Ha jól emlékszem Csuri, 2007 októberében rángatott fel a géphez, hogy talált egy pályázatot amerikai ösztöndíjra, a kiírásban szereplő feltételeket, mintha őt ismerve fogalmazták volna, nem volt olyan pont, ami ne illett volna rá. Aki akarja elhiszi, aki akarja nem, abban a másodpercben, ahogy elolvastam a kiírást érzetem, hogy ennek meg kell lennie. Persze a kiválasztási procedúra alatt jócskán elbizonytalanodtunk mind a ketten (jó magyar szokásunkhoz híven, nem bíztunk magunkban és a szerencsénkben, pedig elhihetik egyikünk sincs önbizalom híján :) ). Néha vezetés közben, elképzeltem, hogy felhívnak: megnyerte.... azonnal bőghetnékem támadt... és ez így ment hónapokig.
De mindig az adott feladatra koncentráltunk és vettük az akadályokat. Emlékszem, a lakásban mindenhol apró cetlikbe botlottam, amire az esszé egy-egy témaköréhez kapcsolódó feljegyzések voltak írva. Remek viták és sértődések voltak, ha kikérte valamiről a véleményemet és nem a várt választ kapta. És élénken él még bennem, hogy vizsgára készültem, amig a SLEP tesztet írta... persze nem jutott el semmi az agyamig...és a rosszullét kerülgetett, amíg bent volt az interjún annyira izgultam érte, miközben szintén vizsgáztam. Ha röviden jellemeznem kellene az elmúlt 10 hónapot csupa izgalom és csupa feszült várakozás volt.
Már túl voltunk az összes fordulón, sítáborba készült a csajszi, amikor megbeszéltük, hogy tuti akkor jön az eredmény, amikor ő nem lesz itthon. Természetesen a kamaszok nagyképűségével válaszolt:
- Nem is fogod tudni, mit írtak.
- Az lehet - válaszoltam, - de két szó még nekem is megy a középfokú angol nyelvvizsgámmal. Az hogy congratulation és, hogy unfortunately, és szerintem ez elegendő, hogy tudjam, milyen döntés született.
Mivel írom a blogot , a levélben ez állt: CONGRATULATION.
És innentől kezdetét vette egy másik időszámítás kezdete.
De mindig az adott feladatra koncentráltunk és vettük az akadályokat. Emlékszem, a lakásban mindenhol apró cetlikbe botlottam, amire az esszé egy-egy témaköréhez kapcsolódó feljegyzések voltak írva. Remek viták és sértődések voltak, ha kikérte valamiről a véleményemet és nem a várt választ kapta. És élénken él még bennem, hogy vizsgára készültem, amig a SLEP tesztet írta... persze nem jutott el semmi az agyamig...és a rosszullét kerülgetett, amíg bent volt az interjún annyira izgultam érte, miközben szintén vizsgáztam. Ha röviden jellemeznem kellene az elmúlt 10 hónapot csupa izgalom és csupa feszült várakozás volt.
Már túl voltunk az összes fordulón, sítáborba készült a csajszi, amikor megbeszéltük, hogy tuti akkor jön az eredmény, amikor ő nem lesz itthon. Természetesen a kamaszok nagyképűségével válaszolt:
- Nem is fogod tudni, mit írtak.
- Az lehet - válaszoltam, - de két szó még nekem is megy a középfokú angol nyelvvizsgámmal. Az hogy congratulation és, hogy unfortunately, és szerintem ez elegendő, hogy tudjam, milyen döntés született.
Mivel írom a blogot , a levélben ez állt: CONGRATULATION.
És innentől kezdetét vette egy másik időszámítás kezdete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése