Füge internet nélkül....295

Rendes éves szabadságomat megszakítva villámlátogatásra érkeztem a munkahelyemre. Gondoltam jobb lesz, ha beugrom egy napra behozni a múlt hetet, mint két hét lemaradásával gürizni hó végén. Szeretem az ilyen napokat, amikor mindent elvégzek, amit terveztem, jó érzés. Pedig nem volt ám egyszerű, ugyanis az ablakunktól 3-400 méterre gyakoroltak egész nap a szerdai Red Bull Race versenyzői, és ha véletlenül ők megpihentek, szinte azonnal rázendített a szemben lévő óvodának a riasztója. Minimum zajszint 100 decibel. Komolyan minden hajam szála az égnek állt. (ja az amúgy is).
A nap izgalma is meg volt. Mivel éjjel sem jött semmiféle jelzés Csuritól, reménykedtem, hogy talán dobott egy mailt. Nosza reggel azon mód rohanás a géphez, éééés.... nincs internet. Négykézláb a gép alá, dugás ide, oda, amoda, gép újraindít, semmi. Még reménykedtem, hogy csak szolgáltatás kimaradás, de a lelkem mélyén már tudtam, hogy ezt biza kikapcsolták.
Mi sem támasztja jobban alá korábbi írásomat mely szerint átlag jövedelemmel rendelkező család vagyunk, mint az, hogy a csekkek befizetésével mi is sakkozunk, különösen az elmúlt hetekben / hónapokban/. Mindig azt fizettem be, amit már nagyon-nagyon muszáj volt. És hát a vonalas teló írtóra nem a muszáj kategória.
Így történhetett meg, hogy kikapcsolták már a bejövő hívásainkat is, ami igazán nem izgatott volna, ha nem érinti az internetet. Mert ugye ha nincs net és én szabin vagyok, hogy tudunk beszélni Rozikámmal. Ennél rosszabbkor nem is jöhetett volna. A kedvem, ami amúgy sem volt a topon, ettől sem virágzott ki. Mindegy, a lényeg, elrohantam befizetni az elmaradást és megeskettem az ügyfélszolgálatos pasit, hogy még ma helyreállítják a szolgáltatást. És lőőőőőn.... ha van pénzed, minden van. Legfeljebb most majd az autó részlettel fognak zaklatni :). Ebben az országban megfelelő humorérzék nélkül nem igazán lehet (túl)élni.

Tegnap, a sokadik " Most hány óra van a Csurinál?" kérdés után a komódra beállítottam egy órát, ami az amerikai időt mutatja, mindig rossz voltam fejszámolásban, a fene sem erőlteti meg magát az állandó oda-vissza számlálgatással.
Egyébként már most látszik, hogy nincs itthon Rozikám, nincs, aki kordában tartsa a bandát. A következő főben járó bűnöket követtük el az elmúlt (mennyi is? )48 órában:

- égve felejtettük a villanyt (többször is, több helyen)
- előfordult, hogy hangosabban evett valaki az asztalnál
- én, haza érkezésem után össze- vissza ettem mindenféle "kakit", ( ahogy Csuri mondaná) mert nem volt türelmem rendes kaját készíteni
- és apa nagyon hangosan hallgatta a TV-t... mi lesz itt még 10 hónapig...

Szintén tegnap felfedeztem a füge bokrot a kertben. Na jó nem maga a bokor ott léte okozott meglepetést, a látványt már megszoktam, hanem, az igazi, érett fügék, melyek ellepték az ágakat. Imádom a fügét, a következő napokat a bokor alatt, de legalábbis a közvetlen közelében töltöm. Ezzel csak az a baj, hogy most már fügéért sem kell Görögországba menni, mert azért az ottani fügék, azok mesések.
Csibével továbbra sem sikerült beszélnünk, de Eszter / emlékeztek, Balázs anyukája/ tudott Balázzsal beszélni. Így annyit tudunk, hogy a Kenedy reptéren majd 6 órát kolbászoltak a gyerkőcök, igen hideg volt / remélem Csuri előkapta a ráerőltetett pulóvert, amit kézipoggyászba rakattam vele /, több gépet lekéstek és az utolsó pillanatban sikerült a csomagokat leszedni a szalagról, hogy ne vigyék tovább Bostonba. Amúgy jól érzik magukat. Már nagyon várom a beszámolóját az utazásról és az orientációról.