmagam sajnálása. Igen, mert egy önző dög vagyok, aki ugyan nem láncolja magához a gyerekét, de azért siratja önmagát ha a csemete 10 hónapot távol van. Tehát reggel még egy keveset idegeskedtem aztán úgy döntöttem, hogy felvonulok a barátnőmhöz, aki hál' Istennek nem lakik messze, ott jól kibőgtem magam (még a megvilágosodás után utoljára) és azóta rendben vagyok, köszönöm.
Tomkának is lökött a sors egy kis segítséget. Nagy esemény készül ugyanis Leányfalván (vagy máshol, ez most még elég képlékeny, hogy hol is), a nagy FRADIval játszunk MNK meccset jövő hét szerdán.
Képzelhetik az én drágámat, milyen fontos ember lett, egész nap csörög a telefonja, intézkednek szervezkednek. Hol legyen a meccs, hova tereljék azt a rengeteg (mármint számunkra rengeteg) embert... jaj nagyon komoly és fontos dolgok ezek, és én örülök, hogy elfoglalja magát ezzel.
Bendegúzzal bent jártunk ma Szentendrén vásárolt a nővérének (persze az apja pénzén :) ) egy kis búcsú ajándékot, majd sietve át is adta neki egy kis belga csoki reményében.
Tegnap este is beszélgettek. Nagy öröm ez anyai szívemnek. Egyke lévén mindig a frász tört ki, hogy jó testvérek lesznek-e? Az utóbbi hónapok eseményei-egyre gyarapodó párbeszédek kettesben-arra engednek következtetni, hogy talán van remény...
Ma itt voltak a pesti nagyszülők is, Cinka papa és Pesti mama. Ők az én szüleim. Anyukám, mint mindig ellátott minket finom - most tényleg nagyon finom - ebéddel, majd estefelé könnyes búcsút vettek Csuritól, aki a kamaszok nemtörődömségével nyihogott, míg szegény anyám a nyakába borulva könnyezett. Hiába Rozikám utál búcsúzkodni, nem tud mit kezdeni ezekkel a pillanatokkal.
Jó kis előtanulmány volt holnapra, legalább tudom mire számítsunk. Mivel jó előre lestoppoltam, hogy holnap Tomka vezet, így én, azt hiszem megvilágosodás ide, megvilágosodás oda, szégyen ide, szégyen oda, reggel felhajtok egy szíverősítőt.
Tomkának is lökött a sors egy kis segítséget. Nagy esemény készül ugyanis Leányfalván (vagy máshol, ez most még elég képlékeny, hogy hol is), a nagy FRADIval játszunk MNK meccset jövő hét szerdán.
Képzelhetik az én drágámat, milyen fontos ember lett, egész nap csörög a telefonja, intézkednek szervezkednek. Hol legyen a meccs, hova tereljék azt a rengeteg (mármint számunkra rengeteg) embert... jaj nagyon komoly és fontos dolgok ezek, és én örülök, hogy elfoglalja magát ezzel.
Bendegúzzal bent jártunk ma Szentendrén vásárolt a nővérének (persze az apja pénzén :) ) egy kis búcsú ajándékot, majd sietve át is adta neki egy kis belga csoki reményében.
Tegnap este is beszélgettek. Nagy öröm ez anyai szívemnek. Egyke lévén mindig a frász tört ki, hogy jó testvérek lesznek-e? Az utóbbi hónapok eseményei-egyre gyarapodó párbeszédek kettesben-arra engednek következtetni, hogy talán van remény...
Ma itt voltak a pesti nagyszülők is, Cinka papa és Pesti mama. Ők az én szüleim. Anyukám, mint mindig ellátott minket finom - most tényleg nagyon finom - ebéddel, majd estefelé könnyes búcsút vettek Csuritól, aki a kamaszok nemtörődömségével nyihogott, míg szegény anyám a nyakába borulva könnyezett. Hiába Rozikám utál búcsúzkodni, nem tud mit kezdeni ezekkel a pillanatokkal.
Jó kis előtanulmány volt holnapra, legalább tudom mire számítsunk. Mivel jó előre lestoppoltam, hogy holnap Tomka vezet, így én, azt hiszem megvilágosodás ide, megvilágosodás oda, szégyen ide, szégyen oda, reggel felhajtok egy szíverősítőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése