Tényleg mindig legalább két hetet kellene kivenni szabinak. Ma már igen sűrűn eszembe jutott az iroda, a lányok és Zsolt /az egyetlen, férfi kollégám, megjegyzem egészen jól visel minket :)/, hiányoznak, na, és mivel nem sok kedvem van elmászkálni itthonról, elmondhatom, hogy már majdnem unatkozom. Jó lesz ha beindul az élet hétfőn, a rendszeresség nem enged így elpunnyadni, amit az elmúlt héten műveltem. És Ti is jobban jártok, mert sokkal rövidebb bejegyzésekkel fárasztalak majd titeket.
Ma is csak az okmány irodáig merészkedtem, de minek! Természetesen nem tudtam elintézni, amit akartam, pedig csak Tomka vállalkozói igazolványát akartam elhozni, de nem adták ki még teljesen szabványos meghatalmazásra sem. Ilyenkor eszembe jut az Írországi blogokban olvasott ügyintézés, ahol még a mai napig is fellelhető a segítő szándék a hivatalokban. Lehet, hogy itthon is létezik csak én nem veszem észre? Majd odafigyelek és ha véletlenül találkozom ilyennel, becsülettel azt is megörökítem az utókornak.
Amúgy segítő szándékról jut eszembe, korábban említettem, hogy megosztom veletek az élményt, hogy azért létezik segítő szándék még (szigorúan a magánéleti szférát tekintve).
Amikor kiderült, hogy Csibe megnyerte az ösztöndíjat, egyik barátunk meghallva a hírt és ismerve anyagi helyzetünket, azonnal felajánlotta, hogy segít, ha szükségünk van kölcsönre. Már maga a gesztus is jól esett tudva, hogy az összeg - még úgyis, hogy a nagyszülők is hozzájárultak egy jelentősnek mondható összeggel - komoly terhet jelent nekünk, de az aztán végkép ritkaság, hogy, be is váltotta ígéretét az első kérő szóra. De ez még nem minden, Csuri az elutazása előtt, még kapott tőlük költőpénzt, mondván, hogy úgy gondolták hozzájárulnak az adott összeggel az iskolaévéhez, hiszen komolyan megdolgozott érte. Nem tagadom leesett az állam és jól is esett a gesztus. Tehát kedves leendő ASSIST ösztöndíjnyertes gyermek szülei, nem megijedni a költségektől, ha szükség van rá, akkor jön a segítség, mert úgy tűnik a legalaposabb politikai munkálkodás ellenére is (mely szorgos népünk összeugrasztására irányul) még pislákol a segítőkészség az emberekben.
Egyébként kezdek helyrejönni. Rozi újabb bejegyzése már felébresztette bennem azt az érzést, amilyen akkor volt, amikor Írországban bébiszittyolt. Jót tett nekünk a távolság. Rájöttem, hogy Csibém humorérzéke hasonlóan fejlett, mint az öccséé, de ez itthon a hétköznapokban nem mutatkozik meg túl gyakran. Meg látjátok majd, hogy a blogban sziporkázni fog, és ezt imádom benne.
Mi újság "arra felé" rovatunk következik:
Csibém újabb bejegyzéssel örvendeztetett meg minket. Azt írja arra felé mindenkit ölelgetnek, de meg is van az eredménye mindenki milyen kiegyensúlyozott. A hátam mögött lévő tapasztalat miatt valahogy az az érzésem, hogy ölelgethetnénk mi itthon egymást naphosszat, nem lennék kiegyensúlyozottabbak tőle. Bár lehet, hogy kipróbálom, megyek és megölelgetem.... ki van itt hírtelen a közelembe?... az anyósom.... őt inkább most nem... na jó akkor megvárom, amíg Bendi meg Tomka hazajön, hátha...
Aztán a szennyes, azt írja arra felé mindenki magának intézi. SZUPER!!!! Jó ötlet, ezzel tehát nem lesz gond ha hazajöttél Csibém. Már csak a Bendit és apádat kellene valahogy rávennünk a dologra. Figyeld meg, hogy csinálja ezt Carmel és meséld el!
Csibémé a fél alsó szint és benne saját fürdőszoba ,nem is tudja a kedves host family, hogy milyen szerencséjük van, hogy ezt tudja biztosítani. Ennek hiányában, gyanítom pontos ütemtervet kellett volna készíteni, hogy ki mikor jusson fürdőszobához Csurikám: "Ne gyertek be zuhanyzom!!" felkiáltása után. :))
A walk in gardrób, mindig szerettem volna egy ilyet én is. Ha látnátok a szekrényemet, ti is belátnátok, hogy feltétlenül szükségem lenne egy ilyenre, amilyen rendetlen vagyok, ott talán megtalálnék mindent, amit keresek. Alakítsam át 10 hónapra Csuri szobáját ? Azalatt kiderül működik-e, nem? Ugyanakkor megnézném, szegény csibém másfél hétre elegendő ruhatárát bepakolva egy ilyen külön szobába.
Gyanítom, hogy a host family háza a kinti mércével mérve sem átlagos, szegény csibém előre sajnálom, hogy majd vissza kell szoknia a mi kis vityillónkba.
Vityillóról jut eszembe. Ma elnézegettem a fürdőszobában a mosógép által levert csempék helyét és elgondolkoztam hogy ha visszahívnánk, akár csak egy villám látogatásra Carmelékat, akkor lehetne itt nagy kapkodás állapotba hozni a házat. Mit kezdenék pl. ezzel a csempével....azt hiszem semmit, arra a rövid időre odaállítanám a szomszéd gyereket pálmalevéllel a kezében. Így takarásba maradna a csupasz fal, a legyezőről, meg azt mondhatnák, hogy nálunk ez a légkondi.
Meg azt is írta Csibém, hogy megy és kölcsönkér néhány SAT könyvet. Majd én néha magyarázatot fűzök a beírásaihoz, mert ő azt hiszi mindenkinek evidens, mi az az SAT. Nos az egy vizsga, ami az amerikai egyetemekre való bejutáshoz szükséges. Szóval Csuri ezért van ott, ahol, mert ahelyett, hogy lógatná a lábát, ebben a két hétben, ő már előre olvasgatja azokat a könyveket, amire 1 év múlva lesz szüksége. Csibe!!! Relax!!! Most pihenj inkább!!!
Itthon történt rovatunk röviden:
Tomka, amúgy minden nap folyamatosan érdeklődik, hogy vannak-e hírek az ŐŐŐŐ kicsi lányáról, amit tudok elmesélek neki, de szószerint nem tudom visszaadani a bejegyzések tartalmát. Háát igen, Tomka, a legjobb indulattal sem nevezhető számítógép júzernek, sőőt. Sajnos, vagy szerencsére, ez az idő olyan hosszú, hogy kénytelen lesz előbb vagy utóbb megbékélni a géppel és ideülni, ha tudni akar a lányáról, vagy kommunikálni akar vele. Bár ő azt hiszem, akkor lenne elégedett, ha Csibém postagalambokkal küldözgetné haza az üzeneteket... szerinte az a biztos..... szerintem nem, de ez nálunk nem váló ok. :))
Sajnos még mindig nincsenek biztosnak mondható fejlemények a Leányfalu-Fradi mérkőzés ügyében. valamiért nekem úgy rémlik, hogy itt is hibádzik a hivatalos szerv segítőkész hozzáállása. Amint biztosat tudok, jelzem, hogy hol mikor mérkőzik meg egymással a két csapat.
Az a számunkra különleges szituáció alakult ma ki, hogy vasárnap a magyar vízilabdás fiúk (én NAGYON közelről láttam őket itt Leányfalun... ISTENEK, komolyan párás lesz az ember lányának szeme a látványuktól), öööö elnézést a kitérőért, szóval ezek az istenek játszanak a hasonló adottságokkal rendelkező amerikai fiúkkal olimpiai döntő mérkőzést, akiket egyébként idén szintén lépéstávolságból csodálhattunk. Uyanis eldicsekedhetek azzal, hogy ilyen meccs (Magyarország -USA) már volt idén itt Leányfalun. Ugye nem kell mondanom, akkor, itt megvertük őket.
Csibe!!! Tessék a magyaroknak drukkolni, ha mi nyerünk akkor sem küldenek haza!!!
Ma is csak az okmány irodáig merészkedtem, de minek! Természetesen nem tudtam elintézni, amit akartam, pedig csak Tomka vállalkozói igazolványát akartam elhozni, de nem adták ki még teljesen szabványos meghatalmazásra sem. Ilyenkor eszembe jut az Írországi blogokban olvasott ügyintézés, ahol még a mai napig is fellelhető a segítő szándék a hivatalokban. Lehet, hogy itthon is létezik csak én nem veszem észre? Majd odafigyelek és ha véletlenül találkozom ilyennel, becsülettel azt is megörökítem az utókornak.
Amúgy segítő szándékról jut eszembe, korábban említettem, hogy megosztom veletek az élményt, hogy azért létezik segítő szándék még (szigorúan a magánéleti szférát tekintve).
Amikor kiderült, hogy Csibe megnyerte az ösztöndíjat, egyik barátunk meghallva a hírt és ismerve anyagi helyzetünket, azonnal felajánlotta, hogy segít, ha szükségünk van kölcsönre. Már maga a gesztus is jól esett tudva, hogy az összeg - még úgyis, hogy a nagyszülők is hozzájárultak egy jelentősnek mondható összeggel - komoly terhet jelent nekünk, de az aztán végkép ritkaság, hogy, be is váltotta ígéretét az első kérő szóra. De ez még nem minden, Csuri az elutazása előtt, még kapott tőlük költőpénzt, mondván, hogy úgy gondolták hozzájárulnak az adott összeggel az iskolaévéhez, hiszen komolyan megdolgozott érte. Nem tagadom leesett az állam és jól is esett a gesztus. Tehát kedves leendő ASSIST ösztöndíjnyertes gyermek szülei, nem megijedni a költségektől, ha szükség van rá, akkor jön a segítség, mert úgy tűnik a legalaposabb politikai munkálkodás ellenére is (mely szorgos népünk összeugrasztására irányul) még pislákol a segítőkészség az emberekben.
Egyébként kezdek helyrejönni. Rozi újabb bejegyzése már felébresztette bennem azt az érzést, amilyen akkor volt, amikor Írországban bébiszittyolt. Jót tett nekünk a távolság. Rájöttem, hogy Csibém humorérzéke hasonlóan fejlett, mint az öccséé, de ez itthon a hétköznapokban nem mutatkozik meg túl gyakran. Meg látjátok majd, hogy a blogban sziporkázni fog, és ezt imádom benne.
Mi újság "arra felé" rovatunk következik:
Csibém újabb bejegyzéssel örvendeztetett meg minket. Azt írja arra felé mindenkit ölelgetnek, de meg is van az eredménye mindenki milyen kiegyensúlyozott. A hátam mögött lévő tapasztalat miatt valahogy az az érzésem, hogy ölelgethetnénk mi itthon egymást naphosszat, nem lennék kiegyensúlyozottabbak tőle. Bár lehet, hogy kipróbálom, megyek és megölelgetem.... ki van itt hírtelen a közelembe?... az anyósom.... őt inkább most nem... na jó akkor megvárom, amíg Bendi meg Tomka hazajön, hátha...
Aztán a szennyes, azt írja arra felé mindenki magának intézi. SZUPER!!!! Jó ötlet, ezzel tehát nem lesz gond ha hazajöttél Csibém. Már csak a Bendit és apádat kellene valahogy rávennünk a dologra. Figyeld meg, hogy csinálja ezt Carmel és meséld el!
Csibémé a fél alsó szint és benne saját fürdőszoba ,nem is tudja a kedves host family, hogy milyen szerencséjük van, hogy ezt tudja biztosítani. Ennek hiányában, gyanítom pontos ütemtervet kellett volna készíteni, hogy ki mikor jusson fürdőszobához Csurikám: "Ne gyertek be zuhanyzom!!" felkiáltása után. :))
A walk in gardrób, mindig szerettem volna egy ilyet én is. Ha látnátok a szekrényemet, ti is belátnátok, hogy feltétlenül szükségem lenne egy ilyenre, amilyen rendetlen vagyok, ott talán megtalálnék mindent, amit keresek. Alakítsam át 10 hónapra Csuri szobáját ? Azalatt kiderül működik-e, nem? Ugyanakkor megnézném, szegény csibém másfél hétre elegendő ruhatárát bepakolva egy ilyen külön szobába.
Gyanítom, hogy a host family háza a kinti mércével mérve sem átlagos, szegény csibém előre sajnálom, hogy majd vissza kell szoknia a mi kis vityillónkba.
Vityillóról jut eszembe. Ma elnézegettem a fürdőszobában a mosógép által levert csempék helyét és elgondolkoztam hogy ha visszahívnánk, akár csak egy villám látogatásra Carmelékat, akkor lehetne itt nagy kapkodás állapotba hozni a házat. Mit kezdenék pl. ezzel a csempével....azt hiszem semmit, arra a rövid időre odaállítanám a szomszéd gyereket pálmalevéllel a kezében. Így takarásba maradna a csupasz fal, a legyezőről, meg azt mondhatnák, hogy nálunk ez a légkondi.
Meg azt is írta Csibém, hogy megy és kölcsönkér néhány SAT könyvet. Majd én néha magyarázatot fűzök a beírásaihoz, mert ő azt hiszi mindenkinek evidens, mi az az SAT. Nos az egy vizsga, ami az amerikai egyetemekre való bejutáshoz szükséges. Szóval Csuri ezért van ott, ahol, mert ahelyett, hogy lógatná a lábát, ebben a két hétben, ő már előre olvasgatja azokat a könyveket, amire 1 év múlva lesz szüksége. Csibe!!! Relax!!! Most pihenj inkább!!!
Itthon történt rovatunk röviden:
Tomka, amúgy minden nap folyamatosan érdeklődik, hogy vannak-e hírek az ŐŐŐŐ kicsi lányáról, amit tudok elmesélek neki, de szószerint nem tudom visszaadani a bejegyzések tartalmát. Háát igen, Tomka, a legjobb indulattal sem nevezhető számítógép júzernek, sőőt. Sajnos, vagy szerencsére, ez az idő olyan hosszú, hogy kénytelen lesz előbb vagy utóbb megbékélni a géppel és ideülni, ha tudni akar a lányáról, vagy kommunikálni akar vele. Bár ő azt hiszem, akkor lenne elégedett, ha Csibém postagalambokkal küldözgetné haza az üzeneteket... szerinte az a biztos..... szerintem nem, de ez nálunk nem váló ok. :))
Sajnos még mindig nincsenek biztosnak mondható fejlemények a Leányfalu-Fradi mérkőzés ügyében. valamiért nekem úgy rémlik, hogy itt is hibádzik a hivatalos szerv segítőkész hozzáállása. Amint biztosat tudok, jelzem, hogy hol mikor mérkőzik meg egymással a két csapat.
Az a számunkra különleges szituáció alakult ma ki, hogy vasárnap a magyar vízilabdás fiúk (én NAGYON közelről láttam őket itt Leányfalun... ISTENEK, komolyan párás lesz az ember lányának szeme a látványuktól), öööö elnézést a kitérőért, szóval ezek az istenek játszanak a hasonló adottságokkal rendelkező amerikai fiúkkal olimpiai döntő mérkőzést, akiket egyébként idén szintén lépéstávolságból csodálhattunk. Uyanis eldicsekedhetek azzal, hogy ilyen meccs (Magyarország -USA) már volt idén itt Leányfalun. Ugye nem kell mondanom, akkor, itt megvertük őket.
Csibe!!! Tessék a magyaroknak drukkolni, ha mi nyerünk akkor sem küldenek haza!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése